A hegyvidék. Hirc Károlytól, fordította Hodinka Antal

Teljes szövegű keresés

A hegyvidék.
Hirc Károlytól, fordította Hodinka Antal
A hegyvidék (Gorski kotar) a Nagy-Kapelától (Velika Kapela) Isztria és Krajna határáig, a Čabrankától és a Kulpától a Tengerpart sziklás hegylánczáig terjed, a mely a grobniki mező túlsó szélén emelkedő Obruć bérczczel kezdődik. Ez a hegyvidék maga egy nagyszerű természeti kép. Vannak itt 1600 méterig nyúló hegycsúcsok és havasi legelők, mély szakadékok és feneketlen mélységek, vizeket elnyelő nyílások és repedések, csodálatos dolomitfalak, tál-alakú és tölcsérformájú völgyek (dolci és ponikve); vannak hóval telt gödrök, mély útak, szurdokok, jég- és más barlangok; köztük nehány úgy magasságra és hosszaságra, mint alakzatra nézve figyelemre méltó. Látni csermelyeket, föld alá búvó folyókat és hegyi patakokat, vízeséseket, földalatti tavakat, terjedelmes, sötétlő, mély csöndességű erdőket, buján zöldelő hegylejtőket és magasan fekvő gyepmezőket, szóval oly természetet, a mely nagyszerűségre és vadregényességre nézve semmiben sem szenved fogyatkozást.
Különös hatásúak a különféle alakzatú csúcsokban végződő, össze-vissza repedezett, szerteszét hasadozott falként égnek meredő hegyormózatok. Már a neveik is, ú. m. Zvonac (harang), Ravno (sík), Obli vrh (gömbölyű tető), Debeli brieg (vaskos hegy), Klobučina (nagy kalap), Košarina (nagy kosár), Ostri vrh (hegyes csúcs), Veliki rebar (nagy borda), Hrib (gomba), stb. jelzik a mészkőhegységnél szokásos sokféle alakzatot. A liči mező (Ličko polje) déli szélén emelkedő Košarina hegycsúcsot legtalálóbban egy tűzhányó hegynek a kráteréhez lehetne hasonlítani, a nép azonban kosárhoz hasonlónak találja.
A legnevezetesebb sziklaormok a Risnjak, a Sniežnik, a Drgomalj és a Bitoraj.
A Risnjak vad sziklahegy, mely a Kulpa forrásától a Mrzla vodicáig és a Crni lugtól a Sniežnikig nyúlik el három lépcsőzetet alkotva. Az első meredek és sűrű fenyűerdővel borított; a másikon tiszafenyűvel tarkított bükkös foltok láthatók; a harmadik, a legmeredekebb, kopasz sziklákkal meg-megszakgatott párkányzat lábánál fenyű- és bükkfákat találunk, köztük elszórva egy-egy törpe borókát (Juniperus nana), hegyi jávorfát, krajnai varjútöviset (Rhamnus carniolica), és a kősziklafalakon törpefenyű (Pinus montana var. pumilio) bokrokat. Vannak itt örökké hóval telt mély gödrök, a sötét mélységekben meg bizonyára jégbarlangok is akadnak. E csoport legmagasabb csúcsa a Veliki Risnjak 1528 méter magas. Telistele van hasadékokkal és tátongó repedésekkel, mélységekkel és karsztos tölcsérékkel, mint a horvát Karsztnak kevés csúcsa. Szétmáló, üreges mészkősziklái egymáson szanaszét hevernek, a repedések vízszintesek vagy merőlegesek, egyes sziklák magasan nyúlnak föl az égnek, a meredek falak tele vannak rovátkás mélyedésekkel. A Risnjak tömegét alúl szürke és lazább, a csúcsok felé fehéres és szemcsésebb dolomitmész alkotja, a mely valószinűleg felső triaszkori. A Smrekovac erdőhöz vezető úton és Gerovo körűl Vukotinović és Pilar kövületeket találtak. A Mrzla vodica tájékán pala és mészkő, pyrit és kvarczkonglomerat, s a vörös mészkő egy faja is előfordúl.
