III.
III.
TEKINTS tükrödbe, s mondd, arcod ha látod:
itt az idő: diszét ujjítsa föl!
tovább ha vársz, megrablod a világot
s meddő marad egy boldog anya-öl.
Mely szűz zárná be méhe parlagát
férji munkád s ily magvető előtt?
S mely férfi ölné sírként - csak magát
imádva - önmagába a jövőt?
Anyádnak tükre vagy, Te bűvölöd
vissza szépsége ifju tavaszát:
megöregedsz, de így Rád is örök
fény hull az idő ablakain át.
De ha csak élsz: sorsod a feledés:
meghalsz s veled képed is elenyész!
itt az idő: diszét ujjítsa föl!
tovább ha vársz, megrablod a világot
s meddő marad egy boldog anya-öl.
Mely szűz zárná be méhe parlagát
férji munkád s ily magvető előtt?
S mely férfi ölné sírként - csak magát
imádva - önmagába a jövőt?
Anyádnak tükre vagy, Te bűvölöd
vissza szépsége ifju tavaszát:
megöregedsz, de így Rád is örök
fény hull az idő ablakain át.
De ha csak élsz: sorsod a feledés:
meghalsz s veled képed is elenyész!
