II.
II.
Kétségtelen tehát, hogy a Coburg-háznak joga értelmében Ferdinánd herczeggel Koháry Mária Antónia herczegnő egyenjogu nem volt. De épp annyira kétségtelen viszont, hogy frigyük egyenjogu házasságként érvényesült. E ténynek csakugyan nem az a bizonyitéka, a minek bizonyitó erejét (nem tudjuk, kikkel szemben) József szász herczeg abban a levélben tagadta: hogy a házasságból született legidősbik fiu, Ferdinánd. II. Mária da Gloria portugál királynőnek férje lett s maga is királyi czimet nyert, hogy továbbá nővére, Viktória Auguszta Lajos Fülöp franczia királynak másodszülött fiához, a nemoursi herczeghez ment férjhez, – sem a Braganza-, sem az Orleáns- (illetve Bourbon-) házban egyenjogúsági szabályok s korlátok soha fenn nem állottak,* tehát ugy Mária királynővel, mint a nemoursi herczeggel mindenki «egyenjogu» volt. Coburgi Ferdinánd herczeg és a Koháry leány házasságának egyenjogu házasságként való érvényesülését mutatja az, hogy ilyennek ismertetett el a Coburg-ház körében. Ennek pedig legékesebb bizonysága maga az emlitett szász-coburg-gothai házi törvény, a mely az első czikkben a «herzogliches Haus» fogalommeghatározását kiegésziti az életben levő összes családtagok felsorolásával: «Infolgedessen gehören dermalen zum herzoglichen Hause ...»; az uralkodó ág tagjainak megnevezése után folytatja: «... aus der Linie des verstorbenen Prinzen Ferdinand dessen Wittwe Maria Antonia Gabriele, Prinzessin von Coburg und Gotha, Herzogin von Sachsen, geborene Fürstin Koháry, Kinder ...».* Nem ismerjük apróra e házi törvény keletkezése történetét; nem tudjuk, vajjon annak a teljességgel szokatlan* eljárásnak, az egyes családtagok névszerinti felemlitésének az volt-e a fő inditó oka, hogy a megelőző negyedszázad során három külföldi dynastia sarjadt ki a Coburg-házból (t. i. a Viktória angol királynőtől s «Prince Consort» férjétől, Albert Eduárd coburg-gothai herczegtől leszármazó uj angol királyi család, a portugál és a belga királyi ház) és nem látszott fölöslegesnek annak kifejezett constatálása, hogy e külföldi dynastiák tagjai is változatlanul megmaradtak a herczegi ház kötelékében; avagy pedig az összes családtagok egyenkinti felsorolása főképpen vagy kizárólag azért történt-e, hogy világosan kinyilvánittassék, hogy Ferdinánd herczeg özvegye és ivadékai is 18teljes jogu tagjai a háznak. Ha egybevetjük a házi törvény kibocsájtásának idejét (1855 márcz. 1.) József szász herczeg levelének keltével (1857 szept. 18.), lehetetlen elzárkóznunk ama feltevés elől, hogy a Pernice megbizatása azoknak a nyilatkozatoknak volt a folyománya, a melyek a coburg-gothai házi törvény közzététele után a többi szász fejedelmi házak köréből hangzottak fel a Coburg-Koháry ág egyenjogusága ellen, és hogy éppen régebbi, hasonlóan tagadó, habár talán kevésbbé éles, nyilatkozatok késztették volt a Coburg-házat arra, hogy a «Koháryak» egyenjoguságát a megalkotandó házi törvényben kifejezetten deklarálja.
A hajdani birodalmi főnemes házakon kivül az ezekkel egyenjogu, azaz souverain vagy trónjukat vesztett családok között egyetlen egy van csupán, a mely egyenjogusági korlátokat ismer: az orosz császári ház (a mely maga is német altfürstlich háznak része, t. i. az Oldenburgi «Gesammthaus» egyik főágának, a Holstein-Gottorp háznak idősbik ága).
Schulze. Hausgesetze III. k. 266. l.
A német uralkodócsaládoknak Schulze háromkötetes müvében közölt összes házi törvényei közül egyesegyedül a coburgi házi törvény sorolja fel az életben levő családtagokat.
Miképpen ismerhette el, mily jogalapon ismerte el immár a Coburg-ház egyenjogunak azt a házasságot, a melyet egyik tagja a házi jog szerint nem egyenjogu növel kötött?
