A fejedelmi viselet.
A fejedelmi viselet.
A királyi viseletnek minden népnél s minden időben megvolt a maga külön alakja. Nálunk Szent Istvántól kezdve a koronázási palástban, aztán a Dukas-féle koronában, Árpádházi királyaink pecsétjében sat. elég képes emlék maradt fenn arra nézve, hogy azok után megállapíthassuk miben létét s a Szasszanidakori és mindenféle más keleti hagyománynyal való teljes szakítást, a mely hagyományok bizonyára megvoltak a királyság megalapításáig, ettől fogva azonban előbb a római – német, csakhamar azután a görög császári viseletet találjuk Árpádházbeli királyaink képein.
Sz. István királyi viseletét, az ú. n. typus maiestatis-t, a Gizela királyné által 1031-ben készített koronázási paláston levő kép után ismerjük. (VI. 9.). Maga a palást tudvalevőleg eredetileg papi casula volt, melyet Gizela királyné a Boldogasszonyról nevezett székesfejérvári egyháznak ajánlt föl. A kép Sz. Istvánt féltesttel ábrázolja; fejér három kereszttel ellátott ékköves abroncsi nyilt korona födi; jobbjában a főhatalom jeléül aranyos lándzsát tart, a mi első királyainknál a királyi jelvények közé tartozott, mert Péter és Aba királyi lándzsáját is emlegetik az egykoru évkönyv-irók; baljában van az arany alma; bal vállára széles, kerek galléru és ékkövekkel diszített ujjnélküli hosszú palást (pallium) van vetve, melynek két szárnya a jobb váll fölött van összekapcsolva. Alatta van az ingszerű, hasíték nélküli és derékban övvel átszorított bő tunika, mely – mint Sz. István kortársa, II. Henrik császár képein látjuk, a német udvarban már félszázad óta meghonosodott byzanczi udvari viselet hatása alatt egész a bokáig ért, felváltván a Karoling-kori királyok térdig érő tunikáját. A lábbeliről nem sokat szólhatunk; valószinü, hogy Szt. István, mint a többi udvari szokást és beosztást, a német császárok kelméből készült s elől gyöngyökkel ékített czipőjét vagy saruját is átvette, de nem lehetetlen, hogy a csizma sem volt számkivetve a magyar udvarból, tekintve, hogy ekkoriban még a byzanczi császárok is viselték.*
A királyi lándsát emlitik az Altaichi Évkönyvek: «lancea regis (Obonis, Aba) deaurata capitur» s «in ipsa sancta solennitate Petrus rex regnum Ungariae cum lancea deaurata tradidit Caesari». (Pertz: Monum. Germ. Script. XX. 800, 802.) Az utóbbi helyet átirták a magyar krónikák is, így p. Thuróczi (Chronica Hungarorum. pars. II. cap. 38.) ezeket mondja: «cui (Caesari) Petrus rex in ipsa sancta paschali solennitate, regnum Hungariae, cum deaurata lancea tradidit.» Isgebertus Gemblacensis sz. «Heinricus imperator iterum Ungariam ingressus, cum paucis Obbonem regem de bello fugavit et lanceam, insigne regis, recepit.» (Pertz id. m. VI. 358.) – VII. Gergely pápa is szól róla I. Gézának 1074-ben irt levelében: «Praeterea Henricus, piae, memoriae Imperator, ad honorem S. Petri Regnum illud (t. i. Hungariam) expugnans, victo Rege et facta victoria, ad corpus beati Petri lanceam coronamque transmisit, et pro gloria triumphi sui, illuc Regni direxit insignia, quo principatum dignitatis eius attingere cognout.» (Fejér Gy. Cod. Dipl. I. 421.) V. ö. Pauler Gy. A magyar nemzet története az árpádházi királyok alatt. I. k. 116, 172, 542. l. – A többire l. Boncz Ö. Vázl. a magy. visel. tört. 2. r. 21 s köv. l. – Weisz H. Kostümk. Mittelalt. 525–537. l.
I. Géza király a korona alsó részének egyik zománczos képén (VI., 5.) teljesen byzanczi viseletben van ábrázolva. Lényegében véve megfelel ez a Szent István-féle fejedelmi viseletnek, mely – mint föntebb mondtuk – szintén a byzanczi udvarból került előbb a német császári udvarba s úgy jött hozzánk; fő alkatrésze ennek is, amannak is a jobb vállon összekapcsolt palást és az övvel átkötött, bokáig érő hosszu tunika; mindamellett úgy a diszítés módjában, mint egyes részleteknél vannak jelentékeny eltérések. A legjellemzőbb s legfeltünőbb ezek közt a byzanczi udvari divatnak az a sokféle emléken tapasztalt szokása, hogy a palást két szélére a mell közepe táján más szinü kelméből készült nagy négyszögü ékítményt varrtak, mely ékkövekkel (mint I. Géza képén) s himzéssel (mint több császári képen) volt diszítve. De nemcsak a palást, hanem a tunika újja is a felső karon el volt látva gyöngyökkel kirakott más szinű kerek szövettel, a mit a bolgár czári viseletnél is alkalmaztak. Ellenben Géza palástján sem a Szent Istvánféle palást lehajtott kerek gallérját, sem azt a felálló széles és kemény nyakravalót nem találjuk meg, a mit Dukas Mihály császár, fia Konstantinus Porphyrogenitus (VI., 7–8.), valamint a Magyar Nemz. Múzeumban levő nyitra-ivánkai koronán Konstantinus Monomachus († 1054) császár visel. A bibor palást szívalakú sárga és kék szinü kerek ékítménynyel van behintve; a szívalakú sárga diszítmény Dukas M. s fia és Konstantinus Monomachus császári palástján is megvan s bizonyára a himzést jelzi; míg a kék szinü kerek pettyek keretbe vannak foglalva, ezek tehát nyilván ékkövek. A palást fekete szinü keskeny és gyöngyös szegélylyel van ellátva; a consularis biborsáv, a mi például Dukas M. palástján látható, Gézánál hiányzik. A palást alatt van a kékszinű kelméből készült tunika, melynek újja fönt bő, alább a kézfej felé szükebbé válik és ékköves gyöngyös szegélyzettel van ellátva: a felső karra, mint említettük, gyöngyökkel diszített s himzett kerek biborkelme van varrva. Géza fejét ékköves keskeny arany pánttal körülvett fekete bársony süveg födi, a mi tulajdonkép csak fejedelmi s nem királyi viselet. Jobbjában kétágu szigonyforma patricius botot (s nem a császárok jelvényét, zászlós labarumot), baljában gombos fejben végződő, rövid, egyenes keresztvasu kardot tart.*
Bolgár czári viselet l. 18. tábla 5. sz. alatt. – A nyitra-ivánkai koronát legelőbb Érdy János ismertette (Arch. Közl. 1861. II. k. l. képatlasz IV. sz. a.); továbbá Ipolyi A. A magyar sz. korona. 165. l. – Pulszky K. és Radisich J. Az ötvösség remekei. II. k. 109. l. – Henszlmann J. A bécsi 1873. világtárlat sat. 86–89. l. – Pulszky F. Magyarorsz. Arch. II. k. CLXI. tábla. – Boncz Ö. Vázlatok a magy. vis. tört. 2. r. 21. s köv. l.
A XII–XIII. században, mint a királyi pecsétek mutatják, a fejedelmi viselet annyiban változott, hogy a palástot nem a jobb vállnál, hanem a mell közepén kapcsolták össze; a széles nagy gallér, mint II. Endre képén is látjuk a stuttgarti codexben, sohasem hiányzik; a tunika újja, mely a XI. században szük volt, az általános viselettel egyezően megbővül; a mell közepe irányában egész végig a tunika alsó széléig széles arany paszománt megy végig. Szokásba jött ezenkivül a tunika fölé egy más szinü felső tunikát (supertunicale) ölteni, mely szintén a bokáig ért, de az öv felett kissé meglazíttatott s ez által az alsó tunika is láthatóvá vált. Ennek újja mindig bő volt, míg az alsóé szük.*
A XII–XIII. sz. pecséteket l. 22. tábla 1–4. (V. ö. V. t. B. sor 6. és VII. t. 5, 11.) – II. Endre képét l. 22. t. 7. sz. a. – V. ö. Boncz Ö. id. m. 21 s köv. l.
