December 4. Drótművek
December 4. Drótművek
Címe: 3527 Miskolc, Besenyői u. 18. Fontosabb termelési ágak, termékek: huzalgyártmányok: nagyszilárdságú acélhuzalok, betonfeszítő huzalok, horganyzott huzalok, rugóhuzalok, gumiipari huzalok, küllőhuzalok, különféle alakos huzalok; sodronykötél gyártmányok; laposkötelek, flex kötelek, különféle sodrott szerkezetek, szerelt (fülecselt) kötelek; vezetéksodrony gyártmányok: acél-alumínium kábelek, alumínium és ötvözött alumínium vezetéksodronyok, Koral, Miral kábelek; építőipari hegesztett síkhálók, bányarácsok, felülettisztító acélszemcsék, acélhaj, alumíniumszálka.
Vezetői: Kiss Béla (igazgató); Ginovszky Arisztid (műszaki igazgatóhelyettes); dr. Iglai Mariann (gazdasági igazgatóhelyettes). Vezetési struktúra: Az 1985-ben alakult vállalati tanács 26 főből áll (14 dolgozók által választott küldött, 8 szervezeti egységek által delegált vezető, 4 igazgató által jelölt tag).
Fontosabb gazdasági mutatók (1988): vagyon 1542,4 M Ft; értékesítés nettó árbevétele 3703,1 M Ft; konvertibilis export árbevétele 1244,5 M Ft; rubelexport árbevétele 103,6 M Ft; tiszta eredmény 100,6 M Ft; teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagos létszáma 2174 fő; évi átlagos összes kereset 114 926 Ft/fő; évi átlagos összes kereset az ágazat átlagához képest 90,7%.
A vállalat rövid története: 1912. okt.-ben kezdődött a gyártelep építése, egy évvel később bejegyezték a Deichsel Adolf Magyar Acéldrót-, Drótkötél- és Drótárugyár Rt.-t, egy 40 fős, vashuzalt és szeget gyártó kisüzemet. A fokozatos fejlődést az I. világháborút követő gazdasági hanyatlás akasztotta meg. 1927-ben a termékek körét jelentősen bővítették, hamarosan megindult a nagyszilárdságú acélhuzalok gyártása is. 1937-ben új csarnokkal gazdagodott a dróthúzó üzem, modern dróthúzó és sodrógépek jelentek meg, és a tulajdonos az energia biztosítására szénbányát is vásárolt. A gyors fejlődést jelzi, hogy az alapítás 25 éves évfordulóján a gyár az induló létszám tízszeresét foglalkoztatta. A II. világháborút megelőző hadigazdálkodás további fellendülést eredményezett. E folyamatnak a gyár megsemmisítése vetett véget: akkori tulajdonosai elrendelték felrobbantását, hogy ne juthasson a szovjet csapatok kezére. A gyárat szövetkezetként indították újra, majd szovjet tulajdonba került. Az újjáépítés 1946 és 1952 között folyt, ennek lendületét megtörte egy átszervezés: a budapesti központi telep és a miskolci gyártelep szétválasztása. A gyár mai nevét Miskolc város felszabadulásának 10 éves évfordulója alkalmából, 1954-ben vette fel. 1958 és 1960 között, 64,3 millió Ft ráfordítással, 1 millió USD-s évi megtakarítást hozó fejlesztés valósult meg, a drótkötélimport csökkentése révén. 1961-ben a Csepel Fémművektől átkerült az aludúr és keményalumínium szabadvezeték gyártása. 1961 és 1965 között az új építőipari technológia, a feszítettelemes építkezés elterjesztéséhez további 280 millió Ft-os beruházást hajtottak végre, elsősorban a sodronykötél- és a nagyszilárdságú acélhuzalgyártás fokozása érdekében. 1968-ban saját szabadalom alapján importkiváltó exporttermék – a tűzött kivitelű laposkötél – gyártása indult meg. 1976-ban környezetvédelmi célokból sósav-regeneráló épült. 1976 és 1985 között saját erőből fejlesztették a sodronykötél- és vegyesacél-gyártást. 1981-ben indult meg a magas műszaki színvonalú új importkiváltó termék, a betonfeszítő pászma gyártása. 1986-ban a bányabiztosító rácsok gyártására korszerű berendezést és technológiai know-how-t vásároltak.
