Hajó
Hajó Izráel sohasem volt hajósnemzet, annak ellenére, hogy egyes törzsek a tengermelléken telepedtek le (Bír 5,17). Palesztina folyói nem alkalmasak hajózásra, a Genezáreti tavon pedig csak halászcsónakok közlekedtek (Mt 8,23; Mk 3,9; Lk 5,2). Az ÓSZ-i korban a hajózás monopóliuma a szomszédos Fönícia kezében volt. Komolyabb hajós-vállalkozásról egyedül Salamon korából tudósít az ÓSZ, a király ún. Ófir-expedícióját azonban ekkor is föníciai hajókon és föníciai hajósok közreműködésével lehetett megvalósítani, jóllehet Salamon maga is rendelkezett ún. Tarsís-hajókkal (1Kir 9,26kk; 10,11.22). A Tarsís-hajók tengerjáró hajók voltak, s nevük feltehetően arra utal, hogy a föníciai kikötőkből egészen Tarsísig (valószínűleg azonos a hispániai Tartesszosz kikötővárossal - ld. TARSÍS) közlekedtek (Jón 1,3kk; 2Krón 9,21; 20,36; Ézs 60,9). Ezékiel részletes leírást ad e hajók felépítéséről, készítőiről és személyzetéről is (Ez 27,1kk; Ézs 33,21kk).
Az ÚSZ tudósít Pál apostol római hajóútjáról, s hűséges képet ad a korabeli hajózás kezdetleges, ezért veszélyes voltáról is (ApCsel 27,9k; vö. 2Kor 11,25).
