Tenger

Teljes szövegű keresés

Tenger 1. H. jám, g. thalassa. Isten akaratából egy helyre gyűlt vizek. Ezek összegyűjtésével alkotta meg a Teremtő a szárazföldet (1Móz 1,9k). Ő adott mindkettőnek nevet.
Az UGARITi mitológiában Jám félelmes hatalom, Baal ellensége, Móttal, a halál istenével szövetkezve meg is öli. Az ókori ember azt látta, hogy a tenger folyamatosan ostromolja a szárazföldet (hullámverés), a tengerre kimerészkedni veszélyes, titokzatos, sőt rosszindulatú isteni hatalmat sejtett benne. A B azt hangsúlyozza, hogy Isten a tengernek is ura, megőrzi a teremtés rendjét. Ahogy kordában tartotta az özönvizet (Zsolt 104,5 - 9), a lent elterülő vizeket áldásul adta (5Móz 33,13), úgy a tengert is feltétlenül kordában tartja (Jób 26,12). Az egész mindenséggel együtt a tengeri szörnyek Istent dicsőítik (Zsolt 148,7).
Az ÚSZ-ben is a teremtő Istenről szóló hitvallás motívuma (ApCsel 4,24; 14,15). Jézus lecsendesíti a tengert és a szeleket (Mt 8,23-27 par), sőt a tengeren jár, ezt még tanítványának is lehetővé teszi (Mt 14,25-33 par).
Isten tette a halak lakóhelyévé (1Móz 1,26.28). Természetesen félelmes voltát is átélték, így szerepel hasonlatokban (Ézs 17,12; Jer 6,23). Tengerbe vetik a bűnöst (Mt 18,6). Isten azonban a tenger félelmes erejét is felhasználja prófétája megneveléséhez (Jón 1k). Pál megpróbáltatásai közt szerepel a hajótörés is, közben átéli Isten megtartó erejét (ApCsel 27,9kk; 2Kor 11,25).
Az apokaliptikában a veszedelmes fenevadak a tengerből jönnek fel (Dán 7,3; Jel 13,1). Ezek veszedelmes történelmi erőket jelképeznek, de tudjuk, hogy az apokaliptika arról szól, hogy ezeket végül Isten legyőzi.
2. A B-ban szereplő tengerek: a) Vörös-tenger, amit Nád- vagy Sás-tengernek (jám szúf) neveztek, a szabadulás helye (2Móz 10,19; 14,15kk; 15,4), Egyiptom tengere (Ézs 11,15). b) Holt-tenger, az ÓSZ-ben Sós-tenger (1Móz 14,3; 4Móz 34,12), azonos a síkság vagy puszta tengerével (5Móz 3,17; Józs 3,16), a Keleti-tengerrel (Ez 47,18; Jóel 2,20; Zak 14,8). c) Genezáreti-tó (Lk 5,1), az ÓSZ-ben Kinneret-tenger (4Móz 34,11; Józs 12,3; 13,27), Jézus működésének helye, Galileai-tenger (Mt 4,18; 15,29 stb.), vagy Tibériás tava (Jn 6,1; 21,1). Ez édesvizű tó, itt halásztak és hajóztak. d) Földközi-tenger. Elnevezései: a nagy tenger (Józs 1,4); nyugati tenger (5Móz 11,24); filiszteusok tengere (2Móz 23,31), és nyilván erre gondolnak, amikor egyszerűen csak tengert mondanak (1Kir 5,9). (Ld. VÖRÖS-TENGER; HOLT-TENGER; GALILEAI-TENGER; FÖLDKÖZI-TENGER)
3. Föníciával ellentétben, Izráel nem volt hajós nép. Partszakasza mentén nincs természetes kikötő. Salamon föníciai segítséggel építtetett flottát ECJÓN-GEBERben, a Vörös-tenger öblében. Megpróbálkozott ezzel Jósáfát is, de sikertelenül (1Kir 22,49k). Salamon a templomépítéshez Tírusztól vásárolt fát; azok a tengeren tutajozták le Jáfóig, innen vitette Salamon Jeruzsálembe (2Krón 2,15). Az ÚSZ idején élénk hajóforgalom volt a Földközi-tengeren, ez kapcsolta össze a Római Birodalom egyes részeit. A világban szétszóródott zsidóság ezt már természetesen igénybe vette (ld. pl. Pál apostol utazásait). (Ld. még HAJÓ)
4. Öntött tengernek (1Kir 7,23) vagy réztengernek (2Kir 25,13; Jer 52,13) nevezték azt az óriási víztároló medencét, amely a TEMPLOM fölszereléséhez tartozott.
5. A teremtéstörténet tud boltozat feletti vizekről (1Móz 1,7). Talán ezért lát János a mennyben üvegtengert (Jel 4,6; 15,2). Tengereken vetette meg az Úr a föld alapját (Zsolt 24,1).
CP

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT