Megtagad
Megtagad H. k-h-s; g. arneomai A kifejezés elsősorban Istennel kapcsolatos, de nem valamilyen elméleti istentagadást jelent, hanem azt, hogy az ember Isten helyett valami másban, pl. az aranyban reménykedik, és nem teremtőjében bízik (Jób 31,24-28). De ugyanúgy istentagadás az is, ha az ember a saját erejében bizakodik (5Móz 32,27), vagy nem a próféták szavára hallgat (Jer 5,12). A bölcs ezért ezt kívánja magának: »Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak« (Péld 30,8k). Józsué egy követ állít fel, amely tanúja annak, hogy Izráel hűséget esküdött Istenének. Istent ugyanis az tagadja meg, aki tőle hűtlenül eltérve más isteneket imád (Józs 24,27; Ézs 59,13).
Az ÚSZ-ben a kifejezés, az általános g. szóhasználatnak megfelelően, valaminek az elvetését, valami ellen való tiltakozást is jelent (pl. Zsid 11,24). Az ÚSZ-i szóhasználatra azonban elsősorban a »megtagadni« értelem a jellemző. Megtagadják Mózest (ApCsel 7,35), de különösen Jézus Krisztust (Mt 10,33; ApCsel 3,13; 2Tim 2,12). A megtagadás tehát hűtlenséget, engedetlenséget, a személyes kapcsolat megszakítását jelenti, amint ezt Péter tagadása mutatja (Mt 26,69-75 par). Az üldözés idején különösen nagy lesz Jézus Krisztus megtagadásának a veszélye. Ennek ellenére a pergamoni és a filadelfiai gyülekezet nem tagadta meg Jézus nevét (Jel 2,13; 3,8). Aki Krisztust követi, erőt kap arra, hogy önmagát is megtagadja (Mt 16,24 par). Aki azonban Krisztust megtagadja, annak nincs közössége Krisztussal és az Atyával (Mt 10,33; 2Tim 2,12). Krisztus azonban kész megbocsátani azoknak, akik hűtlenségüket bevallják (2Tim 2,13).
