296. Budapest, 1849 június 13. Kossuth levele Görgeyhez Mednyánszky László és Gruber Lipót kivégzéséről és az osztrák hadifogoly …
296.
Budapest, 1849 június 13.
Kossuth levele Görgeyhez Mednyánszky László és Gruber Lipót kivégzéséről és az osztrák hadifogoly tisztekkel való keményebb bánásmódról.
Budapest, 1849 június 13.
Kossuth levele Görgeyhez Mednyánszky László és Gruber Lipót kivégzéséről és az osztrák hadifogoly tisztekkel való keményebb bánásmódról.
Legmélyebb megindulással olvastam a bécsi hivatalos lapban tegnap azon tudósitást: hogy a mi leopoldvári volt erőditési igazgatónk B. Mednyánszkyn s egyéb hadifoglyokon a halálos itélet végrehajtatott, mások pedig több éverke terjedő fogságra és lánczokra itéltettek.*
Lipótvár többhetes ostrom után febr. 2-án adta meg magát a császáriaknak. A vár parancsnokát, Mednyánszky László őrnagyot és a tüzérség parancsnokát, Gruber Fülöp századost a császáriak halálra ítélték, mivel ellenezték a vár feladását. Az ítéletet Haynau parancsára jún. 5-én hajtották végre Pozsonyban.
Én Szabó ezredes és hadügyministeri statustitkár urat megkértem, hogy ezen lapot fővezér urral tudomás végett közölte; mind a mellett magam is kivántam Minister Ur figyelmét e borzasztó, minden emberiséget lábbal tapodó tényre azon megjegyzéssel felhivni: hogy idején látom miszerint elleneink irányában eddig követett nagylelküségünkkel felhagyva az osztrák zsarnokság ezen embertelen eljárása ellen visszatorlást használjunk.
Nemkülönben figyelmeztetnem kell Minister Urat arra is, hogy a budai osztrák foglyok azon szabadsággal, mellyet Minister Úr nagylelkűségéből nyertek, a legalávalóbb módon visszaélve, ügyünk szentségét és nemzetünk becsületét ócsárló kifejezésekkel illeti legkevésbé sem tartózkodnak olly annyira, hogy honvédtisztjeink a fogoly tiszteknek nyilvános helyekeni botrányosságig illetlen és hetykélkedő magokviselete miatt azokat átaljában kerülni kénytelenek; nehogy nemzetünk és kormányunkat becsmérlő kifakadásaik és szabadságérti szent harczuk ferde lealacsonyitása következtében – méltókép felindulva, az irántuk követett nagylelkű bánásmódra érdemetlen tisztek irányában a felingerelt hosszu sugarlatait kövessék és így fővezér urnak ebbéli rendeleteit megszegjék, – vagy pedig a fogoly tisztek minden méltatlankodásait tiszti jellemükkel megnemférő önmegtagadással eltűrni kénytelenitsenek.
Eziránt egybe Szabó Imre ezredes és hadügyministeri statustitkár urat is felhivom, hogy addig is mig fővezér és minister urtól ide vonatkozó bővebb utasitást veend, a fogoly tiszteket őrizet alá tétesse s fölöttük szigoru vizsgálatot tartasson.*
A megtorlás ügyét a jún. 16-i minisztertanács tárgyalta, de itt éppen Görgey ellenzése miatt nem hoztak semmiféle határozatot. (A tárgyra vonatkozó jegyzőkönyvi kivonatot l. később, 308. sz. alatt, 532. l.). Görgey végül a hadsereghez intézett kiáltványban úgy nyilatkozott, hogy új győzelmekkel kell bosszút állni, de fegyvertelen foglyokat nem fog kivégeztetni. (Közlöny, jún. 29.)
Ered. fogalm. Kossuth s. k. kiegészítésével.
O. Lt. OHB 18349: 8112.
Mellette utasítás fogalmazványa Szabó Imre hadügyi államtitkárnak, hogy »az érintett fogoly tiszteket, kik magukat minden további kiméletre érdemtelennek mutatják, nyomban bezárassa és szigoru vizsgálat alá vettesse«. – A Közlöny jún. 14-i számában megjelent a hadügyminisztérium jún. 11-i keltezésű rendelete arról, hogy a hadifogoly tisztek egy része visszaélt a nagylelkű bánásmóddal, ezért szigorítani kell velük szemben a bánásmódot: fizetésükre nézve be kell tartani az előírásokat, a szabadon mozgó tisztek éjszakára kötelesek hazatérni és mindennap jelentkezni, a gúnyolódókat, rémhírterjesztőket és lázítókat pedig haditörvényszék elé kell állítani.