A Risnjak járható hegy; megmászása könnyebb a keleti oldaláról. Tetejéről látható az egyik oldalon az Adriai tenger jókora darabja, a Quarnero szigetei és Isztria keleti partja, a másikon az egész hegyvidék Krajna távol hegyeivel együtt.
Nevét a hiúztól (horvátúl ris) vette, a mely egykor ezekben a távoli rengetegekben tanyázott. Még 1854-ben is fogott egyet egy erdőkerűlő vasfogóval. 1865-ben 17 öszvért és több lovat találtak a hegy alatt megfojtva, s a vérük ki volt szíva. A Risnjak legmeredekebb szikláin sasok fészkelnek és keringenek felhőmagasságban a csúcs körűl, míg csak el nem tűnnek a beláthatatlan távolban.

A Risnjak.
Tišov Ivántól
A Risnjakot növényvilága miatt is sokszor emlegetik. Megemlítünk itt nehány ritka és jellemző havasi növényt. Már a kis Risnjakon a havasi növényzet királynője, a havasi rózsa (Rhododendron hirsutum) fogad bennünket, míg a törpefenyűk alatt kék színű Aster alpinust és Mulgedium alpinumot, meg a Ranunculus platanifolius fehér virágait találjuk. A sziklákon gyöngéd zöld színű Silene pulsatillá-k és saxifragá-k nőnek, köztük egy-egy Campanula pusilla és rotundifolia és a havasvilág látogatói előtt oly kedves gyopár (Leontopodium alpinum). Bámúlva állunk meg az aranysárga Hieracium villosum, illyricum és flexuosum előtt. A sziklahasadékokban Kernera saxatilis, Ranunculus gracilis, Viola biflora, Draba ciliata, Pinguicula alpina és Atragene alpina virúlnak. A mohás sziklahátakon Lilium martagon és carniolicum tündököl, a többi havasi virág közt a Trollius europaeus sárga, a Pedicularis verticillata pedig piros színben díszeleg.
A szomszédos, 1506 méter magas Veliki Sniežniken (Nagy havas) nincsenek oly hatalmas sziklatömegek, sem mélységek, sem szakadékok, hanem igenis örökös tóval teli gödrök, s valószinűleg innét származott a hegy neve is. Egy ilyen, 45 méter mély gödör van a Smrekova draga erdőben; egy másikból a nép havat szállít, olvasztja és ivóviznek használja. A Sniežnik körűl mély karszttölcsérek is vannak. Némelyekben sűrű fenyűerdő nőtt, mások tele vannak vízzel és kőtörmelékkel. A Sniežniken út viszen által Čabarból a Tengermellékre, mely 1067 méter magasságban Lazac falun megy keresztűl, valamivel odább 953 méter magasságban pedig Šegina falun. Az előbbiben, egy erdészlakban gyűlnek össze a vadászok, ha a Risnjakon és a Sniežniken nagy számban előfordúló medvére, rókára, borzra, menyétre, őzre, fajdra és nyirfajdra mennek vadászni. A Sniežnik magas csúcsai közűl említendők a Medvrh (1427 méter), a Javornica (1153 méter), a fehéres szikláival feltűnő Guslice (1344 méter), a Jelenac (1442 méter) gömbölyű kúpjával; e kúpon, úgyszintén a Guslice csúcsán törpefenyűn kivűl izlandi moh (Cetraria islandica), az igen ritka Lonicera caerulea bokor és bolyhos gyopár tenyészik.
A Drgomalj hegytömege nevezetes a dolomitjairól és Lokve melletti barlangjairól. A dolomit csúcsok megmászása szerfölött nehéz, de megéri a fáradságot. Egész világát látni róluk a hasadékoknak, barlangoknak és odvaknak, óriási fenyveknek, buján növő páfránoknak, a melyek kőzött föltűnnek a hegyvidék jellemző növényei: a Telekia speciosa, a Rosa alpina, meg a Rosa petrophila biborvörös virágai.
