Haditechnikai miniszótár
Haditechnikai miniszótár
aknavető földfelszíni célok megsemmisítésére szolgáló, olyan elölről tölthető csöves tűzfegyver, amely az űrméretétől (csőátmérőtől) függő lőtávolságra tüzel. Felépítése egyszerű, tömege nem nagy, eléggé mozgékony. Az aknavetők sima furatú csövének űrmérete jelenleg 50–280 mm között van. A lövéskor keletkező visszahatás a talplemezen és a csőtámasztó állványon keresztül adódik át a talajra. Többségüket szétszerelt állapotban, járművön szállítják, a nagyobb űrméretűeket taligán vontatják.
csatarepülőgép a szárazföldi hadseregek harcát a fedélzeti fegyverekből való tüzeléssel, ill. légibombák ledobásával támogató harci repülőgép. Legfontosabb sajátossága, hogy a földfelszín felett alacsonyan, kis sebességgel repülve, manőverezve kell harcfeladatát végrehajtani. Sebessége többnyire csak hang alatti (szubszonikus). Nagy tűzerejű fedélzeti fegyverekkel: csöves sorozatlövő eszközökkel (géppuska, gépágyú), továbbá irányított és nem irányított földi célok elleni rakétákkal, valamint légibombákkal van felszerelve.
bombázó repülőgép a légibombát a cél körzetébe, a repülőgép-fedélzeti rakétát és robotrepülőgépet a céltól megfelelő távolságra szállító, majd onnan indító repülőeszköz, a légierők egyik legfontosabb, legnagyobb ütőerejű harceszköze. Felépítése szerint lehet: könnyű, közepes és nehéz. Feladatkörét tekintve: harcászati és hadászati bombázó repülőgép. A harcászati repülőgépek feladata a szárazföldi csapatok harcának légi támogatása. Ide tartoznak a könnyű bombázó repülőgépek, melyek 2000–3000 km távolságra 3-4 t bombaterhet szállíthatnak. Egyik fő feladatuk az ellenséges hátország létfontosságú célpontjainak bombázása.
deszant az ellenség mögöttes területein meglepetésszerűen bevetett, különleges harcfeladatokkal megbízott kötelék, mely az irányában működő csapatok beérkezéséig önálló harctevékenységet folytat. Szállítási módjuk alapján megkülönböztetünk légi, tengeri, harckocsi deszantokat. A deszantok a támadó harctevékenység fontos eszközei.
gyalogsági harcjármű, lövészpáncélos a II. világháború páncélozott gépkocsijából fejlődött ki. A harckocsik és a lövészek szoros együttműködését teszi lehetővé azáltal, hogy az így szállított lövészek mozgékonyan, védetten és számottevő tűzerővel vehetnek részt a harcban. A lövészpáncélosok 10–30 mm-es páncélzatú, kerekes vagy lánctalpas futóművel felszerelt, 6–12 t harci tömegű, 9–12 fő szállítására alkalmas, rendszerint úszóképes járművek. Fegyverzetük körforgó kupolába vagy toronyba épített 20–30 mm-es gépágyú, nehézgéppuska és 1–2 db, rendszerint 7,62 mm-es géppuska. Esetenként hátrasiklás nélküli páncéltörő löveggel vagy rakétákkal is felszerelik őket. A lövészek számára a folyamatos figyelési és kilövési lehetőség biztosított, így a gyalogsági harcjárműről való leszállás nélkül is eredményesen harcolhatnak. A korszerű gyalogsági harcjármű hermetikusan zárt, a tiszta levegőt szűrő-szellőztető berendezés szolgáltatja.
felderítő repülőgép az ellenséges célok – csapategységek, katonai bázisok, katonai építmények, hadiüzemek (de tágabb értelemben az ország hadviselési képességét befolyásoló összes polgári objektum, építmény, létesítmény, gyár) – felfedezésére és megfigyelésére szolgáló, rendszerint vadászbombázó vagy csatarepülőgép. Nagy felbontóképességű fényképezőgépekkel, tv-kamerákkal, infravörös észlelőberendezésekkel, ill. az ellenség rádiólokátorainak és rádióforgalmának megfigyelésére rádiótechnikai felderítőkészülékekkel szerelik fel. Újabban egyre gyakrabban alkalmaznak pilóta nélküli felderítő repülőgépeket, vagyis felderítő robotrepülőgépeket.
