XII.
XII.
HARANGOT hallva, mely órákra ver
s látva: a boldog napra éj borúl,
hogy tavasz multán még ibolya kel
s fekete fürtre évek hava hull,
és hogy a büszke fa elveszti lombját
- alatta máskor lankadt nyáj hüsölget -
s kévébe kötve ravatalra hordják
a borzas-ősz szakállú nyári zöldet:
Rád gondolok: mily szép vagy, s mégis a
gyilkos idő lerombol és megöl,
a Szép s a Kedves önnön gyilkosa:
meghal, - uj hajtást látva nőni föl!
Nem tartja fel az Idő sarlaját,
dacolni véle, csak ki sarjat ád.
s látva: a boldog napra éj borúl,
hogy tavasz multán még ibolya kel
s fekete fürtre évek hava hull,
és hogy a büszke fa elveszti lombját
- alatta máskor lankadt nyáj hüsölget -
s kévébe kötve ravatalra hordják
a borzas-ősz szakállú nyári zöldet:
Rád gondolok: mily szép vagy, s mégis a
gyilkos idő lerombol és megöl,
a Szép s a Kedves önnön gyilkosa:
meghal, - uj hajtást látva nőni föl!
Nem tartja fel az Idő sarlaját,
dacolni véle, csak ki sarjat ád.
