VIII.
Kéj kéjre sóvár, vágyak tükre vágy,
mért szereted azt, ami kínnal éget?
mért keresed, ami gyötrelmet ád?
Ha összecsengő lágy melódia
friggyé fonódott lelke bánt: riadt
hangjuk korholva száll feléd, ki a
szelíd összhangból elvonod magad.
Halld! - egymásnak mily édesen felel meg:
hitvest talál társában mind a húr,
mint ha a férj, a boldog nő s a gyermek
dala egyetlen dallammá simúl.
Szövegtelen dal: sok hang: egy ütem,
s így zeng: Egyedül nem vagy senkisem!