AZ ÁGY
AZ ÁGY
A magyarországi köznépnél a korábbi időkben az ágynak főként az ágynemű tárolása, a föld felszínénél magasabbra emelése volt a rendeltetése, az ágynemű megóvása érdekében. A felhalmozott ágyneműből alakult ki a magasra vetett díszágy, a vetett ágy, melyet már a 17. századi Szentsei-daloskönyvnek az előzőkben említett házasodási dala a ruhával megrakott rúddal egyetemben a jómód jeleként hoz fel. De bár állhatott mennyezetig felhalmozott vetett ágy a szobában, a köznép alvóhelye korábban, és szegény helyen sokaknak a 20. században is még, a ház földje volt.
Maga az ágy szó finnugor eredetű ugyan, de a mai, fekvőhelyet tartó állványzat jelentését csak a legutóbbi századok folyamán nyerte el. A népnyelv a közelmúltig az eredeti értelemnek megfelelően használta, egyedül az ágyneműt jelölve vele. Ezt a szóhasználatot mutatja a 15. század közepi másolatban fennmaradt Jókai-kódex is, ahol az olvasható egy asszonyról, hogy „nyugalomval magát ágyba takará”. Mivel pedig a fekvőhelynek állványra emelése más népeknél is a földön fekvés sok-sok évszázada után következett csak be, a magyar nyelvben végbement jelentésváltozáshoz hasonlóra más európai nyelvekből is idézhető példa. Így például a ma ágyat jelölő francia lit szó is eredetileg leterített réteget jelentett (vö. Cs. Sebestyén K. 1954: 374; K. Csilléry K. 1982a: 24–26).
Magyarországról két olyan egyszerű felépítésű ágy ismert, mely korai megjelenés után a későbbiekben szélesen elterjedt: a dikó és az ágyszék.