A felelet nagyon egyszerü. A herczegi háznak módjában, jogában állott, a nem egyenjogu házasságot pusztán azzal a ténynyel, hogy azt egyenjogunak elismeri, egyenjoguvá is tenni. Az elismerés jogalapja a háznak erre irányuló akarata, souverain tetszése volt. A Privatfürstenrechtnek ősi, elemi tétele, hogy a főnemesi család tagjainak: a családtagok szervezett egyetemének beleegyezése (Agnatenconsens) az egyenjoguság hiányát orvosolja.* Ez önként következett a főnemesi házak autonomiájából: a birodalmi alkotmány integráns részeül tekintett abból a jogukból, hogy a maguk belső viszonyait önállóan szabályozzák. A mint joga volt – és van – az egyes főnemesi családnak (érintettük fejtegetéseink elején) arra, hogy a főnemesi házak ama körének, a melyhez maga is tartozott, közönséges jogától eltérőleg enyhébb egyenjogusági szabályt állitson fel általánosságban, minden jövőbeli esetre vonatkozólag, úgy (a maiori) joga volt – és van – ugyanezt megtenni különösképpen egy bizonyos, legközelebb megkötendő vagy már megkötött, házasságra nézve. Azt az egyenjogusági kelléket, a melyet a ház elengedhet egyszersmindenkorra, bármely tagjának házassága tekintetében, elengedheti ad hoc, egyik tagjának házasulása alkalmával is.
V. ö. Heffter id. m. 124. (Lásd 28. )
Ennek az elengedésnek – individuális jogszabály alkotásának – a formája nyilván ugyanaz, mint a házi jog – a generális jogszabály – alkotásának. Tehát a «ház» nevében való cselekvésre hivatott legfőbb szervnek – a «házi alkotmány» különbözőségéhez képest az összes nagykoru agnaturok gyülekezetének vagy az egyes ágak képviselőinek vagy csupán az «uralkodó» családtagnak, a ház fejének – akaratnyilvánitása.
A Koháry Mária Antónia személyében fenforgott egyenjogusági hiányt megszüntető ilyetén kifejezett akaratnyilvánítás a Coburg-ház illetékes tényezője részéről nem történt. Minthogy Ferdinánd herczeg agriatusainak beleegyezéséről az irodalomban sehol emlitést nem találtam,* a coburgi házi és állami levéltár vezetőjétől, dr. Krieg Thilo urtól kértem felvilágositást, vajjon amaz egyenjogusági hiány az illetékes családtagok kifejezett akaratnyilvártitása utján orvosoltatott-e. Dr. Krieg levéltáros ur a Coburg-Koháry házasságra vonatkozó ügyiratok tanulmányozása alapján szives volt velem közölni, hogy «az egyenjoguság kérdését illetőleg oklevél nincs, de sőt arra czélzó egyes kitételek sem találhatók az iratokban».* És ez voltaképpen nem is lephet meg bennünket, ha a nő atyjának, Koháry Ferencz József herczegnek arra a kikötésére gondolunk, hogy veje a maga ősi családi neve mellé vegye fel a neje nevét, és hogy a házasságukból születendő gyermekek is viseljék majd a kettős Coburg- Koháry nevet. Az ilyen névegyesités a német fejedelmi házakban szokásos volt akkor, ha akár egy család több ágának, akár különböző családoknak – a főnemesi qualitást egyformán megalapitó – birtokai egyesültek, – a gondos apa, a ki a thüringiai uralkodóházba beházasodott egyetlen gyermekét az egyenlőségnek azzal a külső dokumentáltatásával is biztositotta holmi kicsinylés s lenézés ellenében, 19nyilván nem akarta türni még azt sem, hogy a leánya személyében fenforgó egyenjogúsági hiánynak kifejezett elengedése hirdesse az irott betü maradandóságával leányának óriási vagyon és régi családi fény örökösének «nem egyenjogu» születését, alsóbbrendü voltát. Azt, hogy Koháry herczeg, a Bécsben székelő magyar udvari kanczellár – és éppen 1815-ben, a bécsi congressus évében (ne felejtsük el, hogy a Deutsche Bundesakte XIV. czikke tartotta fenn a mediatizált családoknak a souverainekké lett házakkal való egyenjoguságát) – ne ismerte legyen igen jól a Privatfürstenrecht házasságjogi szabályait, teljességgel kizártnak kell tartanunk. Azonban ő a maga józan táblabirói észjárásával egyszerüen nem félt attól, hogy a kifejezett Agnatenconsens elmaradása a leányának s a leánya ivadékainak jogi helyzetét bármiképp veszélyeztetné; ő nem kételkedett abban, hogy az egyenjogusági hiány kifejezett orvoslásával tökéletesen azonos erejü, ha köztudomás szerint nem egyenjogu leánya tényleg legott egyenjogu családtagként, coburgi herczegné gyanánt lép be férjének házába és ha utóbb a születendő gyermekek is sans phrase coburgi herczegeknek, illetve herczegnőknek tekintetnek rögtön születésük pillanatától kezdve.
