Holt-tenger
Holt-tenger 76 km hosszú, 16 km széles belső tenger Izráel földjén. A tengerszint alatt 392 m-re fekvő, lefolyástalan terület, a Jordán folyó völgyének folytatása D-i irányban. A nagymértékű párolgás következtében a folyók által belehordott ásványi sók óriási tömegekben felhalmozódtak (25 %-ig), így a halak nem tudnak benne megélni. Ezért nevezték el a Kr. u. 2. szd.-ban »holt« tengernek. A rómaiak Lacus Asphaltitesz-nek (»aszfalt« tó) nevezték.
A B-ban több néven említik. Legtöbbször a Sós-tenger (jám ha-melah) elnevezés fordul elő (5Móz 3,17; Józs 3,16; 12,3), az ígéret földje (4Móz 34,3.12), valamint Júda (Józs 15,2.5) és Benjámin (Józs 18,19) törzse D-i, DK-i határának kijelölésével összefüggésben. Az 1Móz 14,3 a valamikori Sziddím-völgyi csata színhelyével azonosítja.
Más esetekben a »pusztai tenger« vagy »síkság tengere« (jám há-carábáh) kifejezés olvasható, utalással arra, hogy azonos a »Sós-tenger«-rel (5Móz 3,17; Józs 3,16; 12,3). A Jordán K-i részén lévő törzsek DNY-i határát (5Móz 3,17; 4,49; Józs 12,3) és Jeroboám birodalmának D-i határvonalát (2Kir 14,25) jelöli.
Ellentétben a »nagy«, vagy »nyugati« tengerrel, »keleti« tengerként (jám ha-kadmóni) is említi a B, mint Izráel földjének természetes K-i határát (Ez 47,18; Jóel 2,20; Zak 14,8). Ilyen összefüggésben többször is említik: Ám 8,12; Mik 7,12; Zak 9,10; Zsolt 72,8.
Sokszor azonban csak »a tenger« szóval jelölik: Ézs 16,8; Jer 48,32; Ez 39,11; 2Krón 20,2).
A NY-i parton volt az Ain Feska oázis, a qumráni közösség központja (ld. QUMRÁN), Engedi, az ESSZÉNEUSOK által lakott híres oázis. Engeditől D-re 16 km-re emelkedik Maszada vára, a Makkabeusok erődítménye, ahol Jeruzsálem pusztulása után még három évig védték magukat a zsidó felkelők (Kr. u. 73).
A K-i part magasabb és meredekebb a NY-inál. Engedivel szemben torkollik a tengerbe az Arnón patak. Az Arnóntól D-re van az a termékeny félsziget, amely a tenger D-i részén öblöt képez (vö. Józs 15,2). (Ld. még TENGER)
VG