gépágyú 20 mm-nél nagyobb űrméretű önműködő lőfegyver. Fedélzeti fegyverként repülőgépekre, hadihajókra, harckocsikra, ill. gyalogsági harc- és szállító járművekre szerelik fel.
géppuska 20 mm alatti űrméretű, önműködő tűzfegyver; rakaszban tárolt hevederezett tölténnyel hosszabb sorozattűz lövésére alkalmas. Tűzgyorsasága eléri a percenkénti 600–1000 lövést. Hatásos lőtávolsága 1200–1500 m-ig terjed. Rendszerint állványos kivitelben készül, harcjárművekre, harckocsikra, hadihajókra, harci repülőgépekre és helikopterekre van szerelve fedélzeti fegyverként.
hadtáp a fegyveres erők anyagi (lőszer, élelmiszer, ruházat, üzemanyag stb.) ellátását mind békében, mind pedig háborúban végző erők és eszközök (szervezetek, parancsnokságok, intézmények) összessége.
harckocsi a szárazföldi csapatok harceszköze. Hatásos tűzerejű löveggel és 2–3 géppuskával felszerelt erős páncélzatú, jó terepjáró képességű gépjármű, 3–5 főnyi személyzettel. Mozgékonysága, védettsége és nagy tűzereje folytán támadásban és védelemben egyaránt jól alkalmazható. A harckocsi az atomfegyverek összetett hatásának minden más szárazföldi harceszköznél jobban ellenáll. Fő részei a fegyverek, a test, a torony, a hajtómű és a futómű. A torony a fegyverzetet fogadja be, s megfelelő védettséget és irányzási lehetőséget biztosít. A test vezető-, küzdő- és motortérre osztható. Futóműve a megfelelő terepjáró képesség elérése céljából lánctalpas. A harckocsik tömegük vagy feladataik szerint csoportosíthatók, így beszélünk könnyű, közepes és nehéz típusokról. A korszerű hadseregekben a közepes harckocsikat találjuk meg a legnagyobb számban. A jelenlegi közepes harckocsik tömege 30–60 t között van, fő fegyverzetük a 100–120 mm-es löveg. Hatótávolságuk 500–700 km. Nappali és éjszakai tevékenységre egyaránt alkalmasak, atom- és vegyvédelmi szempontból hermetikusan zártak.
hátrasiklás nélküli (HSN) löveg működésében a hagyományos tűzfegyverek lövésmódját és a rakétaelvet egyesítő, elsősorban páncéltörő fegyver. Csőfara rakéta fúvócsőként szerepel, a lövedék a csövet hagyományos gránát módjára hagyja el. A korszerű fegyverek közé sorolják. Kézi, állványos és járműre épített változatban készítik.
hídvető készlet kerekes vagy lánctalpas járművekre helyezett ideiglenes elemek, melyekből viszonylag gyorsan telepíthető hadi híd vízi akadályokon az átkelések biztosítására.
katonai helikopter forgószárnyas repülőeszköz katonai célokra. A helikopternek a korszerű hadseregekben való alkalmazása mind a szárazföldi csapatoknál, mind a haditengerészetnél fokozódik. Elterjedten alkalmazzák az ún. általános rendeltetésű csapat- és teherszállító helikoptereket. Ezeknek a harcokban, hadműveletekben közvetlen szerepük van, fő feladatuk az élőerő és a harceszközök szállítása, manőverezésük elősegítése. A helikopterek harceszközként való alkalmazása céljából számos felfegyverzett, ún. harci helikoptertípust alakítottak ki. Ez utóbbiak fegyverzete csöves sorozatvető fegyverekből, irányított és nem irányított rakétákból, továbbá légibombákból áll. A felfegyverzett helikopterek pilótafülkéjét, hajtóművét és tüzelőanyag-tartályait páncélzattal védik az ellenséges lövedékek hatásától. Alkalmazási területük az utóbbi években számottevően bővült, így meg kell említeni a műszaki csapatok helikoptereit, amelyeket kompolásra, hídépítésre, aknatelepítésre és -mentesítésre használnak, továbbá a haditengerészetet, ahol a felfegyverzett helikopter a tengeralattjárók elleni harc egyik legfontosabb eszközévé vált.
