Egy európai koalíciós háború lehetőségeiről, jellegéről, elkerülhetőségéről
Egy európai koalíciós háború lehetőségeiről, jellegéről, elkerülhetőségéről
Nem kétséges, hogy az atomkorszak 5. évtizedének közepén a világban a katonai szembenállás történetében példátlan s ugyanakkor ellentmondásos helyzet alakult ki.
Ennek az új helyzetnek legfontosabb jellemzője, hogy már a 60-as évek fordulójára kialakult – s azóta megszilárdult, stabillá vált – a szovjet–amerikai hadászati erőegyensúly, mely sokkal több, mint a két fél birtokában meglévő, egymást elérni képes legnagyobb hatótávolságú és legnagyobb pusztító hatású atomfegyverek mennyiségi és minőségi egyensúlya. Ez az egyensúly ugyanis tartalmazza a biztos válaszcsapásmérési képességet is – vagyis hogy az elsőként támadó is teljesen elpusztul egy atomháborúban, s ezzel az atomháború kirobbantása értelmetlenné vált.
Az új helyzetet továbbá az is jellemzi, hogy világszerte elismert szakértők megállapították, az atomháború az emberi civilizáció teljes kipusztulását eredményezné. A számvetések szerint a szovjet és az amerikai hadászati atomfegyverek mindössze 10%-ának (kb. 2400 db) bevetése esetén a Föld légkörének átlaghőmérséklete mintegy 30%-kal csökkenne, s az élet ott is kipusztulna, ahol nem vetettek be atomfegyvereket. Az atomháború azért is értelmetlen, mert nem lenne, nem maradna győztese.
Nyilvánvaló, hogy ez az új helyzet Európára is érvényes, vagyis hogy az Európa keleti és nyugati oldalán egyaránt felhalmozott hatalmas mennyiségű hadszíntéri-atomfegyver-állomány megléte ellenére a jelenlegi körülmények között európai atomháború gyakorlatilag megnyerhetetlen, tehát kirobbantása értelmetlenség, hiszen visszafordíthatatlanul, elviselhetetlenül károsítaná a földrészt.
Az új helyzet ellentmondásait mutatja az a hatalmas – 50 000 egységnél is nagyobb – atomfegyver-állomány, amelynek nagyjából 95%-a (tehát 47 500 darabnál is több) a két világhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok birtokában van.
Kétségtelen azonban, hogy egy európai atomháború megnyerhetetlensége – vagyis értelmetlensége – mellett a katonai gondolkodásmód semmiképpen sem tartja kizárhatónak egy csak hagyományos fegyverekkel megvívandó európai koalíciós háború lehetőségét.
E tényre utal, hogy a NATO-ban és a Varsói Szerződésben már hosszú évek óta folytatnak olyan törzsvezetési és harcászati gyakorlatokat, melyek feltételezése szerint a 2 szövetségi rendszer közti katonai konfliktus hagyományos fegyverekkel kezdődik s huzamos ideig megmarad a hagyományos keretek között.
Az atomfegyverek legnagyobb hatású (hadászati) változatainak felszámolására irányuló törekvés – s ezek kezdeti és várható eredményessége – következtében megfigyelhetően előtérbe kerül a hagyományos fegyverekkel megvívandó európai háború lehetősége. Mindez egyre inkább az atomfegyverek, különösen a rendkívül nagy mennyiségben Európa mindkét felén rendelkezésre álló hadszíntéri atomfegyverek (tüzérségi lövedékek, légibombák, 500 km alatti hatótávolságú rakétatöltetek) felszámolásának legnagyobb akadályává válik.
Az erősen túlméretezett európai hadszíntéri atomfegyver-állomány legfontosabb feladatának azt tekintették, hogy pusztán létükkel, a bevetésüktől való félelem révén megakadályozzák a két szövetségi rendszer közti katonai konfrontációt.
A NATO azért ellenzi felszámolásukat, mert ez lehetőséget adna a végzetes következményektől mentes, csak hagyományos fegyverekkel való háborúzásra.
Ugyanakkor nem tagadható, hogy a NATO és a Varsói Szerződés Európában állomásoztatott fegyveres erőinek állománya, szerkezete, fegyverzete és diszlokációja (elhelyezkedése) egyaránt az európai hagyományos háború reális veszélyére utal. A békeidőben példátlanul nagy mennyiségben szemben álló európai fegyveres erők hagyományos összetevőinek felfejlesztése látszólag úgy ment végbe, mintha nem léteznének Európában hadszíntéri atomfegyverek, pontosabban mintha a haderőfejlesztést irányítók nem hittek volna az atomháború kirobbanthatóságában, viszont annál inkább lehetségesnek tartottak volna egy hagyományos háborút.
Az Európában jelenleg állomásozó fegyveres erők lehetőségeinek, sajátosságainak figyelembevételével, elemezve az európai, csak hagyományos fegyverekkel megvívandó háború lehetőségeit, két fontos következtetésre lehet jutni.
1. Amíg Európa mindkét felében nagy mennyiségben és többféle változatban állnak rendelkezésre hadszíntéri atomfegyverek, addig naivitás azt feltételezni, hogy a hagyományos konfliktusként induló európai háború megtartható hagyományos keretek között.
2. A 2 szövetségi rendszer között kirobbanó és csak hagyományos fegyverekkel folytatandó európai háború következményei gyakorlatilag megegyezőek lennének a tömegpusztító – az atom- és a vegyi – fegyverekkel folytatandó háborúéval, vagyis mindkét félnek, pontosabban egész Európának elviselhetetlen veszteséget, elfogadhatatlan következményeket okoznának.
Tiszta hagyományos háború atomfegyverek jelenléte mellett?
Hagyományos háború – atomháborús következmények
Új katonai gondolkodás szükségessége
Gyakorlati lépések, célkitűzések
