Zengg. Hirc Károlytól, fordította Hodinka Antal
Zengg.
Hirc Károlytól, fordította Hodinka Antal
Hirc Károlytól, fordította Hodinka Antal
A 3000 lakost számláló ősrégi Zengg (Senj) a tengerbe meredeken aláeső utolsó karsztlépcső kopasz kősziklájába vágott s 500 méternyi magasságban vezető Senjska draga (zenggi országút) kijáratánál fekszik. 500-nál több háza sziklába van vésve és tiszta kőből építve úgy, hogy méltán nevezik „Sziklás Zengg”-nek. A házak 9 hektárnyi terűleten egyenszárú háromszögalakban részint a sík tengerparton, részint a Strmac sziklahegy lábánál sorakoznak egymás mellé. Zengg egykor igen nagy erősség volt; régi körfalából éjszakon ma is három gömbölyű és egy négyszögű torony áll; nyugaton csak a régi szent Szabbás-torony van még meg. A város keleti oldalán az ogulin-otočaci út mentén a meredek Vratnik hegy emelkedik 698 méter magasságba, a délin még daczol az idők viharával az 1558-ban a horvát-szlavon végek fő kapitánya, Lenkovics János építette Nehaj váracs. Építésekor Lenkovics a várfalon kivűl lévő összes házakat, templomokat és kolostorokat lehordatta. Ez a Nehaj-grad kétemeletes, szöglettoronynyal biró négyszögű épűlet. Két méter vastag falai jó állapotban vannak.
A tengerből kiemelkedik Veglia (Krk), délfelé meg a dalmát Arbe sziget; mellettük s mögöttük más sziklaszigetek nyúlnak föl a vízből, mig a messze távolban, mint valami ködfátyolon keresztűl, Novi, Selce, Cirkvenica és Bribir helységek látszanak.
Zenggnek legélénkebb útczája, a Potok, a Cilnice fő piaczról a tengerre nyílik s a gőzhajók állomásáúl szolgáló molo mellett visz el. A félkör alakú kikötőt Vukasovics Fülöp tábornok építtette ki. Mélysége 3 és 19 méter között váltakozik. A hegyről lerohanó áradat ellen két hosszú vízfogó gát, az erős bóra ellen két óriási sóraktár védi. A városon kivűl fekszenek a hajóépítő műhelyek, a melyekben régen sok hajó épűlt helybeli és idegen hajótulajdonosok részére; sok velenczei gálya is itten készűlt abból a fából, a melyet a közeli hegyeken akkor még nagyban díszlő erdők szolgáltattak. Ma az egész vidék irtózatosan puszta; az 1732-ben még sűrű erdővel födött hegy és a kopasz talaj befásítása rendkivűl lassan halad előre. A vállalkozó szellemű, becsűletes és jellemes zenggi kereskedők kezei már régi időben átnyúltak a szomszéd Olaszországba, de megfordúltak Franczia- és Spanyolországban, sőt a régi Misirbe (Egyptom) is elvergődtek. 1730–1764-ben 14, 1767–1781-ben 24 nagy hajó épűlt Zenggben. Ma elhagyatott a kikötője és egészen üresen állana, ha az egykori határőrvidék erdőségeiből szállított fával való kereskedés nem vinne némi élénkséget a városba.
Zengg.
Tišov Ivántól
Csak vasút volna képes a Tengerpart és Zengg kereskedelmét és jóllétét újból föleleveniteni.
Az egész kereskedelem még mindig a tengerparton mozog. Ott áll a püspöki palota is említésre méltó könyvtárával és a püspöki levéltárral. Barlabaševaci Ožegović Imre báró, a kedvelt püspök építtette jókora költséggel, ugyanaz, a ki a zenggi gymnasiumot és az internatust is alapította.