Horvátország egyik legcsodásabb barlangja Kuzelj mellett a Bjelica csúcson van, hatalmas sziklák között. A nép Hajdova hiža-nak nevezi. Hatalmas, 16–20 méter magas, világos előcsarnokba nyílik, a melyből egy 87 méter hosszú folyosón addig a pontig juthatni, a hol két ágra szakad. Az egyik 100–120 méter hosszúra nyúlik s mindjárt az elején egy 5° C. hőmérsékű tiszta vízzel telt medenczéje van. Átgázolva ezen a medenczén, nagyszerű stalagmitek fogadnak bennünket, a melyek egyike az alatta levő stalaktitekkel csepkőoszloppá fog összenőni. E barlang idővel Horvátország legszebb barlangja lesz.

Hóval telt gödrök a Jožina Planán.
Medović Czelesztintől
A legközelebbi hegy a Greben, a melynek sziklái úgy állanak, mint a gereben fogai. Tele van szép havasi medenczékkel, de helyenként egyik karszttölcsér a másikat éri. Ezek buja páfránokkal, olykor azonban örökös hóval vannak tele. Skrad mellett egy magános vadonban szintén van egy barlang, a Muževa hiža, a melyben nehány, talán métervastagságú mészkő oszlop van és egy kis tavacska s ennek vízén két csónak. Hanem még ennél is érdekesebb a Pilarova pećina jégbarlang a Mrzla dragán, Mrkopalj mellett, 800 méternyire a tenger szine fölött. Bejáratát a nép jégkapunak (Ledena vrata) nevezi, és valóban olyan jégstalaktitek alkotják, hogy némelyiket alig képes átfogni egy ember. Egyébként Mrkopalj mellett még két jégbarlang van: az egyik a Crna kosá-n, a másik a Petehovac nevű erdőben. Egy harmadik a skradi esperesi kerűletben, Divjaki falu mellett van. A Bitoraj alatt Fužinétől Ličig terűl el a kerűlék alakú liči mező (Ličko polje) a Maras tóval. Diluvialis és alluvialis képződményekből áll. Az egész egy másfél óra hosszúságú és egy fél óra szélességű nagy karsztmedencze. A benne található mészgörgetegek többnyire homokkal és márgával fedett dolomitból és nem réteges, meszes, telített, sárgás agyagból állanak. A Maras tó körűl tőzeg található, a Kobiljak csúcsán pedig annyi a futóhomok, hogy az ember lába belesüpped. A Bitoraj hegytömeg legmagasabb hegye az 1385 méter magas Burni Bitoraj. Lejtőit pompás fenyűerdők borítják, melyeket a kúp felé bükkösök szakítanak meg. E bükkerdőn keresztűl a Jožina plana fönsíkra jutunk, a melyről látni az Adriai tengert és a Monte Maggiorét. A sötétlő fenyvesből hófehéren egész 1259 méter magasságig fölnyúló különös dolomit csoport, a Biele stiene (fehér falak), a Bitoraj legnevezetesebb dolomitsziklája. Jellemzők a tölcsérek és a Pod planom nevű tógödör, a melyet a sziklák, mintha emberkéz rakta volna őket egymásra, óriási abroncshoz hasonlóan fognak körűl. A tó fölött kék Campanula rotundifolia és fehér Silene saxifraga, meg Ranunculus platanifolius tenyésznek.
A hegyvidék legszebb juharfaerdői a Javorova dragán díszlenek, a melynek közelében egyik karszttölcsér a másikat éri.
Ezen erdővidék nyugati oldalán, a hol több a víz, mint a keletin, tágas mélyedésekben fekszenek a hegyvidék legnagyobb helységei: Gerovo, Tršče, Čabar és Prezid. Föld alá búvó folyók is vannak a nyugati oldalon. A Prezid melletti Crna gora egyik barlangjából, a melynek fenekén viz foly, oly dermesztő hideg levegő áramlik ki, hogy az ember szinte megfagy. A falutól nem messze levő Belinček nevű mélységből esőzések alkalmával különös ködök szállanak föl.
