Díszlemezek. Boglárok.
Díszlemezek. Boglárok.
Azoknak a négyszögü és korongalaku s gyakran zománczczal ellátott díszlemezeknek a rendeltetéséről, minők a románkori ízlés jellemző ékitményeivel, csodaállataival, liliomaival, rozettáival sat. a M. N. Múzeumban több példányban találhatók s hasonló idomu filigrános byzanczi arany ékszerek a székesfejérvári királyi sirokban is előfordultak, az egykori képekből szerezhetünk felvilágosítást. A velenczei ú. n. scythák viseleténél a ruha rézsutos szegélyzetén látunk négyszögidomu rovátkákat vagy fogakat (20. t. 8., 9.), ezek tehát nyilván a négyszögü díszlemezeknek felel meg (24. t. 20., 21., 23., 31.), melyek e szerint a ruhaszegély boglárai voltak. Ezek közé tartoznak a székesfejérvári királyi sirok filigránok négyszögü arany lemezkéi is, melyeket Henszlmann tévesen Albert király és a Buzlay-család ékszereinek, tehát jóval későbbieknek tartott, holott byzanczi művek s kétségkivül valamelyik XII. századbeli királyunk sirjából valók. A pestmegyei balotai 1200 körüli leletben is voltak rozettás négyszögü ezüst boglárok. Voltak aztán korongalaku ruhaszegély-boglárok is, mint a velenczei indus-csoportozat utolsó alakjánál (20. t. 7.) látható; ilyet ismerünk négyszirmu virággal diszítve a tokaji leletből s egy pár liliomos, griffes korong (24. t. 22., 25.) van a M. N. Múzeumban. A nagyobb, rozettás, sárkányos, griffes, gyakran bevájt alapon kékszinű ú. n. limogesi zománczczal diszített s hátlapjukon szegekkel ellátott románkori díszkorongok (24. t. 13., 24.) nyilván övboglárok voltak II. Endre cividalei képén (VII. t. 13.) a széles aranypaszomántos öv kétsoros ékköves korong alaku boglárokkal van kirakva; szintén korongos boglárokkal van kirakva; szintén korongos boglárok ékítik pecsétje szerint V. István ifjabb király övét is (22. t. 4.). A székesfejérvári ú. n. Buzlay-sir mellékletei közt is fenmaradt egy byzanczi művü arany korong, a vele együtt lelt arany zsinórzat nyilván az öv arany paszomántja, «pártája» volt, a minőről a IV. Béla korabeli Bezter fia Demeter nejének végrendeletében is szó van, ki egy «cingulum de aurifrigio»-ról tesz említést, – az «aurifrigium» ugyanis az 1400 körüli magyar nyelv szerint a. m. «aranyos párta», – erre pedig ezüst boglárok voltak erősítve, mert ugyanezen végrendelet szerint az öv az «aurifrigium» nélkül három márka ezüstöt foglalt magában. Bors ispán nejének 1231-iki végrendeletében pedig egy aranyozott ezüst övről olvasunk. A románkori izlésben készült díszesebb övboglárok közé tartozik még a föntebbieken kivül az a bronz korong hátraforduló állatalakkal diszítve, mely az ungmegyei salamoni lovassir mellékletei közül való; egyet pedig a győri Árpádkori temetőben, az ú. n. homokgödörben leltek s a győri benczés gimnázium tulajdona; ez a préselt lapon aranyozott bronz korong – a hátán szegekkel – előlapján gyöngysor által elválasztva két egymásnak hátat fordító, de visszafordulva egymás felé néző állatalakkal van diszítve.*
Henszlmann J. A sz. fehérvári ásatások. 224–225. l. V. ö. Arch. Ért. XVII. 1897. 217. l. – A balotai rozettás boglárt l. U. o. XVIII. 1893. 369. l. 37–44. sz., a tokajit l. Hampel J. A régibb középk. II. k. CCCXXXVIII. t. 3–4. sz. – Haz. Okl. VIII. 122. – Mon. Strigon. l. 280. – Schlägli szój. 1188. sz. – Salamoni boglárt l. Arch. Ért. XVI. 1896. 132. és Szendrei J. Hadt. Eml. 49. l., a győrit a győri kath. főgymn. 1893/94. Ért. 36. l. s III. kép, 20, a.