Templomai között legkiválóbb a Szűz Máriának szentelt egyház. A XII. vagy XIII. században épűlt, de későbbi átalakítások teljesen kivették eredetiségéből. A benne őrzött káptalani levéltár különösen gazdag glagol íratokban. Fő oltárán őrzik Clissa várának kulcsait, a melyeket 1596-ban az uszkókok hoztak át ide. Alatta van a káptalan sírboltja, a melyben Pohmajević Miklós († 1730) és az említett Ožegović Imre zenggi püspökök nyugszanak.
Sekrestyéje 1497-ben épűlt, mellette áll De Cardinalibus Iván püspöknek 1392-ben készűlt síremléke. Az egyik oldalhajóban fehér márványból való oltár van az őrző angyal tisztéletére A templom nevezetesebb műemlékei még: Kristófnak, az utolsó modrusi püspöknek, pásztorbotja a XV. századból, egy XVI. században készűlt művészi monstranczia, egy nagy becsű kehely és egy byzanczi modorú aranyozott kereszt.
Nagy érdekű a székesegyház mellett külön álló harangtorony Zvonimir horvát király idéjéből, 1362-ből való harangjával. Történeti nevezetesség az 1558-ban faragott kövekből épűlt Szent Ferencz temploma. Homlokzatát nagy, kőcsillagos körablak és alatta hét apostolnak kőből faragott szobra ékesíti. Jobbról a Frangepánok, balról a Lenkovicsok kőbe vésett czímere van a falba beillesztve. A 30 méter hosszú és 17 méter széles templom sok híres uszkók hősnek a nyugvó helye. Régebben a templom egész hajóját sírlapok borították, melyek ma a hajó oldalába vannak befalazva. Itt nyugszanak: Parižević Gergely, knéz és vajda († 1561), Smoljan Vinko, vajda († 1637), Miovčić Iván, a Tengerpart alispánja († 1690), Skadinjanin András, ledenik várnagy, a ki a bihácsi ütközetben esett el. († 1689), Lasinović Pál († 1638), Desantić György († 1707), Tvrdislavić Máté († 1580); Brozović Vinko († 1610), Cidinović Veit († 1659), Daničić György, a híres zenggi vajda és mások.
A templomok közűl említendők még a görög-keletieknek Boldogasszonyról (Velike gospojine) nevezett Mária-temploma, az egy glagol fölírás szerint 1303-ban épűlt Szent Márton-kápolna és a püspöki palota mellett álló Szűz Mária-kápolna 1728-ból. A városon kivűl épen a tengerparton van az arbei Szűzanya temploma egy márvány emlékkel és falain tengeri baleseteket ábrázoló képekkel.
A XVIII. század elején Zenggnek még 11 temploma volt, köztük az 1540-ben épűlt Szent György templom. Közelében állott egykor a templomos vitézek székháza, a kik IV. Béla testvére Kálmán, volt halicsi király idejében Zengg urai voltak.
Zengg és vidéke a XII. század közepéig a spalatói érsekség alá rendelt vegliai püspökséghez tartozott. 1150 táján püspöki székhelylyé lett.
Van Zenggben elég magán építészeti műemlék is: zenggi patricziusok és híres uszkók főnökök, knézek és vajdák lakó házai glagol és latin fölírásokkal s kőbe vésett czímerekkel. Több ilyen ház történeti érdekkel is bir, így az Ostermann-féle 1425-ből, a Škalacé 1483-ból, a Vlahović Antalé 1487-ből, a Homolić Péter csúcsives ablakokkal biró háza, a mely egykor a Daničić vajdáé volt, továbbá a haza és a kereszténység iránt érdemeket szerzett Posedarić Márton knézé, a ki a dalmát Posedarje faluból származott. Pekić Ferencz zenggi polgárnak a XVI. század második felében épűlt háza a néphagyomány szerint minden gonosztevő menedékhelye volt. Szép a Vukasovicsoknak a XVI. század második felében faragott kővekből épűlt családi háza, s végűl a Domazetović család háza egy XVIII. századbeli fölírással. Jellemzetes a természet kövezte szűk és görbe útczácskákból álló Gorica városnegyed.
