488. Szeged, 1849 július 30. A július 30-án hajnalban tartott minisztertanács határozatai a fővezérség ideiglenes betöltéséről, v…
488.
Szeged, 1849 július 30.
A július 30-án hajnalban tartott minisztertanács határozatai a fővezérség ideiglenes betöltéséről, valamint az esetleges fegyverszüneti tárgyalások megkezdéséről és Görgey táborának ellenőrzésére kiküldendő kormánymegbizottakról.
Szeged, 1849 július 30.
A július 30-án hajnalban tartott minisztertanács határozatai a fővezérség ideiglenes betöltéséről, valamint az esetleges fegyverszüneti tárgyalások megkezdéséről és Görgey táborának ellenőrzésére kiküldendő kormánymegbizottakról.
Az 1849 július 30-án reggeli 1 órakor tartott ministeri tanács jegyzőkönyve.
Enök: Az ország kormányzója.
Jelen voltak: Szemere elnök és belügyminister,
Gf. Batthyányi Kázmér belügyminister,
Csányi László közlekedésügy-,
Duschek Ferenc pénzügy-,
Horváth Mihály vallásügy-,
Vukovics igazságügy-,
Aulich hadügyministerek
A kormányzó visszavezette a tanács figyelmét a fővezérségi kérdésre* s annak következtében tekintetbe vétettek a magyar hadak jelen elhelyezésének körülményei mikből kiviláglott, hogy midőn a felső hadsereg Görgei tábornok alatt még semmi összveköttetésbe nem olvadt az ország ezen részein működő seregekkel, midőn Bem altábornagy az erdélyi haddal nemcsak a királyhágóntúli részek szélső határain, hanem valószínűleg eddig Moldvába benyomulva innen messze távolságban harczol, a fővezérség betöltése az összes fegyveres erő állapotának közvetlen megbírálása mellett nem történhetik, mi nélkül pedig az abbani intézkedés teljes biztossággal nem eszközöltethető.
Kétségtelen, hogy az előbb, 485. sz. alatt ismertetett miniszteri és haditanács hosszas vitái után a tanácskozás a katonai résztvevők kiválásával azonnal minisztertanáccsá alakult át; ezt igazolja az éjfél utáni 1 órai kezdet és a résztvevők felsorolása.
Ennél fogva legczélszerűbbnek találtatott, fővezért jelenleg csak azon ideig nevezni ki, midőn Görgei a maga egyesülését az alsó hadvonallal eszközlendi, s Bem hadakozásának viszonyai jobban fejlendenek ki.
És az eképeni fővezérségre Dembinski altábornagy az országkormányzó úr által felhivatni határoztatott, a velei értekezésből felmerülendő szükséghez képest a kormányzó el fogván végezni, kell-e a fővezér alá Görgei, Bem és Vetter tábornokokat is rendelni, vagy ezen vezérek addig, míg feljebb érintett időpontja a fővezérség végképpi betöltésének elérkezik, a kormányzó és a hadügyministertől továbbá is közvetlenül vegyék hadjárataik irányadását.
