18A Brankovicsok nemzedékrendje.
18A Brankovicsok nemzedékrendje.
Mladen vájda, II. Uros István István és Dusán idejében. (Rassisaglics mellékneve bizonytalan.); Mladenovics Branko, István czár «sevastokrator» idejében Ochridában. (Makedonia.); Gergely Kesar (1361 felirat a zaumi kolostorban Ochrida mellett. Mon. Serb. 172); Brankovics Vlk (Vuk) «gospodin» Pristina, Prizren stb.ura † 1399 ~ Mara, Lázár kenéz leánya, fitestvére Lazárevics István deszpota † 1426; Roman Chilandari szerzetes; Leány ~ Durazzoi Topia György, albán főember; Gergely kb. 1492–1405; Vlkovič (Vuk fia) György deszpota 1427–1456 († XII. 24.) ~ Kantakuzen Manuel leánya Iréne (ház. 1414) † 1457 május 2.; Lázár 1410-ben Drinápoly mellett lefejezik a törökök; Gergely 1441-ben megvakitják törökök, 1458-ban Drinápolyban, † 1457-ben German szerztesi néven a Chilandari kolostorban; István 1441-ben megvakitják a törökök, deszpota 1459–1477 ~ Angelina* Georgios Arianites Komnen Topia Golem leánya; Lázár társuralkodó és deszpota 1456–1458 ~ 1446. Ilona, Tamás* (Paleolog) moreai deszpota leánya (ház. Szendrő 1446 máj. 8.); Mara ~ II. Murad Carica* v. Amirissa † 1487 szept. 14. Ježevoban Seres mellett. Eltemettetett Košnicaban. Kovale mellett; Katalin Kantakuzena ~ Cilli Ulrik*, Maranál élt utóbb, † 1487 után, eltemettetett Končaban, Strumica fölött; Vuk (n. t.?) 1463-ban Magyarországban 1471–1485 deszpota † 1485; Gergely? nem törvényes; Mária ~ 1459 április 1-én István, Tomasevics bosnyák király* † 1474-ben, apácza Santa Maurában, (Leukos), mint apácza; Irene ~ Giovanni Duca di Castriota (?); Milica ~ Lénárt (Tocco) Santa-Maura deszpotája ház. 1462/3 Ragusában; Borbála ~ Frangepán Zsigmond, (Frangepán Miklós fia) ~ 2. Beriszlavics Beriszló) Ferencz 1470–1517.; György deszpota 1485–1496, Maxim néven szerzetes, belgrádi metropolita † 1516; János deszpota 1496– 1502 † XII/10. ~ Ilona. Jaksics István leánya ~2. (Beriszlavics János)?; Mária 1485 ~ Bonifácz Montferrat őrgrófja † 1495 (Miklósič, Rad. XII. k. I s. kkl.); Beriszló-deszpotatus; Mara ~ Frangepán Ferdinand (Frangepán Bernát és Aragoniai Lujza fia) † 1540; István † 1577
Rokonság. Az albán családok: Topíák stb. nápolyi összeköttetés.
Rokonság. A byzanti dynasztiák.
Sógorság. Oszman dynasztia.
Rokonság. Luxemburg-Habsburgok, Garaiék, Görzi grófok, Ujlakiék.
Rokonság. Kotromanicsok, Subicsok és ezek atyafisága, Balsák, Koszacsák.
E táblázatban, úgy a hogy összeállitottuk, még sok a hiány. Ujabban Ruvarac Ilarion elemezte egy igen szép tanulmányában az utolsó Brankovicsok, jelesül Brankovics Marának (Lázár deszpot leány), Tomasevics István bosnyák király feleségének életviszonyait. (Wiss. Mitth. III.) Mara szultánáról Novakovics Sztoján irt a «Matica Srpska» 146. kötetében.
Ez értekezések tartalmát nem óhajtjuk itt tüzetesen részletezni, csak nehány kiegészitő adatot közlünk Brankovics György leányának Marának, Murad szultán özvegyének életrajzához.
