Tendencia-kritika

Teljes szövegű keresés

Tendencia-kritika Az ún. Tübingeni Iskola által alkalmazott bevezetéstani módszer. Szerintük az ÚSZ előállásának folyamata: a palesztinai ősapostolok szűklátókörű, kirekesztő zsidó-keresztyénséget képviseltek (ez a hégeli tézis), velük szemben lépett föl Pál a törvénytől szabad, univerzalisztikus evangéliumával (antitézis). Az elsőt a Jel képviseli, a másodikat Pál négy »hiteles« levele: Gal; 1-2Kor; Róm. A syn és az ApCsel az egyesítő tendenciát képviseli, a Jn a szintézist. Az egyes iratokban föllelhető irányzatosságot, tendenciát kimutatni a tendencia-kritika dolga, ezzel hozzájárulhat a történelmi igazság feltárásához.
Az alapvető elmélet sok változáson ment át. Tágabb értelemben tendencia-kritikának nevezhető minden olyan kutatási módszer, amely egy B-i könyv szándékát igyekszik kimutatni, majd ennek alapján azt, milyen egyoldalúság, a felhasznált anyag milyen módosulása lett a szándék eredménye.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT