LXXV.
LXXV.
AZ vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek,
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit kincse gondja öl meg:
csupa gyönyör s boldogság büszke elmém,
majd gond: az Idő elvisz, eltemet!
Csak az enyém légy! -: néha azt szeretném,
majd: A világ hadd lássa kincsemet!
Arcod varázsa csordultig betölt,
majd egy pillantásodért sorvadok,
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit adsz s amit még várhatok.
Koldus-szegény királyi-gazdagon:
részeg vagyok és mindig szomjazom.
s tavaszi zápor fűszere a földnek,
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit kincse gondja öl meg:
csupa gyönyör s boldogság büszke elmém,
majd gond: az Idő elvisz, eltemet!
Csak az enyém légy! -: néha azt szeretném,
majd: A világ hadd lássa kincsemet!
Arcod varázsa csordultig betölt,
majd egy pillantásodért sorvadok,
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit adsz s amit még várhatok.
Koldus-szegény királyi-gazdagon:
részeg vagyok és mindig szomjazom.