Ismeretes, hogy Brankovics Mara, a szultán halála után visszakerült atyja, az öreg Brankovics György udvarába. Marino Gondola ragusai követ István Tamás bosnyák király udvarában 1454 szept. 13. azt irja a köztársaságnak.
«Ancora habiamo como el signor Despot ha affedata la soa fighola, quela che fo maritata in grande Turcho, cum Pan Isera lo qual Pan Isera e venuto ad aiuto et soccorso del Signor Despot.» Milano Á. L.
Közelebbi részleteket nem tudunk erről a tervezett házasságról. Annyi föltetszik e tudósitásból, hogy a szultána 1454-ben még menyecske sorban volt.
Tudjuk, hogy Mara többé nem ment férjhez, de később atyja halála után a török földön 19nagy becsületben élt s bizonyos befolyást is gyakorolt egyes diplomácziai alkudozásoknál, (Botta L. 1474. 13. jelentését Milano Á. L. Adományairól l. a belgrádi Glasnik II. 200. l.)
Mara szultána szerencsétlen testvére, Katalin, az özv. Cilliné – kit contessa Cantacusenának is nevez a krónika, Resti 357+29 – Makedoniában élt a nővérével s testvére István deszpota friauli ügyében – melyről bőven irtunk a Wiss. Ber. aus Bosnien idéztük kötetében – követe Marko utján mindvégig közbenjárt.
E Markoról tévesen irtuk, hogy Angelina, István deszpota özvegyének volt a papja.
Mara szultánné és nővére Marko nevü udvari papja – basilita barát – járt Görzben, Bécsben s özv. Cilliné – Kantakuzena – unokaöcscsének Görzi Lénártnak alábbi hihetőleg 1481 jun. 30. kelt levelében megirja, hogy mindenben adjon neki hitelt.
(1481). 30. junii. † Domina Ka(n)takuzina palam facit filio suo, (képletesen) Knez Goricić Leonardo, se misisse ad eum sacerdotem suum Marcum, cui credat, sicut ei ipsi.
Aláirása nincs.
Eredeti papir. (Bécsi Á. L.)
Még nincs megirva eleddig a Brankovics István fiainak, György-Maxim és János deszpotatusának a története. A Magyar-Szerb oklevéltár adataiból erre vonatkozólag kitünik, hogy a deszpoták, a szomszéd birtokosok s a kir. hadak között folyvást voltak surlódások. (284., 288. skkl.)
Nem eléggé világos a Brankovicsok örökébe lépett Grabarjai Beriszlók (Berislavičok) a Borics bán nemzetségéből kivált család ezen ágának deszpota minőségben történt szereplése. Mesič Mátyás Rad. VIII. 37. l. ekkép állitja össze a család idevonatkozó nemzedékrendjét:
Grabarjai Benedek; Miklós 1464 † 1483; Beriszló János 1464–1491; Márton 1464 † 1483; Ferencz 1407–1517 ~ 1. Sulyok Katalin 2. özv. Brankovics Vukné, sz. Frangepán Borbála 1494–1508 3. Kövendi Székely Margit; János † 1521 1. deszpota ~ Ilona?; Miklós 1483–95; István deszpota 1521–30; Fiu; Két leány; 1-től: István 1483; János 1504–8
Brankovics János, férfiágon az utolsó Brankovics, 1502. halt meg. Felesége Jaksity István leánya, kitől egyetlen Mara nevü leánya maradt. Halála után azt látjuk, hogy nem Beriszló Ferencz lesz a ráczok deszpotája, pedig felesége a hires Vuk Zmáj Brankovicsnak az özvegye, hanem Beriszló János, Ferencznek az unokaöccse.*
Kovachich: Formulć solennes styli II. Ulászló (V. sz.) formulás könyvéből megemliti, Beriszló János 1514-ben kelt deszpotasági oklevelét (a kir. adományából.) Sajnos, hogy ez oklevelét nem találtuk meg, a codex eltünt.
Ennek az okát mi abban látjuk, helyesebben feltételezzük, hogy Brankovics János özvegye Jaksity Ilona deszpotné hozzáment feleségül. A szerbség ugyanis a hires Jaksity-családból származott özvegyet tekintette fejének s ennek a férjét – olaszos elnevezéssel – vállalta, despotessonak az úrnő férjének.
Beriszló János, ezen a réven örökébe, illetőleg birtokába lép a Brankovics uradalmaknak Kölpényben, Bródban; 1509-ben ő vezeti a deszpota-kontingenst s hiven áll a király pártján. (M. szerb. össz. okl. 331–335. 1509 máj. Magnificus Dnus Fraternek nevezi Ferenczet.) 1511 jul. 11–1513. őszéig Jajcát is ő védelmezi, de ott hagyja a bánságot, mert nem fizették. U. o. 338–9. 1514-ben pedig a keresztesek «a deszpotné népét Szerémből a ráczokat felvivék, dulták Bácsot, Szalánkemént». Verancsics ö. m. II. 7–8.
Beriszló János halála után 1522 jan. 11. M. Sz. okl. 357. Kölpényből keltez a fia, Beriszló István, rácz deszpota, márcz. 5. pedig Elena relicta condam despoti ac filius eius Stephanus Beryzlo modernus despotus. U. o. 358. l. 1525. nov. 9. Elena despotissa et Stephanus despotus szerepelnek. U. o. 363. Hibás szerintünk az Okl. 1525. nov. 9. kivonata, mely István deszpota feleségéről szól, mert az anyjáról lehet csak szó. Ketten intézkednek és pedig a deszpotné emlittetik előbb.
Mi legalább csak úgy tudjuk megérteni a deszpotatus ú. n. jogfolytonosságát, hogy a Beriszló János fiának Istvánnak az anyja özv. Brankovics Jánosné volt. Megjegyezhetné valaki, hogy ez az Ilona esetleg Brankovics Vuknak lehetett a leánya, ámde Brankovics Vuk gyermektelen volt. Brankovics István deszpotának († 1477.) sem ismerjük Ilona nevü leányát s igy csakis Brankovics János özvegyét vélhetjük a Beriszló János feleségének.
Még csak egy körülményt óhajtunk megemliteni, t. i., hogy miért szünt meg a rácz deszpotaság?
Mellőzzük Beriszló István nem épen dicső szereplését Mohács előtt s magatartását Szapolyai János föllépése idején.
Tudjuk, hogy először János király mellé állott. Midőn azonban Ferdinánd király 1527-ben a maga részére kezdte hajlitni a ráczságot, István deszpot a következő kivánságok teljesitése fejében hivséget igért neki. Kivánatai a következők:
Optata domini despoti.
teneantur equites 500
*) hoc non potest esse sed detur bona promissio in Hungaria et reponat in oppida.*)
fiat, et ut castrum ad preposituram restituator.*)
|
Imprimis cupit habere solutionem ad mile equites levis armature, deinde*) suplicat pro aliqua munitione, ut in eam possit locare matrem suam cum duabus sororibus, ex qua arces proprić, quas habet, sunt inter arces Turcarum.
Ut preposituram Titulen. dignetur Majestas Vestra conferre fratri germano ipsius domini despoti castrum namque Erdeud ad ipsam preposituram pertinens cum magna suorum sanguinis effusione recepit.
| |
fiat.*)
|
Ut castrum Walkouar et castellum Boroh, que etiam a Thurcis recuperavit similiter cum notabili suorum strage, dignetur Maiestas Vestra ad ipsum hac lege relinquere, ut si quispiam in illo jus habere pretendit ad illius instantiam sine debita juris revisione ne cogatur idem dominus despotus ad restituendum.
| |
Castrum Zawa Zenth Demether ei relinquet, quousque aliis bonis eundem contentabit.*)
Redneck fiat, ut petitur.*)
|
Ut super suo despotatu litteras dare dignetur. Si denique castra Zawa Zenth Demether et Rednek a manibus Turcorum aliquo modo idem dominus despotus rehabere poterit, dignetur Majestas Vestra ipsa edem castra apud eundem dominum despotum relinquere perpetuo ut aut ex quo castrum Rednek ad archiepiscopatum Colocen. pertinebat et ob hoc forte sine lesione conscientie pro se non posset reservare. Itaque quicunque erit archiepiscopus solvat expensas domini despoti quas ad recuperationem ipsius castri exponet.