légibomba harci repülőgépről ledobott atom-, vegyi vagy hagyományos töltetű lőszer. Hagyományos fajtái: a repeszbomba, a rombolóbomba, a légiakna, a gyújtóbomba és a vegyi bomba. A II. világháború idején fejlesztették ki az atomfegyver első kiviteli formáját, az atombombát. A repeszbombák átlagtömege 10–20 kg körül van, a rombolók – vastagabb faluk miatt – mintegy 25–500 kg-osak. A repeszbombák elsősorban repeszhatást, a rombolóbombák pedig repesztő és átütő hatást fejtenek ki. A 250–1000 kg tömegű légiaknák hatása főként a keltett nagy légnyomás útján érvényesül. A gyújtóbombák magas hőmérsékleten égő anyaggal töltött könnyű bombák, a vegyieket pedig mérgező harcanyagokkal töltik. Újabban kezdenek elterjedni az irányított bombák, melyek a rajtuk elhelyezett irányító rendszer eredményeként pontosabban érkeznek a célba.
légiharc-rakéta, levegő-levegő rakéta a különféle harci repülőgépek, ill. helikopterek fedélzeti rakétafegyvere, melynek rendeltetése az ellenséges repülőeszközök leküzdése. Viszonylag kisméretű, rendszerint egy- vagy kétfokozatú, szilárd hajtóanyagú, rakétahajtóműves szerkezet. Kisebb méretű változatai repülés közben nem irányítottak, ezeket csőkötegből vagy vezetősínről indítják a repülő eszköz irányának beállításával megirányozva a célt. Nagyobb részük repülés közben irányított, célba vezetésükre az önirányítás, valamint a távirányítás különféle módszereit egyaránt alkalmazzák.
légvédelmi rakéta légi célok leküzdésére a földfelszínről, járművekről, a hajók fedélzetéről stb. induló, irányított rakétafegyver. Bármely napszakban s akármilyen időjárási viszonyok között bevethető: találati pontossága igen nagy. Felépítése szerint egy- vagy többfokozatú, szilárd hajtóanyagú, rakétahajtóműves szerkezet. Alapvető irányítási módszere a távirányítás, ill. a kombinált irányítás, mely a röppálya nagyobb részén távirányításból, majd a pálya végső szakaszán alkalmazott, többnyire valamilyen önirányítási eljárásból tevődik össze. Repesz- vagy repeszromboló töltetét rendszerint közelségi gyújtó indítja. A légvédelmi rakétákat a honi, a csapat, légvédelmi, valamint hajófedélzeti típusokra szokás felosztani. Míg a honi légvédelmi és a hajófedélzeten elhelyezett rakétaeszközök indítóberendezésének nagyobb része helyhez kötött, addig a csapat légvédelmi rakéták mozgó indítóállványról vagy éppen kézi vetőszerkezetről startolnak. A hatómagasság szerint megkülönböztetünk alacsony (1–5 km), közepes (10–15 km) és nagy (15 km feletti) magasságokban repülő célok elleni légvédelmi rakétákat.
