271. Budapest, 1849 június 6. A minisztertanács határozata a szerbekkel és románokkal való megbékélési kísérletek továbbfolytatás…
271.
Budapest, 1849 június 6.
A minisztertanács határozata a szerbekkel és románokkal való megbékélési kísérletek továbbfolytatásáról.
Budapest, 1849 június 6.
A minisztertanács határozata a szerbekkel és románokkal való megbékélési kísérletek továbbfolytatásáról.
A magyar kormány müködésének kezdetétől fogva szakadatlanul oda törekedett, hogy a bács-bánsági vidékeken ellenségeink által élesztett vad háboru vérontásai s pusztitásainak véget vethessen.
A kibékülésre mutatkozó alkalmakat nemcsak felhasználni, de fölkeresni is mindig kész volt.
A szerbek és oláhok kibékitését az összes törvényhozással kezet fogva több izben megkisérlette.
Mindezeknél fogva tehát az ország kormányzója és a ministertanács valamint eddig sem mulasztott el semmit, ugy jelenleg is legkedvesebb gondjai közé sorolja az előterjesztett levelek folytán* a haza önálló függetlenségének biztositásából újra megkisérelni, ha lehet létesiteni is a szerb és oláh s minden más fajokbeli kibékülését.
Az előterjesztett elvelek, amelyek a minisztertanácsi határozat alapjául szolgáltak, Vécsey tábornoktól, Raksányi őrnagytól, Kohlmann ezredestől és Andrássy Gyulától származhattak; az előbbiek már hetek óta tárgyaltak a magyar kormány megbízásából a szerbek vezetőivel, az utóbbi pedig lengyel emigránsok, valamint olasz és francia diplomáciai ügynökök segítségével, Garasanin szerb belügyminiszterrel kezdett tárgyalásokat május végén. (Részletesen ismerteti a két magyar kormánymegbízott tevékenységét és e határozat diplomáciai hátterét Thim J.: A magyarországi 1848/49-i szerb felkelés története. I. köt. 374. s köv., 380. s köv. l.) Kohlmann ezredes nevében Vukovics is jelentette jún. 2-i levelében (l. a 474. l. 2. jegyzetét) Kossuthnak, hogy Sztratimirovics kész három zászlóaljjal átjönni, ha a tisztek megtarthatják rangjukat. Kohlmann a küldöttet Vécsey tábornokhoz utasította.
Mire nézve a minisztertanács a következőket határozta:
a) A külügyminister alkalmas egyének által szétküldendő diplomatikai iratokban tudtára adandja minden nemzetek kormányainak: hogy Magyarország a kebelében létező népfajokkal miként eddig, úgy jövendőben is kész kivétel nélkül is megosztani minden polgári jogokat, következőleg Magyarország területén levő népfajoknak a magyarok általi nyomatása amint legkevésbbé sem igaz, ugy soha legtávolabbról sem szándékoltatott, minthogy minden népfajnak teljes szabadsága van illető egyházában, községében, iskoláiban és családi körében, vallását, nyelvét, gyermekei oktatását ápolni, kezelni és biztositani. Főleg pedig oda irányozandja müködését, miszerint: amennyire a szomszéd oláh és szerb kormányok és nemzetek közbenjárására hazánk területén levő szerbek és oláhok kibékitésére szükség volna, annak megszerzését mielőbb kieszközölni törekedjék.*
Batthyány külügyminiszter jún. 10-i keletű, francia nyelvű köriratát a magyar dipomáciai megbízottakhoz és a katonai parancsnokokhoz közli Thim J., i. m. III. köt. 783. s köv. l.)
b) A belügyminiszter avval bizatott meg, hogy a fentebbi alapokon a szerbek és oláhokkal való kibékülést hathatósan megkisérteni, s ha lehet minél előbb létesiteni is iparkodjék. Sztratimirovitsnak ajánlatát elvileg és alapul elfogadván,* neki »salvus conductus« mellett a kibékülés föltételeinek magyarország megbizottjaival leendő elintézésre alkamlas hely és szabott idő jelöltessék ki. A szerbek és oláhoknak pedig ha a kitüzött időre fegyvereket leteendik és Magyarország önálló függetlenségének eleve hódolandnak, bünbocsánat biztosittassék.*
A szerb felkelők vezérének, Sztratimirovics Istvánnak állítólagos békefeltételeit Raksányi őrnagy terjesztette fel a magyar kormányhoz. Maguk a feltételek nem ismeretesek, lényegükre következtetni lehet a magyar minisztertanács velük kapcsolatos jún. 14-i határozatából (l. később, 300. sz. alatt, 518. s köv. l.) és főleg Szemere belügyminiszternek Raksányihoz intézett jún. 6-i leveléről. (A jún. 14-i minisztertanácsi határozat Raksányinak megküldött változásával együtt közli Thim J., i. m. III. köt. 705. s köv. l.)
Szemere belügyminiszter a jún. 14-i minisztetanácsban mutatta be tervezetét a szerbekkel és románokkal való megbékélésre. (L. később, 300/a. sz. alatt, 518. s köv. l.)
Mindezek felől a ministerelnök és belügyminister saját belátása szerint készitendő proklamatiók által erre alkalmas időszakban értesitvén az országot, egyuttal indokolja a ministertanács e tárgyra vonatkozó eljárását.
c) A hadügyministernek gondja leend, hogy a katonai fenyiték kellő szigorával a bács-bánsági vidékeken viselt háborunak hasztalan vérontása és pusztitásai kitelhetőleg megszüntettessenek.
Közli Thim J., i. m. III. köt. 781. s köt. l.