A hegyvidék legkiválóbb folyó vize a Kulpa, mely a Száva és a Dráva után Horvátország legnagyobb és legfontosabb folyója; a čabari kerűletben Razloge falu mellett ered. Említendőbb mellékfolyói, a Kupeški jarak és a Krašićevica időnként nagyon kiáradnak; Kuzeljnél a Velikát és a Mala Belicát, Brodnál a Kupicát nehány érdekes patakkal, és végűl Severinnél a Ribje és az Umulac patakokat veszi föl, míg balról a Čabranka ömlik beléje a Tršćankával és a Gerovčicával. A hegyvidéken finom halak tenyésznek a Kulpában. Pisztrángon kivűl előfordúlnak a Thymalus vexillifer, Salmo Hucho és más, csakis tiszta és friss hideg vizet kedvelő fajok, úgymint a Cobitis taenia, Gobio vulgaris, Cottus gobio és Barbus Peteny.

Delnice.
Medović Czelesztintől
A föld alá tűnő folyók között a Ličanka-Fužinarka van leginkább átvizsgálva. Kisebbek vannak Lokve, Crni lug és Prezid mellett; időszaki tavak szintén több helyen. Így példáúl Gerovo mellett még csak pár évvel ez előtt is megvolt a Gerovsko jezero, a mely a gerovói mélyedés egész éjszaki felét 4–6 méter magasságra meg szokta volt vízzel tölteni, s a déli félnek az elöntését és terméketlenné tételét is csak a Crkveni hrib nevű domb akadályozta meg. Nehány év óta azonban a tó vize rendszerint egy hatalmas barlangba vész el, hogy Zamostnál mint Gerovčica kerűljön ismét napfényre. Egy helyütt nagy mocsarat alkot, a mely több apró patakocskát fogad magába. A föld belsejének ilyetén üreges volta okozza a források ritkaságát és az ivóvíz hiányát. A Risnjakon, a Sniežniken és a közeli hegyormokon egy csepp vizet sem lehet találni. Mennyi víz szivárog el a mészkősziklák között mutatja a magyar államvasútak Vodenjak nevű alagútja Delnice és Skrad között, a melynek a boltozatáról a vasúti kocsik tetejére csurog a nedvesség. A föld- és sziklarétegek között alá szivárgó víz nagy mennyiségét bizonyítják a barlangok is, a melyek fenekén azután kőmedenczékben és tócsákban összegyülemlik, mint példáúl a likai és krbavai barlangokban. Ha a meggyűlt vízmennyiség oly nagy, hogy az üreg nem képes befogadni, csermelyeket, patakokat, időszaki tavakat és időnként jelentkező forrásokat alkotva, kifoly az üreg száján. A Lukeševa rebar kúp alatt 10–15 évenként egy forrás jelentkezik és az erős Starovnica patakot alkotja, a mely azonban csakhamar eltűnik és a forrással együtt ugyanannyi évig szárazon áll. Hasonló időszaki forrás volt Severin környékén, Veliki Jadrč falu mellett is.
A legrégibb útak egyike bizonyára az, a mely Čabarból Lazacon át s odább a Risnjak és a Sniežnik között Fiuméba vezet. De az első valóságos országútat, a Károlyvárosból Portorčba (Kraljevica) vezető és a hegyvidéket a Tengerparttal és éjszaki Horvátországgal összekötő Károly-útat, III. Károly építtette 1725-ben. S a mikor aztán 1803-ban szóba jött, hogy Károlyvárost össze kellene kötni Fiuméval, megépűlt a monarchia egyik legszebb országútja, a Lujza-út. De azért mégis csak a vasútak kiépítése óta lehet a hegyvidék tutajdonképeni hozzáférhetővé lételéről és a közlekedésnek megnyitottá tételéről beszélni. A tenger színe fölött 3 méternyi magasan fekvő fiumei vasúti állomásról kiindúlva Buccarinál 262, Mejánál 444 és Plasénál 617 méterre emelkedünk. Itt már a hegyvidék határán állunk s még egy utolsó pillantást vetve a tengerre és a sziklás tengerparti vidékre, csakhamar bükk- és fenyűerdőségekbe, a buja havasi világ legelőire és lejtőire érünk. Ličnél 816 méternyi magasságban vagyunk s a mint az 535 méter hosszú kobiljaki alagútból kiérünk, magunk előtt látjuk a liči mezőt (Ličko polje), a Burni Bitorájt, a Javorjét (1122 méter) és a Velika Viševicát (1428 méter). Elhagyva a fenyvest és a Fužine (728 méter) előtt levő 24 méter magas és 71 méter hosszú hídat, a sljemei 337 méter hosszú alagúthoz érkezünk, a károlyváros–fiumei vasúti vonal legmagasabb – 836 méter – pontjához.
Fužinében föltűnik a Zrinyiek és Frangepánok ősi vára nagyságával, és páduai Szent Antal temploma szépségével. A helységet III. Károly telepítette s e régebbi telepesekhez Mária Terézia alatt számos új család költözött a horvát Tengerpartról, a felső határőrvidékről és Krajnából. 1712-ben a lakosok száma 40 volt, ma 3500 hívője van a hitközségnek. A lakosság egészséges, izmos, kitartó nép, a mely alig nő fel, már is fejszét fog és télen át Szlavonia és Magyarország, erdőségeiben favágással keresi kenyerét. Az ablakokban virágot tenyésztenek és szeretnek éneklő madarakat tartani, ennek folytán a kövi rigó (Monticola saxatilis) és a rigó meg is honosodtak ottan. Nyáron Fiuméból és Horvátországból számos vendég látogatja Fužinét és környékét. A köröskörűl emelkedő hegyeket sűrű fenyvesek borítják, melyeknél szebbeket az egész hegyvidéken nem láthatni. A hegylejtők és legelők tele vannak buján növő havasi és hegyi virággal, a melyek között föltűnik a favágók előtt ismeretes Arnica montana. Jóllehet azonban Fužine környéke már magában véve valóságos virágos kertje a természetnek, a fužineiek Goricán még külön mesterséges paradicsomot is alkottak. Különösen szép Fužine környékén a Ličanka forrása, a hol a Veliko és Malo Rogoznon a fenyűket nyírfák és mogyoró-bokrok tarkítják. Az üde havasi gyep közt tavaszszal aranysárga Primula suaueolens, kék Gentiana verna és Orchis pallens virítanak. A réteken csobogó patakocskák folydogálnak, a melyek körűl billegetők és vízi rigók ugrándoznak. Ezek a rigók a vizen kelnek ki a tojásból, a vizen élnek és halnak meg, s ott dalolnak, még ha vastag jég borítja is azt. Hosszabb gyaloglás után a Ličanka forrásához jutunk. A Ličanka és mellékfolyói éltetik a Ličko poljet. Két forrásból ered, a melyek 700 méter magasságban, a Malo Rogozno fenyves alatt egy és ugyanazon mészkőszikla alól fakadnak föl. A liči mezőn két ágra szakad. Az egyik Gavranica alatt tűnik a föld alá, a másik Kobiljak mellett. Így folytatja útját a Ličanka a föld alatt és csak Vinodolban, Sušik selo mellett tűnik föl újra.

Hófúvás Fužine mellett.
Medović Czelesztintől
A liči mezőn fekszik a körűlbelűl 2000 lakost számláló Lič falu. Midőn a Dobra völgy lakói a XV. században a törökök elől elmenekültek, Lenković János horvát-szlavon végvidéki fő kapitány török területről ide menekűlő „vlahokat” telepített Vrbovsko, Gomirje, Moravice helységekbe és a Zrinyi Miklós birtokában volt liči mezőre. A liči mező éghajlata zordon. Már augusztusban köd ül rajta, a tél meg félesztendeig tart. A burgonya, paszuly, borsó, bab július végén virágzanak, a cseresznye csak augusztusban érik. A növényvilágot illetőleg érdekes a Javorje hegy, a mely valóságos természetes rózsakert. A többi rózsafaj közt különösen a Rosa rubrifolia tűnik ki. A Javorjén fedezte föl Vukotinovič 1875-ben a Silene Schlosseri-t és a Hieracium florentinum és philosella egy különös kereszteződését, a melyet Rački Ferencz (szül. Fužinében, 1828 november 25) horvát történetíró tiszteletére Hieracium Rački-nek nevezett el.
