270. Pétervárad, 1849 június 5. Vukovics Sebő igazságügyminiszter jelentése Kossuthhoz délvidéki küldetésének eredményeiről.
270.
Pétervárad, 1849 június 5.
Vukovics Sebő igazságügyminiszter jelentése Kossuthhoz délvidéki küldetésének eredményeiről.
Pétervárad, 1849 június 5.
Vukovics Sebő igazságügyminiszter jelentése Kossuthhoz délvidéki küldetésének eredményeiről.
Pétervárad, junius 5. 1849.
Barátom!
Kiss Pált utjában találta levelem, mellyben értesitém, hogy én Aradról már Becskerek felé indultam.* Azért ő egyenesen Becskerekre jtöt, – onnan velem ide Kiss Pál mindenre kész a hazáért.
Vukovics küldetésének részleteire l. a máj. 28-i minisztertanács határozatát, a Vukovicsnak szóló nyílt rendeletet és Kossuth máj. 30-i, Vukovicshoz írt levelét, 232., 236/a. és 241. sz. alatt, 414., 418. és 432. l. – Útjának első, kevésbé érdekes szakaszáról Vukovics jún. 2-i, Nagybecskerekről írt jelentésében számolt be Kossuthnak. (L. Borsod-Miskolci Múzeum, 1848/49-es anyag iktatva OHB 1849: 7862. sz. alatt.)
Tegnapelőtt estve ide érkezvén, Perczel Moriczot épen seregeivel átvonulásban találtam, Kamenicz és Karlovicz felé. A seregek a váron keresztül hosszabb ideig húzódtak, mialatt Perczellel mindent közlék.
Eleinte végtelen változatokban előállott az afélékkel: én mentettem meg a hazát, – felettem nincs a hazában senki, csak mellettem állhat meg bárki is, – a nép élére állok, s elkergetek mindent, – senki nekem parancsot küldeni ne merészeljen s a t.
De hamar lecsillapult kedélyének felhabzása, s a dolgot komolyan tárgyaltuk.
A 12 ezernyi hadtest kiszakasztása a bácsbánsági seregből jelen körülmények között, miután Jellachich a ráczokat már egyesült, az alvidéket ismét veszélynek teszi ki. Ez kétségtelen. Ennek alapján lehetetlennek vitatta sokáig a segélyhadtest felküldését, míg meg nem győztem arról, hogy a kormány felső operátiókat valószínűleg meghiusitandónak tartván e segély nélkül, attól semmi áron nem állhat el.
Következett a nehézségek egy másik tárgya. Móricz igen bosszankodott azon, hogy Kiss Pál ide van küldve, szinte megkönnyebbült, midőn rendeletedre Arad felé indult. Most velem visszajövén, Perczel Móricznak nagy bosszújára volt visszatérése azért, mert ő úgymond, Miklósnak* már megírta Pestre, hogy jöjjön vissza a várparancsnokságot elfoglalni. Hogy tehát Miklós itt maradhasson, Móricz szerette volna Kiss Pál elmenetelét a hadtesttel, de mégis nyomatékosabb volt a körülmény, hogy mivel az összes bácsbánsági seregben vagy 18–19 ezer rendes katonaság van, mellyből Arad és Temesvár előtt 6 ezer áll, 12 ezer pedig felrendelendő, – ő e szerint mozgók parancsnokává degradáltatik, miben szándékos sértést keresett.
Ti. öccsének, Perczel Miklósnak, akit a péterváradi várparancsnokságban Kiss Pál ezredesnek kellett volna felváltania.
Ajánlhatom: hogy vállalja hát ő maga el a 12 ezer vezényletét s felvezetését, a bajon segített. Moricz elfogadja e hadtest vezetését, Kiss Pál ittmarad.
