Megszentségtelenít
Megszentségtelenít A fogalom a vallásos életben a szentséges (ld. SZENT) profanizálását, meggyalázását jelenti. A h.-ben és g.-ben több kifejezés is van rá. H. hillél (eloldani), hánaf (elszakadni), hifilben: »Istentől elidegenedni«; g. bebéloó, ill. bebélosz (megszentségtelenít, meggyaláz), és koinoó (közönségessé tesz).
Elvileg minden szent dolog, tárgy, személy, idő stb. megszentségteleníthető, azaz a szentséges világából a profánum világába kerül át. Ez lehet semleges folyamat is: pl. az elültetett gyümölcsfák negyedik évi termését az Úrnak kellett szentelni, az ötödik évtől viszont közönséges fogyasztásra alkalmassá vált a gyümölcs, azaz deszakralizálódott (3Móz 19,23kk). Megszentségteleníthető az oltár készítéséhez használatos kő, ha vésővel faragják (2Móz 20,25), a templom (ApCsel 24,6), vagy a szombat (Ézs 56,2; Mt 12,5). De profanizálódhatik a szent föld az ártatlanul kiontott vér miatt (4Móz 35,33), vagy ha akasztott ember holttestét éjjelre is a fán hagyják (5Móz 21,22k).
Az Úrnak vagy az ő szent nevének a gyalázása bűnnek számít, amit azonban Isten nem hagy büntetés nélkül (3Móz 18,21; Ez 13,19; 36,20).
Az ÚSZ-ben a megszentségtelenítés fogalma ritkán fordul elő, elsősorban a kultikus tisztaság értelmezésével kapcsolatosan. Jézus szerint nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami a szájon kijön (Mt 15,11kk).
Az 1Tim 1,9 felsorolja az egészséges tanítás ellenzői között a »szentségteleneket«. Az 1Tim 4,7 a mondákat nevezi »szentségtörőknek«, a 6,20 pedig a »hazug ismeret szentségtelen üres beszédét« említi (vö. 2Tim 2,16).