Lokve is java havasi falu mintegy 3000 lakossal. A férfi népség szintoly utolérhetetlen a famunkában, mint a fužineiek és a mrkopaljiak, a kőmives és kőfaragó mesterségben pedig, mint a tengerpartiak.
A körűlfekvő erdőségből árboczfákat, gerendákat, deszkákat, léczeket és zsindelyt szállítanak; az előtt egy gőzfűrész is műkődött ott. A helység a tenger szine fölött 723 méter magasan fekszik, kisebb-nagyobb hegyektől körűlfogva, a melyek sötét fenyvesei fölött halványan látszik el oda a Risnjak. A Lokve völgyén a Mala voda foly végig s aztán a lokvei mélységbe zuhan le. Ha tavaszkor sok a vize, elönti a völgyet és több apró nyílásba szalad be. Az ottani dolomitok közt különös alakjánál fogva feltűnik a Lokvarsha vrata (lokvei kapu); mögötte mély katlan van tele berkenye- (Sorbus aucuparia) és bodzafa (Sambucus racemosa) bokrokkal, a melyeknek haragos vörös gyümölcsfürtjei a zöld fenyves közt igen jól festenek. A lokveiek is hozzá láttak, hogy vidéküket, a melynek az éghajlata szintén enyhe és kellemes, nyaralóteleppé tegyék.
Ugyancsak a Lujza-útvonalon fekszik 784 méternyi magasságban (a tenger szine fölött) Mrzla vodica, a hol augusztusban sok az eper és cseresznye.

Tisovac a Mrzla vodica mellett.
Medović Czelesztintől
Kukoricza, szőlő és zöldbab ugyan nem terem meg, de borsó, sárga- és fehérrépa, krumpli, árpa és zab dúsan tenyészik. A lakóházak, mint a Tengerparton mindenütt, kőbűl épűltek, jobbára emeletesek és zsindelylyel födvék. Kevés ház van, a mely előtt kis virágos kert ne volna; a kertecskékben nagyobb részt mákot, mályvát (Althea rosea) és sisakvirágot (Aconitum variegatum) termesztenek. Az erdőségekben gyakori a medve, a siketfajd és a harkály (Picoďdes tridactylus). Még csak a múlt században is a most elhagyatott bányákban vasérczet bányásztak. Most sok faszenet égetnek az erdőkben. 1891-ben az említett helységekbe 8,254.160 kilogrammot, Buccariba magába 3,773.500 kilogrammot szállítottak; 1892-ben az évi mennyiség 7,968.110 kilogramm volt.
Lokvetól a Lujza-út 698 méternyi magasságban Delnicébe visz. Ez a kis helység az út két oldalán szép bükkös és fenyves közepén félóra járásnyira nyúlik, s nehány kőépűleten kivűl emeletnyi magas faházakból áll. Itt is megvan, a fonott kerítéssel elzárt kis kert minden ház előtt, a házak túlsó felén meg rétek és mezőség terűlnek el. A férfiak szintén famunkások, vagy pedig mint napszámosok és munkások járnak messzeföldre. A veres palakő a körűl fekvő hegyeken több helyt szemünkbe tűnik. A pala-rétegek Ogulinnál kezdődnek és az odábbi hegyvidékre is átterjednek.
Érdekes a Jezero, a mely egykor tó volt, ma mészkő-sziklák között levő mély karszt üreg. A múlt században még egy patak, a Jezernica, eredt belőle. Ma ennek is csak a száraz medre van még. Köröskörűl szép a kilátás a Veliki Drgomalj tetejéről (1153 méter); a Bitorajtól a Risnjakig és a Sniežniktől a krajnai hegyekig ellátni róla, de különösen szép kilátás esik a Kulpától öntözött bródi völgyre; a melyen túl Krajna tartomány magasan fekvő falvai és fehérlő templom-tornyai látszanak. A Drgomalj csúcsán a Drgomaljski stolci (a drgomalji székek), néhány méter magas és ugyanannyi széles iszonyú kőkoczkák merednek az égbe.
