Az alsóbb néposztály viselete a XIII. században.
Az alsóbb néposztály viselete a XIII. században.
A népies viseletre a bényi oszlopfő vadászai (20. tábla, 10.) és a pécsi pásztorok (19. tábla, 15–16.) hozhatók föl. Az utóbbiakról már előzőleg megjegyeztük, hogy viseletük inkább balkáninak (oláhnak, délszlávnak) mondható, mint magyarnak; erre vall a vállra vetett, alig czombig érő s kifordított birka- vagy kecskebőrből készült szürkankó, a térdig érő nadrág és az egész alsó lábszáron végig menő szíjfonatos bocskor. Amaz, a bényi medvevadászok viselete már sokkal magyarosabb; a felálló gallérral ellátott bekecs térdig ér, övvel azonban nincs átkötve, a lábbeli pedig úgy látszik csizma, a bocskor szíjfonatának legalább vagy a czipő vágásának a boka alatt semmi nyomát sem láthatni. Az arczok is teljesen magyarosak, igen jól fel van tüntetve a kipödrött bajusz, ellenben szakál nem látszik, azt tehát valószinüleg leborotválták.*
Boncz Ö. Vázl. a magy. visel. tört. 2. r. 28 s köv. l. – Henszlmann J. A kisbényi román iz. egyh. (Arch. közl. III. köt. 1. füz. 16.) és Pécs régiségei. II. k. 131, 223–224. lap. – Gerencze P. A pécsi székesegyh. rég. (Arch. Ért. XV. 1895, 336–337.)
