14. NÉPSZERŰ SZERELMI LÍRA (STOLL BÉLA)
14. NÉPSZERŰ SZERELMI LÍRA
(STOLL BÉLA)
(STOLL BÉLA)
A reneszánsz udvari irodalom s elsősorban Balassi költészete által oly magas színvonalra emelt magyar szerelmi líra története, a 17. század folyamán – kevés kivételtől eltekintve – nem a magas műköltészet, hanem a népszerű énekköltés színvonalán folytatódott. Az egyházak által kárhoztatott szerelmi énekek a 17. század elején már igen széles körben elterjedtek. Mint Pázmány írja: "csaknem minden házak ezekkel zengedeznek." Más adatok is arra vallanak, hogy a társadalomnak szinte valamennyi rétege élt az efféle énekekkel. A század végén például Eszterházy Pál repertoárjában és egy győrszemerei mészáros által összeírt énekeskönyvben (Komáromi-ék.) egyaránt szerepelnek. Sőt lehetséges, hogy már a 17. században átvett egyes szövegeket a parasztság is, másként nehezen lehetne megmagyarázni azt a tényt, hogy a század elején keletkezett, kétségtelenül nemesi eredetű szövegek változatai modern népköltési gyűjteményekben bukkannak fel (pl. "Sötét ködből alig tisztult vala szép hajnal…").