lokátor, rádiólokátor, radar rádiótechnikai berendezés, amely a rádióhullámok segítségével meghatározza a tárgyak helyét. A rádióhullámoknak azon tulajdonságát használja ki, hogy azok különféle tárgyakról – nem fémes tárgyakról is – visszaverődnek, s az adás helyén ismét észlelhetők. A lokátor a szabad szemmel való látástól független, éjjel és ködben egyaránt használható. Antennájának mozgatásával a teret mintegy letapogatja. A céltárgyakról a rádiósugárzás egy része visszaverődik. Az antennán felfogott jeleket képernyőn teszi láthatóvá. A lokátor a céltárgy helyzetkoordinátáit határozza meg. A légvédelem, a légierő és a haditengerészet elterjedten használja, de a szárazföldi csapatok is alkalmazzák tüzelőállások s a terepen mozgó céltárgyak helyének bemérésére is.
meglepetésszerű támadás, váratlan támadás az ellenséget váratlanul érő támadó tevékenység, mely a siker egyik fő feltétele a harcban. Lényege: olyan időpont, haditevékenységi mód, harceljárás vagy haditechnikai eszköz megválasztása, amely lehetővé teszi támadó tevékenység megindítását, csapás mérését ott és akkor, ahol és amikor az ellenség legkevésbé számol vele. A meglepetésszerű támadás lehetséges feltételei: az ellenség megtévesztése, új pusztítóeszközök, az ellenség számára ismeretlen harctevékenységi módok alkalmazása stb.
páncéltörő rakéta a korszerű páncélelhárítás, a harckocsik, a páncélozott harcjárművek elleni harc leghatásosabb eszköze. Kisméretű és 10–30 kg tömegű, rendszerint kétfokozatú, szilárd hajtóanyagú, rakétahajtóműves, irányított rakétafegyver; fejrészében különleges, páncélátütésre alkalmas, ún. üreges töltettel. A régebbi típusok vezetékes irányításúak voltak, az újabb változatok között rádió-távirányítású, lézerirányítású típus is megtalálható. Indításukra rendszerint vezetősín, vetőcső szolgál, s ezeket külön-külön vagy kötegben, állványon, kisméretű terepjáró gépjármű rakfelületén, gyalogsági harcjárművön vagy helikopterre szerelve telepítik.
tengeralattjáró a hadihajók egyik fajtája, felszín alatti hajótípus, amely huzamos idejű víz alatti tartózkodásra és mozgásra képes. Le- és felmerülése a merülési tartályok vízzel való megtöltése, ill. a víznek sűrített levegővel történő kiszorítása s a vízszintes kormánylapátok állítása útján valósul meg. A jelenlegi tengeralattjárók vagy dízel-elektromos hajtásúak vagy atomhajtóművesek. A dízelmotor – mivel levegőigénye nagy – csak a vízfelszínen való haladást és a fedélzeti akkumulátorok feltöltését szolgálja. Az ilyen tengeralattjáró csak az akkumulátorok feltöltöttségétől, kapacitásától függően képes a víz alá merülve mozogni. Az atomhajtóműves tengeralattjárók energiaforrása viszonylag kis méretű atomerőmű, melynek energiatermeléséhez szükségtelen a levegő oxigénje, így az ilyen tengeralattjárók gyakorlatilag korlátlan ideig hajózhatnak merülésben.
torpedó önjáró, irányított víz alatti robbanólövedék – felszíni hajók és tengeralattjárók leküzdésére. A torpedó rendszerint 6–9 m hosszú, 0,45–0,6 m átmérőjű, 450–900 kg tömegű, szivar alakú test. Jellemzői: 200–400 kg töltettömeg (többnyire trotil), 40–85 km/h sebesség, 25 km legnagyobb hatótávolság. Az újabb atomtöltetű torpedóknak 10 kt-ig terjedő hatóerejű robbanótöltete van. Vízi hajtóművük régebben kizárólag hajócsavar, újabban rakétahajtómű is.