A kedves bródi völgy bükk- és fenyűerdők koszorúzta magas hegyek közé van beékelve; feltűnő ezek között a Lazarove stiene (Lázár szikla-falai). Kemény télen gyakori vendég itten a havasi harkály (Tichodroma muraria). Majd ott röpköd a Kupica forrástó felett, majd a Vučja jamába (farkas odú) téved, majd meg Zeleni vir (zöld tó) felett surran át. Nagy, haragos-zöld, jéghideg vízmedencze ez, a melybe a Curak patak 40-nél több zuhatagot alkotva rohan le a hegyek közűl rémítő dörejt okozó zúgással, földet remegtető erővel.
A réteken körüskörűl, de külőnösen a Greben vrh-en, pompás illatos hegyi fű nő, a melyet a falusi nép víg dalolás közt kaszál és gyűjt szénává. Itt él és dolgozik a dugar, a dongát faragó horvát. Mindegyik dugarnak megvan a saját ősi erdőkerűlete, mint a hogy az erdészeti leltárakban minden rovatnak megvan a maga fatörzse. A dugar levágja a fát, a melyet az erdész kijelölt, dongát hasgat belőle s állványokon lassú tűz fölött szárítja. A megszáradt dongákat faragószéken kellőképen kifaragja s rakásra rakja, mert csak igy száradnak ki tökéletesen. A teljesen kész és száraz dongákat mogyorófa vesszővel nyalábba köti s nyáron háton, télen apró kézi szánkón gyakran messze eső helységekbe szállítja, a hol szekérre rakva a Tengerpartra fuvarozza.

A Zeleni vir vizesés.
Medović Czelesztintől
Gyönyörű szép séták tehetők a szerteszét hasadozott Grebentől (fésű) le Kuzeljbe, Turkén át Plešcé-ig, a néhány száz méternyi magas Lazarove stiene sziklafalak közt vezető szűk ösvényen, hol a Kulpa is alig bir átvergődni. Ez a legszebb vidékek egyike egész Horvátországban.
Plešce fölött emelkedik 545 méternyi magasságra a Sveta gora (szent hegy); benn, a hegyet borító bükk- és fenyűerdőben áll a csodatévő Szűz Mária temploma. Valamikor régen csak egyszerű kápolnácska volt itten, épen csak hogy megjelölje azt a helyet, a hol a monda szerint, a pásztorok egy Mária-képet találtak, a melytől a legelésző nyájat sehogy sem tudták elterelni. Az esemény után rögtön, ezelőtt mintegy 400 esztendővel emelt kis kápolna helyébe 1749-ben nagy templomot építettek, a melynek a harangjai csodásán hangzanak a bérczek és a völgyek fölött.

A Čabranka forrása.
Tišov Ivántól
Mély völgykatlanban, de a mely még mindig 128 méternyi magasságban van a tenger szine fölött, fekszik Čabar a Čabranka patak mellett, a melyben sok a pisztráng, sőt a falu földesura pisztrángos tavakat is csináltatott a laposabb terűleteken. Čabarnak az éghajlata enyhébb, úgy annyira, hogy a kukoricza, árpa, köles, zab és rozs, hűvelyes vetemények és krumpli mellett még a szőlő is megterem; igaz, hogy csak egy-egy a ház elé ültetett tőkén, de fügévél és babérral vegyest. Hacquet idejében még megvoltak itten a bányák, a melyeket Zrinyi Péter halála után a kamara lefoglalt és az idriai bányahivatal alá rendelt. A vasat vaspátból nyerték, a melyből egyszerre 6-7 mázsányit olvasztottak meg. A nyert vasat hajóépítéshez való, különös alakú négyféle szöggé dolgozták föl, a melyet Nápolyig is elszálítottak. A bányák Tršće és Crni laz mellett voltak. A régi Čabar az olvasztókkal együtt régen elenyészett, helyettük a Ghyczy család szép vára emelkedik ottan s mellette áll még Zrinyi Péter hajdani vadászkastélyának régi tornya. Zrinyi Péter Bródnak is földesura volt, a mely most Thurn-Taxis herczegnő tulajdona.

