Fülbevaló.
Fülbevaló.
A fülbevalót középkori őseink higynek nevezték. Többféle változat ismeretes a leletekből, de mindegyik előfordul már a honfoglalás korában is. A népvándorlás kezdetétől fogva el volt terjedve hazánkban a gömböcsökkel s alján több gömböcsből szerkesztett lecsüngő részszel ellátott fülbevaló (16. t. 8.), minő a dettai, tokaji, váczvidéki sat. leletekben fordul elő. Egy másik változatnál, minő a tokaji s X–XI. századbeli orosz leletekből ismeretes, a fülbevaló karikájának alja bőrtűs diszítésü gombbal van ellátva (16. t. 38., 41.). Egy harmadik változatnál a fülbevaló füles gombhoz hasonló, ilyent találtak aranyból és apró gömböcskékkel diszítve az Albertnek tulajdonított székesfejérvári sirban, hasonló a balotai ezüst fülbevaló (16. t. 27.) s ez a változat is, mint az előbbi, igen gyakori a X–XI. századbeli orosz leletekben. Egy negyedik csoportot képeznek a félhold alaku fülbevalók (10. t. 30–31.); az Árpádok korából előfordulnak az aradmegyei földvári, dettai, váczvidéki s filigránnal diszítve a tokaji leletekben.*
Schlägli szój. 1182. sz. inauris = hig. Beszt. szój. hyg. – Hampel J. Régibb középk. II. k. CCCXXXI, CCCXXXVII. és CCCXXXIX. tábla. – Henszlmann Sz. fehérv. ás. 224. – Földvári leletet l. Arch. Ért. XVIII. 1898. 128. – Kövér B. Újabb adatok az ötvösség történetéhez. U. o. XVII. 1897. 227 s köv. ll.
