Új katonai gondolkodás szükségessége
Új katonai gondolkodás szükségessége
Nem kétséges, hogy a minden korábbitól különböző feltételek – az európai koalíciós háborúk bármelyik változatának elfogadhatatlansága – merőben új katonai gondolkodást igényelnek, s ennek alapvető feladata: egy európai katonai konfrontáció kitörésének megakadályozása. E cél elérése érdekében át kell alakítani az európai feltételeket, hiszen elégtelen magát a szándékot megváltoztatni, ha eközben a lehetőségek változatlanul megmaradnak.
Az európai katonai szembenállás feltételeit alapjaiban megváltoztatható új katonai gondolkodásmódra való áttérés sem egyszerű dolog. A katonai gondolkodásmódban évszázadokon, talán évezredeken keresztül mint legfontosabb célkitűzés, meghatározó volt a hadviselés, a háború győzelemmel végződő megvívása s a feltételezett támadó ellenség mindenáron történő elpusztítása.
Az új katonai gondolkodásmód pedig lemondást követel: nemcsak a támadó szándékáról, hanem lehetőségéről is, vagyis az európai katonai szövetségek fegyveres erői ellenőrizhető átalakítását teszi szükségessé, hogy ezek alkalmatlanná váljanak váratlan, meglepetésszerű támadás elindítására, továbbá hosszan tartó támadó hadműveletek lefolytatására.
Az új katonai gondolkodásmód az effajta átalakítás céljának az ún. strukturális támadóképtelenség megteremtését tekinti, melynek elérésére gyökeresen módosítani kell a 2 európai katonai-politikai szövetség fegyveres erőinek létszámviszonyait, fegyverzetét, haderőszerkezetét a csapatok elhelyezkedését, továbbá kiképzését is.
Ahhoz tehát, hogy a 2 szövetségi rendszerbe tömörült országok haderői elérjék a váratlan támadásra, a támadó hadműveletek folytatására való alkalmatlanságot, vagyis a strukturális támadóképtelenséget, az alábbi konkrét intézkedéseket kell kölcsönösen végrehajtani:
– az Európában állomásoztatott fegyveres erők létszámának és fegyverzetének drasztikus csökkentése;
– a kifejezetten támadó jellegű csapatok (pl. harckocsiegységek, deszantalakulatok, hídépítő egységek, alegységek) jelentős mérséklése vagy teljes felszámolása;
– a megmaradó haderőkben a fegyverrendszerek támadó jellegű változatainak (harckocsiknak, páncélozott harcjárműveknek, tüzérségi lövegeknek, csatarepülőgépeknek) radikális csökkentése, s a felszámolt fegyverzet helyett a megmaradó csapatoknak csak védekezésre alkalmas fegyverekkel (pl. páncéltörő és légvédelmi rakéta stb.) való ellátása;
– a megmaradó csapatoknak oly módon való áttelepítése, hogy az új elhelyezkedés nyújtson garanciát a támadási szándékról való lemondásról;
– az áttelepítés révén nagy kiterjedésű, nagy szélességű fegyver- és haderőmentes zónák, ill. folyosók létrehozása.
Csakis a fenti intézkedések végrehajtása nyomán képzelhető el az európai biztonság növelésének következő fontos lépése: a hadszíntéri atomfegyverek összes változatának radikális csökkentése, majd minden példányának felszámolása, hiszen a jelenlegi hadszíntéri atomfegyverek között nincs védőfegyver.