A Čabranka-forrás vidéke.
Medović Czelesztintől
A vár mögött ered a Čabranka, s szép zuhatagokat alkotva szakad alá a mélységbe. Čabar és Prezid között (764 méter) a Kozji vrhen (kecske tető, 914 méter) országút megy át, a mely annyival fontosabb itt, mert a prezidi mélyedésben a Bilhar-féle gőzfűrész működik, a nép pedig nagyrészt Olaszországba szállítandó kisebb-nagyobb fatálakat, fatányérokat és iskátulyákat készít.
Hacquet Prezidnél egy kőfal maradványaira bukkant, a mely hajdanában Fiumétől a Fiumara mentén Jelenjéig s onnét tovább Klanán és Preziden át a krajnai Nanos-hegyig húzódott. Egyesek azt hiszik, hogy ez volt az a nagy kőfal, a mely a liburnokat a japodoktól védte; mások azt tartják, hogy ez a keleti és a nyugati római birodalom határfala volt. Hacquetnek az a véleménye, hogy a rómaiak emelték védelműl az illyrek ellen. Akár igy, akár úgy van: bizonyos, hogy Prezid neve szlávúl kőfal, és rövid idő múlva mindössze ez a név fog emlékeztetni a kőfalra, a mely már nem sokáig fog állani.
És most, mielőtt elhagynók a hegyvidéket, bucsúképen vessünk még egy tekintetet a 825 méternyi magasságban fekvő Tršće-re, s onnét a Risnjakra, a Snežnikre, a krajnai hegyekre, meg a Sokolanske-stiene (sólyom-bércz) kopasz, darabokra töredezett, kifogasodott szikláira; a melyek két-, három- és négy helyen összenőtt, amott lantalakúlag összehajló, majd meg koronájukkal aláfelé csüngő fenyűfáikról is nevezetesek. Nem kevésbbé híres a négy méternyi vastagságú óriási hársfa Selo mellett, és az érczben dús Rudnik hegy, a mely hämatitet, limonitet, pyritet, higanyt, czinóbert és higanyérczet szolgáltat. A kéneső első nyomait 1830-ban vették észre, a midőn a számtalan hegyipatakban tiszta kénesőt találtak, a melyet rögtön Becsbe küldtek. Ghyczy Francziska, a čabari uradalom örökösnője, ásatni kezdett, de a bányászok évenként csak hat kilogramm tiszta kénesőt találtak, utóbb alig valamit. Újabban egy belga társaság nagy költséggel, tervszerűen fogott hozzá a bányászáshoz.
Tršće úgy ásvány- és kőzettani, mint éghajlati szempontból is nevezetes. A cseresznye szeptemberben érik, kukoricza nem terem, de árpa, zab, len, káposzta, kolompér, bab van elegendő, sőt kevés búza is.
Mint a čabari völgymélyedésben, épen olyan szelid az éghajlat a tenger sziné fölött 584 méternyi magasságban, ugyancsak mély völgykatlanban fekvő Gerovóban is. Gerovo és Crni lug között egy barlangban, melyet 1882-ben egy ácsmester fedezett föl, 22 méternyi szűk terűleten ezer meg ezer hófehér cseppkő van.

A Gerovčica sziklahasadéka.
Medović Czelesztintől
A gerovói egyház az egész hegyvidéken a legrégibb; 1404-ben keletkezett. Jelenleg 2.000 szorgalmas és becsűletes lakosa van. Végűl fölemlítjük még a fönséges nyugalomban és ünnepélyes csöndben honoló Kupeško jezerot és a Guslice, a Jelenac, meg a Srebrena vrata bérczcsúcsokat.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages