Karperecz.
Karperecz.
A karpereczről már a scythákat és indusokat ábrázoló velenczei képek s a pécsi domborművek tárgyalásánál megjegyeztük, hogy nem csak a kézcsuklónál, hanem a felső karon is viselték s úgy látszik, erre vezethető vissza, hogy vannak lapos testü szélesebb lemezü, meg négyélü vagy hengerded, sima vagy csavaros sodronyból készült karpereczek. A leletekben, Árpádkoriakban úgy, mint későbbiekben egymás mellett fordulnak elő s mindegyik változat meg volt a honfoglalás korában is. A lapos testü, részint bronz, részint ezüst karpereczek (24. tábla 2.) igen gyakran bevert karikákkal vannak diszítve. III. Béla sirjában is találtak a csontváz jobb karján ilyen széles lemezü s egészen egyszerü karpereczet rossz ezüstből. A milyen egyszerü ez, époly díszes a nagyváradi szintén széles lemezü arany karperecz (24. t. 32.), melyről az a vélemény, hogy Mária király, Nagy Lajos leánya sirjából s így az Anjouk korából való. Hampel Józsefnek a magyar ötvösség fejlődéséről irt tanulmányai után azonban tudjuk, hogy a bőrtűs munka, mely e karpereczet jellemzi, egész a X–XI. századig visszavezethető, a karperecz stilje egyébként is elüt a XIV. század ékszereitől, ellenben analogiája feltalálható a Kaukázusban s a széles lemez egészen az Árpádkori divatra vall, a mely időszakból a karperecz filigrános és gömböcsös nagyobb s rozettás kisebb gombjai a dettai ékszerek közt is előfordulnak. Mindez azt mutatja, hogy a nagyváradi karperecz, mely tulajdonkép egy több magyarországi példányból ismeretes tipusnak felel meg, az Árpádkor ékszerei közé tartozik. Az ezen időbeli karpereczek másik csoportjánál, a hengerded sodronyból készült karpereczeknél kigyófejes végük a legjellemzőbb, ezek természetesen nyilt végüek, de a zárt karpereczeknél is előfordul néha, hogy egymás felé néző kigyófejjel vannak ellátva, ilyen péld. a szabolcsmegyei kárászi Imre korabeli, vagy a hódmezővásárhely-erzsébetpusztai XIII. századbeli temetőben talált ezüst karperecz.*
Érdy J. III. Béla király és nejének Sz. Fehérvárott talált siremlékei. (Magyarorsz. és Erdély képekben. Szerk. Kubinyi F. és Vahot J. 1853. I. köt. 42–48.) Henszlmann J. A Sz. Fehérvári ásatások. 208. l. – A bőrtűs munkáról l. Arch. Ért. XVII. 1897. 241 s köv. l. – A dettai gömböcsös gombot l. U. o. XVI. 1896. 29. l. 10. sz. – A karászi karpereczet l. U. o. XII. 1892. 172. l. – A hódmezővásárhelyit U. o. XIV. 1894. 137.