| |
Majestas regia eundem bene contentabit.*)
|
Ultimo si Thurcam Kalakouyth nominatum prefectum castri Battha ad deditionem castri ipsius et semet ipsum ad servitia Majestatis Vestre poterit allicere, idem. dominus despotus assecurationem Majestati Vestre de aliquibus hereditatibus pro conditione ipsius Thurci conferendis suplicat habere.
| |
Eredeti fogalmazvány bécsi Á. L.
| ||
(A széljegyzetek idegen kézzel vannak irva. A * jelenti, hogy a jegyzet a petitumra vonatkozik.)
Vagyis I., 1000 könnyü lovasra hópénzt s egy erőditett helyet, a hová anyját s két nővérét biztonságba helyezhesse.
Válasz: 500 lovasra adnak proviziót, várat nem, lakjanak valamely magyar városban.
2. Titelt adja a felség fiutestvérének,* a prépostsághoz tartozó Erdőd várát nagy áldozatokkal ő vette vissza a töröktől.
E szerint Istvánnak volt még egy fi- s két leánytestvére.
Válasz: Legyen, de a vár a prépostságnak adassék vissza.
3. Valkot és Borhi várát, melyeket ő vett vissza, adják neki feltétlenül.
Válasz: Legyen.
4. Deszpotatusáról adjanak levelet. Ha Sz.-Szt.-Demeter (Mitrovica) és Rednek várát visszafoglalná adassék neki Száva Szt.-Demeter, a mennyiben Redneket a kalocsai érsek – a kié volt – vissza akarná venni, fizesse meg a költségeit.
Válasz: Száva-Szt.-Demeter maradjon nála, mig más jószággal kárpótolják. Redneket illetőleg legyen meg az akarata.
5. Ha a báthai török parancsnokot sikerülne a király hüségére téritni, jutalmat helyezhessen kilátásba.
Válasz: Legyen.
Ez elintézés alapján Révai Ferencz bizatott meg a kir. elhatározások közlésével s a következő 1527 jun 18. kelt megbizó-levéllel küldetett a deszpotához:
Ferdinandus etc.
Illustris, fidelis dilecte. Commisimus egregio fideli nobis dilecto Francisco Reway nonnulla nostro nomine 21vobis exponenda, sicut ab eo coram accipietis. Que cum ex mente et voluntate nostra proficiscantur, vobis injungimus, ut eidem Francisco in hiis que referet nostri contemplatione fidem indubiam prestare vosque super eisdem ita exhibere velitis, sicut in vos graciose confidimus et vicissim erga vos clementi animo recognoscemus.
Super possessionibus vero, quas a nobis petiistis respondebimus vobis, ubi regnum illud intraverimus, quo facto nos exhibebimus erga vos sicut graciosum principem decet, quod vos latere noluimus. Datum Vienne 18. Junii 1527.
Regnorum nostrorum primo.
Külcim: Rascie despote.
Eredeti fogalmazvány a bécsi Á. L.
Tartalma, hogy a deszpota higyjen Révai Ferencznek. A kért birtokokat illetőleg, majd akkor ad választ Ferdinánd király, ha személyesen az országba jön.
A rácz naszádosok ezután – mellőzzük a fekete Jován «czár» epizodját – tényleg átállottak Ferdinánd királyhoz, de 1529. Bács várát és Félegyházát az István deszpota emberei árulták el a töröknek.*
Szalaházy János 1529 jan. 23. kelt levele I. Ferdinándhoz Gévay: Urk. 2. f. 58. l.
Ime a válasz, hogy azért szünt meg a deszpotatus, mert a ráczság zöme átment a török hatalomhoz, tehát önszántából szüntette meg szervezett létének az alapját.