Heffter id. m. 297. és 303. lapjain, a Gesammthaus Sachsen, majd a Coburg-ház szigoru egyenjogusági jogát konstatálván, egy árva szóval sem emlékezik meg e házasságról; Schulze is id. m. III. k. 57. l. minden magyarázó megjegyzés nélkül registrálja: «Ferdinand. ... vermählte sich mit Maria Antoinette, Erbtochter des Fürsten Franz Josef von Koháry».
«Beim Studium der auf den Fall Coburg-Koháry bezüglichen und hier vorhandenen Urkunden bin ich zu dem Ergebnis gelangt, dass über die Ebenbüctigkeitsfrage usw. kein Document, auch keine einzelne Redewendung vorliegt». 1912. decz. 5-ikén kelt levél.
Magától értetődik, hogy a mitől az érdekeltek tartózkodtak a házasság létrejötte előtt, azt mellőzendőnek s feleslegesnek itélték a házasságkötés után is. Szóval: Pernice a Coburg-ház kifejezett akaratnyilvánitására, az agnatusok kifejezett beleegyezésére mint a Coburg-Koháry házasság egyenjoguságának forrására a czélba vett munkálatban nem hivatkozhatott volna.*
Jóformán «kifejezett» (utólagos) orvoslásként tesz számot a házi törvénynek I. czikke, az egyenjogu családtagok sorában megnevezvén Ferdinánd herczeg özvegyét és gyermekeit. E megnevezés ténye constituálta volna az ő egyenjoguságát, ha még nem voltak volna egyenjoguak. Azonban Pernicének éppen az volt a feladata, hogy kimutassa ennek a törvényszónak nem constitutiv, hanem pusztán declarativ jellegét: azt, hogy a «Koháryak» egyenjoguságukat nem az 1855. évi házi törvény teremtette, hanem, hogy az már a törvény létrejötte előtt fennállott.
Ő pedig – kétségtelenül – csakis kifejezett akaratnyilvánitásra vélte alapithatni a «Koháryak» egyenjoguságát. A hallgatag akaratnyilvánitással, mely hogy megtörtént, a napnál világosabb volt: az agnatusok hallgatólagos beleegyezésével ő még nem tudta beérni. Mert a mit a Werbőczi iskolájába* járt magyar kanczellár oly biztossággal megértett, megérzett: a hallgatólagos hozzájárulásnak a kifejezett beleegyezéssel egyenlő joghatályát, azt Pernice korának Privatfürstenrecht tudománya sem birta még, noha meglátta,* jogászilag levezetni, construálni. Gierke Ottó, a berlini egyetem nagyhirü professzora volt az, a ki alig egy évtized előtt elsőnek kimutatta, hogy miként a fejedelmi háznak általános egyenjogusági szabálya kétféleképpen keletkezhetik: irott jogtétel alkotása, házi törvény hozatala vagy a háznak jogszokása, observantiája utján, éppugy az egy bizonyos esetre vonatkozó különös egyenjogusági szabály – vagyis valamely az általános szabály szerint nem egyenjogu házasságnak egyenjoguvá avatása – nem csupán ad hoc külön házi törvény hozatalával, hanem szokásjogi uton is jöhet létre.*
Gondoljunk a törvénynek és szokásjognak expressum és tacitum gyanánt való éles szembeállitására Proogus II. cz.
V. ö. Heffter id. m. 297. l.: «... von den Agnaten .., stillschweigend toleriert ist die kinderlos gebliebene Ehe des Herzogs Albrecht zu Sachsen-Coburg mit einer zu Schwisitz und Altenhofen ...» A 124. lapon általánosságban szólva az Agnatenconsens orvosló hatásáról csak ennyit mond: «Jede ungleiche Ehe kann unter agnatischer Zustimmung der Wirkungen der Ebenbürtigkeit teilhaft werden».
Gutachten übeg die Thronfolgefähigkeit der Söhne des verstorbenen Grafregenten Ernst zur Lippe-Biesterfeld 1905) 15. s k. l.
A Coburg-háznak Ferdinánd herczeg neje s leszármazói irányában állandóan s változatlanul tanusitott, családi tagságukat elismerő magatartása e házasságra nézve individuális szokásjogi szabályt fejlesztett: a háznak általános szigoru jogától eltérő enyhe egyenjogusági normát.
