LXXXVII.
LXXXVII.
ISTEN Veled! nekem túl-drága vagy már
s Te is tudod jól: ily kincs ára mennyi!
Becsed kötése oldva, s hogy maradjál:
nincs arra többé jogom egy szemernyi!
Mi adott nékem? Hű baráti szándék.
S mit adtam én e sok kincsért cserébe?
- Nem énnekem szól e pompás ajándék:
a pátens visszajut ura kezébe.
Amit adtál: nem tudtad, mennyit ért, és
akinek: engem túlzott becsre mértél,
ajándékod - szomorú félreértés -
rád visszaszáll, most, hogy jobban ítéltél.
Tündéri álom! varázsodban éltem:
király, álmomban, senki-semmi, ébren!
s Te is tudod jól: ily kincs ára mennyi!
Becsed kötése oldva, s hogy maradjál:
nincs arra többé jogom egy szemernyi!
Mi adott nékem? Hű baráti szándék.
S mit adtam én e sok kincsért cserébe?
- Nem énnekem szól e pompás ajándék:
a pátens visszajut ura kezébe.
Amit adtál: nem tudtad, mennyit ért, és
akinek: engem túlzott becsre mértél,
ajándékod - szomorú félreértés -
rád visszaszáll, most, hogy jobban ítéltél.
Tündéri álom! varázsodban éltem:
király, álmomban, senki-semmi, ébren!