Zengg széltében hírhedt a bórájáról. A „Senjska bura” elannyira közmondásos, hogy ha Zenggről foly a beszéd, okvetetlenűl szóba jön a bórája.
Évi közép hőmérséke egyezik a Záráéval, 14.7°C.; a legmelegebb és a leghidegebb hónapokban + 23.8 és + 5.8°C. között váltakozik. Ha nem volna bórája, hat hónapig tartó száraz tavaszt s ugyanolyan hosszú szintén száraz nyarat élvezhetne. Környékén sok gyümölcsfaj: mandula, füge, fekete és fehér eper, alma, körte, naspolya, berkenye, meggy, cseresznye, baraczk, gránátalma, pöszméte és ribiszke terem, de az olaj- és a babérfa is megnő. Különösen szép és zamatos az őszi baraczkja, mellyel az egész Quarnerót elárasztják, de külőnösen Fiumét, a honnan aztán a monarchia minden részébe szállítják.
Zengg a szülővárosa Vitezović Pálnak, a termékeny írónak, Gáj előfutárjának, a ki Zágrábban nyomdát állított föl. Zenggben született Zenggi (Senjanin) Márton, a nagy tudományú szerzetes, Boccacciónak egyik legjobb barátja is.
Zenggi (Senjanin) Antal, Pasković Gáspár, Čolić Vuk jól ismert nevek a horvát irodalomtörténetben. A költő Kuhačević is itt született.
Királyaink többször időztek falai közt, Nagy Lajos 1350 ápril 18-án innen indúlt Apuliába, s a horvát lázadás idején, 1385 szept. 12-én itten szállott partra Durazzói Károly. Horváthy Pál zágrábi püspök s nehány nápolyi főúr kíséretében érkezett ide hajón s innét folytatta útját Zágrábon keresztűl Magyarország felé.
Frangepán Miklós idejében Zsigmond király gyakran megfordúlt Zengg városában, sőt az utóbb Kőrösön összeült gyűlést is ott akarta megtartani. 1818 május 6-án I. Ferencz király tartózkodott itten felséges nejével, Auguszta Karolinával, 1869 márczius 16-án pedig dicsőségesen uralkodó I. Ferencz József királyunk tisztelte meg látogatásával Zengg városát.
Ez ősrégi város keletkezéséről és első lakosairól nincs biztos tudomásunk. A régi történetírók közűl Plinius, az idősebb, említi Senia néven s a Tersatica és Lopsica között fekvő liburniai városok között sorolja föl. Már régi írók is ismerték Seniát, mint népes római várost, a melyet Sisciával 97 mérföld hosszú út kötött össze. Nehaj mellett római temető is van.
A VII. század első felében Liburnia és vele Zengg is az akkori Horvátország része lőn. A IX. században frank uralom alá kerűlt.
A horvát nemzeti királyok idejében a likai és krbavai župákkal egy bánságot alkotó gackai župához tartozott. II. István, az árnyékkirály halála után Kálmán magyar király birtokába kerűlt, később a templomosok birták, kik 1269-ben Dubiczáért elcserélték; végre a Frangepánok lettek urai, kik alatt Zengg háborítatlanúl élvezte ősi önkormányzatát, melyet a rektorokkal együtt a városi tanács gyakorolt. 1316-ban Róbert Károly király Dujmo grófnak adományozta Gacka megyét Otočac várával és nehány faluval együtt. Dujmo halála után Frigyes fiának a kérésére megerősitette részére az összes adományleveleket, sőt még Dresnik megyét is oda adományozta neki.