Az országkormányzó a tanács elébe terjeszté Bónis Samuelnek, Görgei táborába küldött kormánybiztosnak jelentését, mellyben a sereg ellátási körülményeire vonatkozások mellett azon fontos közleményt teszi: miképen a seregnek Rimaszombatban érkezésekor az orosz táborból két tiszt jelent meg Görgei vezérnél s neki az orosz hadparancsnok olly békeajánlatát adá át, miszerint a tábornokok és tisztek az orosz hadseregbe eddigi rangjukbani felvételről, vagy ha ez nem tetszenék, személyes szabadságokról biztosittatnak, – a honvédek pedig azon választással kináltatnak meg, vagy átlépni az osztrák seregbe, vagy a fegyvert letéve hazatérni.*
Bónis Sámuel kormánybiztos rendkívül fontos és érdekes júl. 26-i Gesztelyen kelt jelentésének szövege német fordításban:
Seit meiner Absendung hielt ich es nicht für zweckmässig, einen schriftlichen Bericht zu erstatten, theils, weil ich wegen dem Feinde nichts zu Papier setzen wollte, woraus derselbe, in dem Falle, als der Brief aufgegangen würde, entweder über unsere politischen und militärischen Zustände benachrichtigt werden könnte, – theils auch deshalb, weil ich sehr gut weiss, wie sehr in dem jetzigen Zustande unseres Vaterlandeds Eintracht Noth thut, und wie sehr es nothwendig sei, dass die Regierung über den Stand und die Stimmung der Armee gehörig informirt sei – bis ich nicht durch eine üble (schiefe) Auslegung der Sachen, einem Schaden verursache; gegenwärtig aber, wo der Weg zum Sitze der Regierung sicher ist, und nachdem ich die Stimmung der Armee ein wenig kennen lernte erstatte ich meinen speziellen Bericht in folgendem:
Mit dem Herrn Ministerpräsidenten Bartholomäus Szemere und dem Herrn Minister Ladislaus Csányi von Pesth zugleich abreisend, kam ich in der Frühstunden des 11-ten d. Monats in Komorn an und erfuhr mit meinem Eintreffen, dass unsere Armee unter dem Commando des Generalen Klapka auf der Ács und Szönyer Linie nicht nur in Schlachtordnung aufgestellt sei, sondern, dass die Schalcht auch schon begonnen habe; über das Resultat der letzteren sind Sie gewiss schon benachrichtigt; obgleich unsereits der Verlust an Verwundeten kein geringer war, so war doch jener des Feindes noch grösser – übrigens sind unsere Truppen ohne Terrain zu verlieren Abends in ihre Positionen eingezogen. Tags darauf theilte ich dem Generalen und Armee-Commandanten Görgey den Brief des Ministers Csányi mit, worauf unsere Armee noch demselben Abends, nachdem die Festung gut versehen wurde, herabzog, um sich mit der unteren Armee zu vereinigen und ging in Doppelmärschen, obgleich in der Gegend die Lebensmitteln mangelten, mit der möglichst grössten Schnelligkeit gegen waitzen herab. Bei Waitzen musste sie sich mit den russischen Vorposten augenblicklich schlagen, schlug aber diese tapfer zurück, blieb im Besitze der Stadt und behielt ihre Position auch noch Tags darauf. Nachdem sie aber nicht die Aufgabe hatte, bevor sie an den Ort ihrer Bestimmung angelangte, sich in eine grössere Schlacht einzulassen, zog sie des Nachts gegen Rétság, nach Nográd, unsere Nachlut wurde aber gegen Morgen durch den Feind, welcher unsere Rückzug bemerkte, angegriffen und unter fortwährender Schlägerei bis Balassagyarmat begleitet, ohne dass die Ordnung in derselben gestört worden wäre, oder unser Verlust eine Beachtung verdiente. Unser Rückzug geschah obgleich unter vielen Entbehrungen, aber in schönster Ordnung bis Rimaszombat, wo sich ein merkwürdiger Fall ergab.
Den 21-ten d. Monats nämlich langten im Namen des Fürsten Paskievits zwei Abgeordnete bei dem Generalen Görgey an, welche den hier angeschlossenen und in dem durch den Generalen mir im ämtlichen Wege mitgetheitlen Documente ersichtlichen Aufruf dem Armee-Commandanten überbrachten. Was der General in Folge dessen verfügt, und auf den oben berhrten Aufruf geantwortet habe, ist aus eben demselben Actenstücke zu ersehen. Ich will die Erklärung nicht analysiren, soweit aber als Aufklärung zu geben erachte ich für meine Pflicht, dass diese Erklärung des Obercommandanten gewiss der damalige Stand der Truppen notwendig machte, und dass den wahren Sinn derselben Sie durch Ihre Verfügungen und zumal durch Ihr persönliches Erscheinen bei der Armee geben werden.
Vom Rimaszombat abziehend gelangten wir, ohne beunruhigt zu werden, nach Szentpéter und von hier nach Miskolcz, Zsolcza und ein Theil unserer Armee nach Szikszó, hier ruhten unsere viel gelittenen Soldaten erwas aus, der Stab aber kam heute hier in Gesztely an. Ich muss jedoch bemerken, dass schon gestern eines unseres Armeecorps bei Harsány durch den Feind beunruhigt wurde.
Was die Stimmung unserer Armee betrifft, so ist diese eine gute und man muss stannen und nicht ohne Begeisterung kann man diese Bereitwilligkeit zu Opfern, jenes Dulden ohne Murren sehen, welches die Armee auch unter den grössten Entbehrungen, für die Sache des Vaterlandes täglich bezeigt.
Der Armee-Obercommandant, von dessen Vaterlandsliebe ich mich überzeugte, ist auch jetzt noch krank, und unläugbar ist es, dass seine Gegenwart gleich einem electrischen funken seiner Armee zur Begeisterung entflammt. Wie ich bemerke, so ist derselbe nicht nur körperlich krank, sondern auch das jüngst Geschehene schmerzt ihn tief. Gebe es der Himmel, dass jene Missverständnisse und Fehler ausgeglichen werden, welche vielleicht in jüngster Zeit geschehen sind – dies glaube ich, kann nur Ihre Gegenwart, Herr Gouverneur, bewirken – geschieht dies, dann befürchte ich nichts für mein Vaterland, denn: Einigkeit unter dessen Söhnen und es ist gerettet.
Geld hat unsere Armee eben keines, ich habe zwar die Gömörer Komitats- und die Tissóczer Staatscassa in die Kriegskassa übertragen lassen – dies ist aber so viel, als gar nichts – ohne Geld kann man weder die gute Laune der Mannschaft erhalten, noch die Hindermisse, mit welchen der Zug einer solchen Armee verbunden ist, bekämpfen, ich bitte daner um Geld, und wo möglich in kleinen Banknoten – im heiligen Namen des Vaterlandes bitte ich eiligst um Geld.
Gesztely, 25. Juli. 1849.
Samuel Bonis m. p.
Az ered. után készült egykorú német fordítás.
Hadtört. Lt. 1848/49-i vegyes anyag 13. csomó.
Az első cári békekísérlet ügyével rendkívül részletesen foglalkozik a szakirodalom. Részletesen elmondja a követjárást maga Görgey emlékirataiban (Életem és működésem, 254. s köv. l.), még bővebben, az akkor ismeretes okmányok közlésével ismerteti az ügyet – természetesen Görgey-párti szellemben – Görgey I. (i. m. III. köt. 183. s köv. l.) de bőséges eről a kérdésről Horváth M. előadása is. (Magyarország függetlenségi korának története. 2. kiad. III. köt. 334. s köv. l.) Steier L., már a korábbi szerzők előtt ismeretlen, Bécsben feltárt okmányok figyelembevételével foglalkozik a kérdéssel és közli a fontosabb új okmányokat is. (Haynau és Paskievics.)
Az eziránti iraton kívül a nevezett kormánybiztos még a következő tényekről küldött be hiteles iratokat.
Görgei tábornok tudniillik a feljebbi ajánlat vétele után határozott felelet megadhatására az orosz küldöttektől 24 vagy 48 órányi időt kért, szóval a parlamentairtől azon üzenetet küldvén, hogy Magyarország legszorongatóbb állásban inkább orosz fejedelmet fogadna el, mint osztrákot.
A kikötött határidő alatt a hadtestek parancsnokait a feltételek iránti nyilatkozatra szóllítá fel olly kijelentéssel, hogy miután Ő a kormánytól letettnek s a tisztek által újra választottnak tekinti magát, válaszát a tisztek többségének nyilatkozatához képest teendi,* – és ennek folytában a vezértábornok az orosz főparancsnokhoz olly tartalmú választ intézett, miképen a vezénylet alatti hadsereg az V-ik Ferdinánd király által szentesített 1848-ik évi alkotmányra esküjét letévén, ezen esküjével hív leend tovább is, s fegyverét nem teendi le, még azon alkotmány garantirozva nem leend, s minden elégséges erő az ország határaiból kiűzve.*
Steier L. (i. m. III. köt. 109. s köv. l.) a Hadtörténelmi Levéltárban lévő eredeti okmányok alapján közli Görgey levelét, amellyel a cári küldöttek feltételeit megküldte Pöltenberg, Leiningen és Nagy Sándor tábornokoknak, valamint az első kettő elutasító válaszát is, Nagy Sándor válasza nem ismeretes.
Görgey válaszát a 799. lapon felsorolt munkák mindegyike közli, köztük Steier Görgey által az eredetiről készített egykorú másolat után. (I. m. II. köt. 112. l.)
