Rétegek, hatások

Teljes szövegű keresés

Rétegek, hatások
A reneszánsz ízlésű népszerű szerelmi költészet a legkülönbözőbb előzmények, hagyományok, hatások nyomán formálódott. A legfeltűnőbb és a legáltalánosabb a reneszánsz főúri szerelmi lírának a hatása; ezt elsősorban azon tudjuk lemérni, amit a népszerű szerelmi közköltés Balassiból átvett. Az átvétel különböző fokú lehet. Balassi egyes verseit néha csaknem szó szerint, lényegtelen változtatásokkal veszik át (természetesen anélkül, hogy az eredetével törődnének), más esetben nagyobb mértékű átalakítást végeznek rajtuk (Reméntelen képpen minap történetből…, Vásárhelyi-dk. 20. sz.; Néktek szemetek fekete… Vásárhelyi-dk. 192. sz.). Néha csak Balassi egyetlen strófáját 102használják fel, különösen népszerű és számos változatban elterjedt például az Ez világ sem kell már nekem… 3. versszaka, kezdőstrófaként is:
Kertemben nyílt piros rózsám,
Árnyéktartó szép ciprosfám,
Jószagú kisded violám,
Egészséggel, szép Júliám!
(34. sz.)
Bizonyára Balassi ismeretlen költő-kortársai verseinek egy részét is átvette és magába olvasztotta a kéziratos közköltés. Az Ariosto egyik szonettjén alapuló ének is ebből a körből származhat; a szerző olaszul tudó, tehát feltehetőleg olaszországi egyetemet végzett gazdag nemes (Egyéb rab azt hallván, hogy az ajtó zörög…, Teleki-ék. 86. sz.). Máskor csak a szövegek stílusából, a költői képek jellegéből következtethetünk arra, hogy a virágzó reneszánsz szerelmi költés egyes darabjai maradtak fenn. E szövegeket, a kutatás sokáig Balassi szerzeményeinek tartotta; közöttük van az a búcsúének is, mely a modern olvasók szemében sokáig tévesen mint Balassi költészetének legjellegzetesebb darabja élt. Kezdőstrófája, melyben a búcsú fájdalmas hangulatát a színes ősz feledhetetlen képével festi, egyike a régi magyar költészet legszebb versszakainak:
Őszi harmat után végre mikor osztán fujdogál a hideg szél,
Nem sok idő mulván sárgul hulldogálván fáról a gyenge levél,
Zöld erdő harmatát, piros csizmám nyomát hóval lepi be a tél.
 
Reneszánsz közvetítéssel tovább éltek a népszerű szerelmi közköltésben a késő-középkori vágáns táncdalok egyes témái, motívumai is. A vágánsköltészet egyik gyakori témája: tavasszal minden vigad, csak az énekes bánkódik, mert távol van a szeretője; reneszánsz színekben jelenik meg a 17. századi szerelmi énekben:
Zengenek az erdők sok szép madárszókkal,
Megújulnak az fák gyönyörű ágakkal,
Ékesek az mezők sok szép virágokkal,
Csak én szívem teljes sok búbánat, gonddal.
(152. sz.)
Egy másik középkori téma, a váratlan találkozás a kegyessel, szintén a reneszánsz műköltészet közvetítésével népszerűsödhetett. A találkozás legtöbbször virágos kertben történik:
Minap mulatni mentemben
Egy szűzet láték kertemben,
Rózsát, violát szed vala,
Szép énekeket mond vala.
(161. sz.)
A szerelmi búcsúének legrégibb emlékének, a Soproni virágéneknek a kifejezései is felbukkannak 17. századi búcsúénekekben (pl. a "gyászban öltözés"), bár ebben az esetben is gondolhatunk Balassi közvetítő szerepére.
103A kéziratos szerelmi költészetre – a nótajelzések tanúsága szerint – hatott a szomszédos (szlovák, román, török) népek költészete is. A szövegszerű kapcsolatot azonban a kutatás még nem mutatta ki, főképpen a korabeli szlovák és román szövegek hiánya miatt; mindössze az Égő lángban forog szívem… (Vásárhelyi-dk., Mátray-k., Komáromi-ék. 98. sz.) kezdetű ének román nyelvű megfelelője ismeretes.
De közvetlenül kimutatható a régi magyar irodalom két nagy irodalmi ihletőjének, az antik irodalomnak és a bibliának a hatása is. Az előbbire a Hol vagytok Pegasus, Parnassus leányi… (Mátray-k. 201. sz.) kezdetű kesergő ének lehet példa, mely Ovidius Metamorphosesének ismeretében s egyes helyeinek felhasználásával készült; a bánatában forrássá változó Byblis bűbájos alakja a névtelen énekszerző jóvoltából még a népköltésbe is bekerült:
Bizony jobb is volna nékem elváltoznom,
Híves völgyek között szép csendesen folynom,
Ékes pázsitokat, mezőket öntöznöm,
Hogysem ez életben sírnom, szomorkodnom.
 
A biblia ihlető hatása sajátos módon az egyik legerotikusabb szövegben nyilvánul meg: a Salamon Példabeszédeiben szereplő, az ifjakat szerelemre csábító nő alakját a névtelen feldolgozó nem ellenszenvesnek, mint a biblia, hanem kívánatosnak rajzolja meg és ilyeneket mondat vele;
Vagyok szerelmes, mint nőstén szarvas,
Kérlek kedvedre hogy megtapogass,
Ha lehet tűled, velem is mulass…
Ingvállam vékony gallérból való,
Gyenge testemen által meglátszó,
Ifjú legények, ez nektek való.
(185. sz.)
A bibliai és antik s esetleg humanista eredetű történetek elemei, hősei, hősnői a kéziratos szerelmi költészetbe gyakran a 16. századi magyar széphistóriák közvetítésével kerültek át. Különösen Gismunda és Gisquardus, Eurialus és Lucretia, Paris és Helena, Argirus példáját emlegetik gyakran az énekszerzők.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT