A BÖLCSŐ
A BÖLCSŐ
A bölcső nem állandó tartozéka a lakásnak, csakis addig volt szokás a házban tartani, amíg rászoruló kisded élt a családban. Így volt ez a más, itt nem tárgyalt ún. gyermekbútorok, az ülcsik és a gyermekszék (lásd: K. Csilléry K. 1981: 60–62), illetve az állóka, járóka, tolóka és forgó (ezekre lásd: Mándoki L. 1960) esetében is (Viski K. 1941: 248–249), de a Magyarországon a kisgyermekek éjszakai elhelyezésére igénybe vett csuklós támlájú padoknál – melyekről az előbbiekben, az ülőbútorok közt esett szó – úgyszintén. Bölcsőt rendszerint nem is tartottak minden háznál. Miként Kresz Mária írja a Nyárszón (v. Kolozs m.) 1941–1943 közt tett megfigyelései alapján, „ahol éppen gyerek született a rokonságban, oda kölcsönzik” (1960: 241).
