Csat. Kapocs.
Csat. Kapocs.
A ruha (palást, mente, dolmány) és öv összefoglalására különböző alaku csatok és kapcsok szolgáltak. A legegyszerübb köztük a székesfejérvári királyi temetőben egy csontváz nyakán szövetmaradványokkal együtt lelt bronz kapocspár, melynél a himkapocs kis horogból, a nősténykapocs kis karikából áll. Ugyanitt a csontváz derekánál találtak egy kerek övcsatot, melyen még a selyemszövet egy darabkája is megmaradt; idoma ennek is nagyon egyszerü (24. t. 5.), karikából meg a karikán szabadon mozgó csuklós végü perczekből áll; a csatkarika néha szélesebb és diszítéssel van ellátva (v. ö. 10. t. 43.). Ez a forma nagyon gyakori az Árpádkori temetőkben, ilyeneket ismerünk például a balotai, hajduszoboszlói, karczagi, hódmezővásárhely-csomorkányi stb. leletekből. Az Árpádkor vége felé ezen tipusnak egyéb változatai is előfordulnak, így a karczagi leletben egy arany csat rhombus idomhoz hasonló, a szabadbattyáni csat (24. t. 16.) pedig hat karéjból van képezve, kiálló hat végén három szirmu virággal. Vannak aztán egyéb formák is, mint a dettai mellcsat, mely nyolcz küllős karikához hasonló. Igen díszes a M. N Múzeum egy románkori aranyozott bronz csatja (24. t. 19.), mely három lemeztagból áll s mindegyik lemez jobbról és balról 3–3 koronggal van ellátva; a fonadékos diszítés és a korongok mezején levő stilizált madarak a csat idejét az Árpádkor régebbi szakába helyezik.*
Henszlmann id. m. 198. l. – Balotai Arch. Ért. XIII. 1893. 368. – H.-szoboszlói U. o. 455. – Karczagi U. o. II. 1882. 148. – H.-M. Vásárh. U. o. XIV. 1894. 137. Sz. Battányi U. o. II. 1882. 145. – Dettai U. o. XVI. 1896. 226.
