A SISEGŐ FÜZIKE. Phylloscopus sibilator (BECHST.) 1795.
A SISEGŐ FÜZIKE.
Phylloscopus sibilator (BECHST.) 1795.
Phylloscopus sibilator (BECHST.) 1795.
[Motacilla sibilatrix BECHST. – Sylvia sylvicola MONT. – Sylvia sibilatrix BECHST. – Ficedula sibilatrix KOCH. – Sylvicola sibilatrix EYT. – Phyllopneuste sibilatrix BRHM. – Phylloscopus sibilatrix BLYTH. – Phyllopneuste sylvicola BREHM.]
XXXV-ik tábla
CSICSÖRKE SERINUS SERINUS (L) SISEGŐ FÜZIKE PHYLLOSCOPUS SIBILLATOR (BECHST)
CSICSÖRKE SERINUS SERINUS (L) SISEGŐ FÜZIKE PHYLLOSCOPUS SIBILLATOR (BECHST)
Jegyei: majd csaknem akkora, mint a kis poszáta, a füzékeink közt legnagyobb; szinezete is legélénkebb, legtisztább; az első – elkorcsosult – evező rövidebb, mint a nagy evezők fedői, a 2-ik evező hosszabb az 5-iknél; fölül zöld, a tollak töve – a mi azonban nem látszik – világos hamuszürke; a szemsávoly zöldessárga; alsó test fehér, a torok, a nyak elülső része és a begy sárgás árnyalattal; alsó szárnyfedők sárgák; a szárny és fark sötét szürkésbarna, világoszöldes, sárgászöldes tollszegélyekkel; csőr barna, az alsó káva töve világos; lábai világosbarnás hússzínűek; szemei barnák.
Mértéke: H. 11,9–12,1; Sz. 7,5–7,8; F. 4,9–5,2; L. 1,68–1,78; Cs. 1,1–1,25 cm.
Európában, a sarki tájakat s némely más tartományokat kivéve, mindenütt, hol dús lombozatú erdőket talál, síkságban és a középhegységben egyaránt előfordul. Norvégiában, Svédországban szórványosan található, Spanyolországból még nincsen feljegyezve. Kelet felé Kazánig, Lenkoranig terjed. Egyes párok északkeleti Afrikában is fészkelnek. Hazánkban közönséges, kivált bükkerdőkben, tölgyesekben, öregebb fenyőerdőkben, (de nem szúrkos fenyőerdőben), ligetekben, angol kertekben. Nem annyira a koronák, mint a középső ágak közt éli világát, noha szereti a magasabb fákat is, főleg ha alattuk fiatalabbak, bokrozatok, áfonya és hanga sűrűségek vannak. Az országos középnap: április 21-re mondja tavaszi megérkezését.* Ő jön a füzikék közt legutolsónak, akkor, mikor a lombosfák kezdenek kilevelesedni. Ott, a hol tartózkodik, énekével tereli magára figyelmünket, mely különös trillaszerű s ezüst csengésű: szipp-szipp-szipp-szippszippszippszrrrrrrr. Az első szótagokat tagoltan ejti, azután mindig gyorsabban, úgy hogy a strófa vége egyetlen összefolyó pirregés. Gyakran trillázva, egyik ágról a másikra vagy a közeli fák valamelyik ágára repül.
Adatainkból a márcziusi dátumokat kihagytam, mert csakis a Phylloscopus acredula érkezik abban a hónapban s a megfigyelők tévedése nyilvánvaló.
Hivogató hangja lágy, tiszta djű, djű, djű és hűjd, hüíd. Május második felében költ. Sűrű füves, bokros helyeken rakja meg igen jól elrejtett fészkét, mely félig be van tetőzve s száraz levélkékből, mohából, fűszálakból, szőrökből, barkából készítve; tollakat nem szokott fészke anyagául használni. 5–6 tojása fehér alapszinen, feketés biborszínű, apró pontokkal sűrűen borított, csak közbe-közbe akad egy-egy szürkés petty vagy foltocska is.
Tojásmérték: H. 15–16,7; Sz. 11–13 mm.
Augusztus végén és szeptember elején távozik tőlünk s Afrika nyugoti, valamint északkeleti részében tölti a telet.
Apró rovarokkal, hernyókkal, kukaczokkal, légyfélékkel él, melyeket gyakran úgy fogdos, hogy az ágról áldozata után száll, oly formán, mint a légykapók. Habár inkább közömbös rovarokat pusztít, mint károsakat s kiváló gazdasági jelentősége nincsen, mint valóban kedves jelenséget, az erdők élénkítő ártatlan madarát, mindig örömmel üdvözölhetjük. A hegyi területek fenséges bükköseiben járva, gyakran csak az ő vidám trillái lehelnek életet a természet komoly csendességébe.