A jelen közlemény által azon ébert gond felélesztve lőn, mellyel a kormány utolsó időben a Görgei táborában mutatkozott eseményeket kisérni kötelesnek érezte magát, mikből a nevezett tábornok nézeteinek a kormány irányától némellyekben eltérése s a megtartani kellő alárendeltség mellőzésére hajlama tetszett ki. – Nevezett vezér az által, hogy az ellenségtől hozzá küldött, s egyenesen a haza zászlóinak elhagyására felhivó ajánlatot, hadai parancsnokainak kiadta, sőt azokat az ajánlat megfontolására szólította fel, mielőtt azt a nemzeti kormánnyal közölte volna, méginkább megerősíté az aggályt, mely irányában a törvényes hatalomtóli tartozó függésre nézve nyilatkozik. Az által pedig, hogy az orosz fővezérnek adott válaszában a volt király által jóváhagyott 1848 évi törvényekre, mint a harcznak a jelen stádiumban is végczéljára hivatkozik, az april 14-iki függetlenségi nyilatkozattal összveütközőleg jelenté ki magát.
Mindezek halaszthatlanul szükségessé teszik, hogy a nemzeti kormány tökéletes tudomást nyerjen Görgei tábornok hadvezéri eljárásában és így a nemzetet lényegesen érdeklő körben követett politicai irányáról. Szükséges továbbá még mielőtt a felső seregnek az alsóvali egyesülése után a fővezérség végképi betöltése bekövetkezendik. – Görgei hadvezérnek a kormánytóli függési viszonyait tisztába hozni, s kiegyneliteni olyképen, hogy a hazának áldozatai egyenetlenség és egyéni önkény által az egy czélra őszinte és hü törekvés mellett kétségtelenül bekövetkezendő sikerükben ne hiusitassanak meg.
Ez okból a ministerium két tagja az elnök minister és a külügyi – Görgei táborába küldetnek a végre, hogy minden fenforgó kérdéseket a felső tábor és Görgei hadvezér irányában a haza érdekében, az egyetértés és törvényes függés szilárd biztosításával intézzenek el. Melly eljárásuk sikerét a kormány a felső hadsereg hazafias szelleme, valamint Görgei hadvezér hősi jelleme és hazaszeretete által teljesen biztositva hiszi, – mind a mellett azonban, minden történhető események ellenében a kiküldött két miniszter rendkívüli hatalommal, a nemzeti törvényes hatalom egész súlyával ruháztatik fel, megtenni mindent, mit a haza megmentésére kívánatosnak találand.
Mi az oroszokkali üzenetváltás kérdését illeti – a nemzet jövőjének minden lehető fordulataira figyelve a kormány szükségesnek tartja az oroszok által nyujtottt közlekedési fonalat felfogni s magának ez úton az orosz udvar Austria és Magyarország iránti politicája felől tájékozást szerezni. – Ez okból a két kiküldött ministert e tárgyban is megbizva olly utasítással látja el, miszerint ha Görgei táborába érkeztökkor akár közvetlenül, akár felügyelletök alatt a megkezdett ösvényen rés nyittatnék előttök a magyar nemzet politicai helyzetéről és szándékairól az orosz hatalom organumaival értekezni, ebbeli eljárásunknak alapjául és kiindulópontjául tekintsék azt, hogy a magyar nemzet a hitszegő királyi hadtól szenvedett nyomatásai után az april 14-iki függetlenségi nyilatkozatával egyedül ezen igától, a többé nem türhetett austriai uralkodástól megszabadulását s következve Magyarország függetlenségét s területi épségét tüzte ki véres küzdelmeinek czéljául – de azzal az ország jövendő kormányrendszerére nézve semmit előre nem határozott, sőt kezeit szabadon tartotta meg arra nézve is, hogy a körülményekhez képest önállóságának alapján akár fejedelmet is válasszon más uralkodóházból, kirekesztettnek csak az ausztriait tekintvén.
Ezen alapon, szem előtt tartva az időközben fejlődő politicai jelenségeket, a kiküldött ministerek törekedni fognak olly lépések előidézésére, mellyek folytában az ellenséges orosz erő vagy semlegesittetnék, vagy haladásában visszatartóztatnék.
Béke vagy bármi szerződések megkötésére felhatalmazásunk nem terjedvén, az alkudozás részleteiről s az ellenség netaláni feltételeiről jelentéseik elváratnak – de fegyvernyugvást magok köthetnek.
Olvasta
Vukovics Sebő igazságügyminister
Eredeti Hadtört. Lt. 1848/49-i vegyes anyag 13. csomó.
