XXVII.
XXVII.
ÚTTÓL megtörve térek ágyba - lágy
nyugtot minden tagom sóhajtva esd -
s új utazás zsong agyamban: a vágy
új útra kél, ha lankadt már a test,
hiába köt a messziség, feléd
zarándokol a buzgó Gondolat,
hanyatló pillám tágra nyíl setét,
vakok-álmodta, vak homály alatt,
de lelkem szeme, bűvös képzelet,
elhozza arcod, hogy az éjen át
drága Ékszer! te leng ágyam felett
beragyogva a vén s vak éjszakát.
Testem nappal, éjjel lelkem nem alhat:
miattad s miattam nem lel nyugalmat.
nyugtot minden tagom sóhajtva esd -
s új utazás zsong agyamban: a vágy
új útra kél, ha lankadt már a test,
hiába köt a messziség, feléd
zarándokol a buzgó Gondolat,
hanyatló pillám tágra nyíl setét,
vakok-álmodta, vak homály alatt,
de lelkem szeme, bűvös képzelet,
elhozza arcod, hogy az éjen át
drága Ékszer! te leng ágyam felett
beragyogva a vén s vak éjszakát.
Testem nappal, éjjel lelkem nem alhat:
miattad s miattam nem lel nyugalmat.