Igy megegyezvén, – ő éjfél utáni 2 órakor elment az időközben kinyomult sereghez, s az ellenség kimondhatlan erős positióját Karlovicz előtt megtámadta. Három sánczot elfoglaltak már a mieink, de az ujjonnan érkezett tulnyomó ellenség ellen meg nem tarthatták. Visszavonult seregünk, – a veszteség érzékeny: 345 sebesült hozatott be a kórházba, – a halottak száma nem, nagy. Hét ágyut: két 6 fontost 4 három fontost és 1 két fontost foglaltak el mieink, – nem vesztettek el pedig egyet sem. Ez és az ellenség megijesztése a véres áldozatu megtámadásnak gyümölcsei, az ellenség alkalmasint nem fogja olly hamar Karlovicz és Kamenicz melletti positioit elhagyni e demonstratio után. Vagy ha teszi, seregének nagyrészét itt kénytelen hagyni. Kamenicz és Karlovicz elestével nyitott utunk volna Zimonig.
Tegnap Móriczczal a teendők iránt is értekeztem, mellyek a Bánságban és Bácsban szükségesek. Kohlmannra bizandja a sikon lévő bánsági, Miklósra a Bácsban maradó erőt, ha Miklós mozgókat akarand vezényelni.
Fájlalnám, ha intézkedésem, mi szerint Móriczra bíztam a 12 ezer felvezetését, jóváhagyásodat nem nyerné. Én pedig hiszem, hogy nem hibázam, sőt két okból legjobb eredménynek tartom e rendelkezést.
Először, ha másra bizatik a felvezetés, Móricz ezernyi akadályokat szőtt vonla a 12 ezer összveszerkesztésében. »Vigyetek mozgókat« – kiáltott volna untalan. Igy maga szedi ki a jobb seregeket s felvezeti. E dologban pedig lényeg az: hogy a 12 ezer ember felmenjen, – mennél gyorsabban és mennél derekabb alkatrészekből rendezve. Ez el van érve Moricz vezénylete által.
Második ok, hogy én most személyesen győződtem meg arról, mennyire volna hiba Perczel Miklósra bízni a várat. Valódi könnyelműség fogott lenni. Illy vár avatatlan kezekben, – akkor, midőn a 12 ezer felmenetele után várni lehet, hogy Pétervárad nemsokára ismét cerniroztatik. A tisztek örültek Kiss Pál visszatérésén, – hogy legyen az őrségnek bizodalma olly parancsnokhoz, kiről avatatlanságot tesz fel a vezetés kellékeiben. Mindenben inkább engedtem volna Móricznak, mint abban, hogy Miklós várparancsnok legyen. Ez lehetetlen. Mennél inkább követeljük, hogy a 12 ezernyi segély felindíttassék, annál biztosabb eljárás szükséges Pétervárad irányában.
És azután a várparancsnokságban, veszélyes a változás háboru idejében. S. Pétervárad olly vár, melly külön studium tárgya. Azért esedezem: mig a háború foly, Kiss Pált ne vigyük el innen többé sehová. Ő meg van elégedve, sőt büszke hivatásának nagyszerűségére. Tábornoknak nem neveztem ki, mert nem állott be felküldetésének esete, mihez a kinevezés kötve volt.* Azonban kell, hogy mielőbb az legyen. A péterváradi parancsnokság fontos hely.
Vukovics magával vitte Kiss Pál tábornoki oklevelét, amely abban az esetben lett volna kiadandó, ha a felvonuló seregrésznek ő lett volna a parancsnoka.
Hollánt még itthagyjuk. De e jeles ifjút kell a harcztéren mi előbb felléptetni, hogy alkalma nyiljék tulajdonainak kifejtésére. Jelleméről is erős tanuságot ada tetteiben.*
Hollán Ernő mérnökkari alezredes Kossuth bizalmi embere volt Péterváradon; előzőleg ismételten kérte már Kossuthot, hogy – akár közhonvédként is – harcoló csapathoz helyezze át viszonylag békés beosztásából. (Vö. Kossuth a Honv. Bizottmány élén, II. rész 453. s köv. l.)
Ide puskapor kell és sok ujoncz. Most 5 ezer van itt, – a minimum volna 8 ezer. – És kell lőpor, mert sokat elvittek máshova.
Megegyezésünk után Móricznak írt levelemet itt közlöm. E perczben vissza indulok Debreczenbe.
örökké híved
Vukovich Sebő
S. k. eredeti. O. Lt. OHB 1849: 8297.
