A FITISZ FÜZIKE. Phylloscopus trochilus (L.) 1758.
A FITISZ FÜZIKE.
Phylloscopus trochilus (L.) 1758.
Phylloscopus trochilus (L.) 1758.
[Motacilla trochilus L. – Sylvia trochilus SCOP. – Sylvia fitis BECHST. – Phyllopneuste trochilus BREHM. – Ficedula fitis KOCH. – Ficedula trochilus KEYS. & BLAS. – Regulus trochilus FLEMM. – Phyllopneuste fitis BRHM.]
Jegyei: kisebb mint előbbi, de valamivel nagyobb a legkisebb füzikénél (Ph. acredula), melyhez azonban igen hasonlít, csakhogy lábai valamivel világosabb barnák; szárnyalakja is más, mert a 2-ik (azaz első hosszú) evező hosszúságra az 5-ik és 6-ik közt áll (rendesen csak kevéssel rövidebb az 5-iknél), a 3. és 4-ik a szárny leghosszabb tolla. Szinezete nem oly élénk zöldes és sárgás, mint előbbi fajé, hanem felül inkább sárgásbarna, olajzöldes árnyalattal, alul nem tiszta fehér (még hasa sem), hanem halvány olajbarnássárgán árnyalt, legerősebben a torkon, előnyakon, a begy és alsó test oldalain, sőt némileg az alsó farkfedőkön is. Téli tollazatban a sárgás árnyalat egész tollazatukon uralkodik, tavaszszal kevésbbé s a fiatalok-nál legkevésbbé, mert ezek felül inkább barnák, alul szennyes fehérek, a begy táján, főleg oldalain, barnásan árnyaltak, csak a szárnyhajlás és az alsó szárnyfedők sárgásak.
Mértéke: H. 11,5–11,9; Sz. 6,7–7; F. 4,9–5,2; L. 1,9–2; Cs. 1–1,2 cm.
Szinte egész Európában, sőt Nyugat-Ázsiában is költ, vonuláskor pedig lekerül Dél-Afrikába is. Én Tromső szigetén a 69°38' é. szél. alatt lőttem s mások még a 70° é. szél. alatt is találták. A magas északon a nyiresek füzbokrokkal kevert részeiben láttam, Közép-Európában inkább a hegyvidéken él, Dél-Európában pedig a hegyek legmagasabb részéig, a fatenyészet határáig fordul elő. Költözködéskor ligetekben, füzesekben, kertekben – főleg nagyobbakban – sőt nádasokban is (őszszel) néha számos. Hozzánk az országos középnap szerint április 9–10-én érkezik meg.* Megfigyeléseim szerint Magyarország középső részein márcziusban soha sem mutatkozik s így ő másodiknak jön a füzikék közt, vagyis az elsők akkor tünnek föl, mikor a csilp-csalp füzikék már java vonulásban vannak. Leggyakrabban fenyvesekkel és lombos fákkal, kivált nyirfákkal kevert fiatalosokban, hegyoldalokon találtam fészkelve. Fészke hasonlít előbbi faj fészkéhez, csakhogy boltozatosabb s egyes tollakat is használ bélésül. Tojásai – rendesen 5–7 – sárgásfehér alapon rozsdásan pettyezettek, fröcscsentettek.
Adatainkban a sok márcziusból való észlelet bizonyára legtöbb esetben a kis füzikére vonatkozik, melylyel könnyen összetéveszthető.
Tojásmérték: H. 14,5–15; Sz. 11,6–12 mm.
A párok – a mi többi fajtársaira is áll – fészkök táját nem igen hagyják el s mindig ott tartózkodnak. A hím folyton itt énekelgeti azt a szerény kis strófáját, melyben az első és utolsó hang magassága között egy ötöd különbség van; szótagokkal így jelezhetném: dididididü dü dü de dei de daj daj, a kezdet magasabb hangú s szótag szerint sülyed, úgy hogy a vége elhaló, fájdalmas panaszként hallatszik. Középmagas fák lombjai közt keresi rovarokból, apró bogarakból álló táplálékát. Csak hasznot tesz s így jó lélekkel fogadhatjuk, bárhol is találkozunk vele.