A Nagy Lajos és Velencze között folyt háborúban a velenczei hajóhad 1380 aug. 29-én megjelent Zengg előtt és nagy részét fölégette. Kiss Károly király halála után Mária királynő ellen lázadás tőrt ki, a melyben a zenggiek grófjukkal, Frangepán Jánossal, a királynő pártjára állottak és a dalmát Novigradot ostrom alá fogták. Miután a velenczeieknek sikerűlt a fogoly királynőt megszabadítani, a zenggiek 1387 június 16-án velenczei hajón haza tértek s a királynőt ünnepélyesen fogadták. A fogadtatáson jelen volt a velenczeiek követsége is. A királynő Zágrábban találkozott férjével, Zsigmond királylyal, a ki, hogy Zengg grófjának e nagy szolgálatát megjutalmazza, 1387 november 25-én Budán kelt oklevelével neki adományozta Cetin várát és a klokoći kerűletet. Az oklevélben elismeri, hogy János grófnak köszönheti, hogy ellenségeit legyőzte és a királyi méltóságot Horvátországban és Szlavoniában újból fölemelte.
Előkelő családi ház udvara Zenggben.
Tišov Ivántól
János gróf, a ki horvát bán is volt, fivérével, Istvánnal, 1388 május 5-én egy 168 czikkelyből álló városi szabályzatot bocsátott ki. Meghalt 1393 november 29-én. Jószágait Miklós gróf, akkor Horvátország leghatalmasabb fő ura örökölte, a kitől maga Zsigmond király is kölcsönzött pénzt. Sőt kiadásai födözésére 17 ezer aranyon zálogba vetette; utóbb 42 ezer aranyon örökre el is adta neki Ozalj várát.
Miklós gróf idejében Zengg olyan élénk kereskedelmet folytatott Velenczével, hogy a velenczei tanács 1408 június 26-án kereskedelmi szerződésre is lépett Miklós gróffal.
A hatalmas fő úrnak 1432 június 26-án történt halála után fiai osztatlanúl föntartották Zengget.
A midőn a Frangepánok III. (IV.) Frigyes német császár és fia, Miksa pártjára állottak és Mátyás királylyal háborúba keveredtek, Magyar Balázs horvát bán 1471-ben elvette tőlük Zengget s ő maga lett a város kapitánya. Ő utána kétszáz éven át királyi kapitányok igazgatták Zengget a régi szabályzat alapján, a melyekhez idővel új királyi kiváltságok is járúltak.
Mátyás király halála után Zengg fia Corvin János horvát bán kezére kerűlt, ki ellen a jószágaik, köztűk Zengg, elvesztésén elkeseredett Frangepánok hosszas harczokat folytattak. Később Corvin János kibékűlt velük s a hatalmas Frangepán Bernát leányát, Beatrixet nőül nyerte.
A krbavai mezőségen 1493-ban a törökökkel vívott öldöklő csata után Zenggre mind roszabb s roszabb idő következett, mert a királyi kapitányok nyomták és üldözték a polgárságot. II. Ulászló király 1512-ben Perényi Imre nádort nevezte ki horvát bánná s egyszersmind zenggi kapitánynyá. De a zenggiek föllázadtak s agyonverték a nádor tisztjeit és szolgáit. Erre a következő esztendőben Beriszló (Berislavić) Péter veszprémi püspök lett horvát bánná és zenggi kapitánynyá. A zenggiek élén esett el a korenicai ütközetben 1520 május 20-án. Egy év múlva Orlovcsics (Orlovčić) kapta a zenggi kapitányságot, a ki a mohácsi csatában esett el.
II. Lajos király halála után a zenggiek 1527 július 27-én I. Ferdinándhoz csatlakoztak, aki Bécsben kiállított oklevelében kötelezte magát, hogy városukat minden ellenség ellen védelmezni fogja. Ugyanabban az évben igen kitűntették magukat a törökök ellen. 170-en kapitányuk vezérlete alatt bevették a török Salona várost, a 170 főből álló jancsár őrségét lekaszabolták, 20 ágyút, 100 baltát, 260 fegyvert, sok eleséget és hadiszert ejtve zsákmányúl.