tömegpusztító fegyverek a II. világháború után az atomfegyver előállítását és bevetését követően alkalmazott gyűjtőfogalom azon fegyverfajták megnevezésére, melyek a többi fegyverekhez képest – azonos körülmények esetén, hatásaik sajátos jellegénél és méreteinél fogva – viszonylag rövid idő alatt rendkívül nagy mértékű pusztítást okoznak az élőerőkben, a haditechnikai eszközökben, az épületekben s más létesítményekben. Igen nagy területen sok esetben még az alkalmazást követő hosszú időn át is képesek hatni. Veszteséget okoznak a harcoló csapatoknak és a lakosságnak egyaránt. Akadályozzák a harctevékenységet, a termelőmunkát, sőt bizonyos esetekben kizárnak minden életlehetőséget. Napjainkban az atomfegyvereket, a vegyi és a gyújtófegyverek egyes fajtáit, továbbá a biológiai fegyvereket sorolják a tömegpusztító fegyverekhez.
tüzérségi löveg 20 mm-t meghaladó űrméretű (átmérőjű) lövedék kilövésére szolgáló csöves tüzérségi fegyver. Fő részei: a cső, a lövegtalp és az irányzék. A lövegeket a szerkezet, ill. az alkalmazás módja szerint osztályozzák. Megkülönböztetnek sima csövű és huzagolt csövű lövegeket; a cső hossza szerint pedig hosszú és rövid csövű lövegeket. A lövegek elnevezése és csoportosítása a löveg csőhossza és a csőátmérő viszonyszáma alapján történik. Így az ágyú csőhossza az űrméret (csőátmérő) 30–50-szerese, a taracké 15–25-szöröse, a mozsáré pedig 10–15-szöröse. Az alkalmazási mód szerint megkülönböztetnek tábori (földfelszíni célok elleni), légvédelmi (repülőeszközök elleni) és páncéltörő (harckocsik és gyalogsági harcjárművek elleni) lövegeket. A tüzérségi lövegeket mozgatható alvázra építik, ezek vontatottak vagy önjáróak. A vontatott lövegek alváza rendszerint gumikerekes, az önjáró lövegek alvázaként egyaránt alkalmazhatnak kerekes és lánctalpas járműveket.
tüzérségi rakéta a szárazföldi erők tábori tüzérségének állományába tartozó, a csöves tüzérség lövegeinél jóval nagyobb pusztító hatású és lőtávolságú, hadszíntéri célok pusztítására alkalmas ballisztikus rakéta. Legkisebb változata, a legfeljebb 20–30 km hatótávolságú, hagyományos töltetű rakéta-sorozatvető szilárd hajtóanyagú rakétahajtóművel van ellátva. A nagyobb tüzérségi rakéták között egyaránt megtalálhatók szilárd és folyékony hajtóanyagú típusok. A tüzérségi rakéták indítóberendezése önjáró, kerekes vagy lánctalpas jármű. A harcászati és a hadműveleti-harcászati rakéták újabb változatai mind programirányítású szerkezetek.
űrméret, kaliber a fegyvercső belső, ill. a lövedék külső átmérője. Nálunk mm-ben, Nyugat-Európában általában cm-ben, Angliában és az Egyesült Államokban angol hüvelykben (25,4 mm) mérik. A lövegek – egyben a tüzérség – osztályozásának egyik lehetséges módja az űrméret alapján történő osztályozás. Így különböztetnek meg könnyű-, közepes és nehéztüzérséget.
vadászrepülőgép felfegyverzett katonai repülőgéptípus, a légvédelem eszköze. Rendszerint egy- vagy kétszemélyes, hangsebesség feletti (szuperszonikus) sebességű, egy vagy két hajtóműves, viszonylag nem nagy méretű és tömegű harci repülőgép. Felszállótömege általában 10–25 t. A szuperszonikus vadászrepülőgépek legnagyobb repülési sebessége a hangsebesség kétszeresét is meghaladja. Fedélzeti fegyverzetükhöz csöves (többcsövű) sorozatlövő tűzfegyverek, géppuskák, gépágyúk, nem irányított és irányított légi harcrakéták tartoznak. Az elfogó vadászrepülőgépek feladata az adott légvédelmi rendszerben az ellenséges légi célok felderítése és megsemmisítése; együttműködés a légvédelmi csöves és rakétatüzérséggel.
