202. Debrecen, 1849 május 20. A május 20-i minisztertanács határozata és Kossuth körlevele a hadügyminisztérium hatáskörének bőví…
202.
Debrecen, 1849 május 20.
A május 20-i minisztertanács határozata és Kossuth körlevele a hadügyminisztérium hatáskörének bővítéséről, az összes katonai erők fokozottabb szervezeti egységéről és a Görgey útmutatása alapján Klapka által kidolgozott új haditervről. Klapka részletes hadműveleti terve.
Debrecen, 1849 május 20.
A május 20-i minisztertanács határozata és Kossuth körlevele a hadügyminisztérium hatáskörének bővítéséről, az összes katonai erők fokozottabb szervezeti egységéről és a Görgey útmutatása alapján Klapka által kidolgozott új haditervről. Klapka részletes hadműveleti terve.
Kivonata az 1849 május 20-án Debreczenben tartott rendkivüli ministeri tanács ülés jegyzőkönyvének.
A hiresztelt orosz invasio, az osztrák ellenség által munkába vett haderőszaporítás a hadi munkálatok irányának kérdését átalános országkormányzati fontosságra emelvén: erre nézve Klapka tábornok urnak, mint a hadügyministeriumi ügyek helyettes vezetőjének előterjesztései nyomán következő állapodások történtek:
1-ör: A nemzeti hadsereg minden hadosztályának müködései concentrikus és combinált irányban vezetendők.
És azért a hadosztályparancsnokoknak az eddigi körülményeken sarkallott azon hatósága, miszerint kiki az elébe szabott speciális célra önállólag s a többi hadosztályok körülményeire való figyelem nélkül vezérkedhetett: jövendőre megszüntetik, s minden külön hadosztályparancsnokok, a hadügyministeriumtól, mint az ország egész állapottá tekintő középponttól veendik dispositióik irányát, miszerint az összes hadi operatió minden egyes részeiben concentrice legyen vezetve.
Mi végett is a hadügyministernek Klapka tábornok ur által kijelentett azon készsége, hogy mihelyt vagy Budavára bevéve, vagy ha ez rögtön eszközölhető nem volna, annak ostromlása kisebb hadsereggeli ostromzár alakjára átváltoztatva leend, a hadügyminsigteri ügyek vezérlését személyesen átveendi, ugy a nélkülözhetlen egység, mint a hadsereg szaporitásának, rendezésének, s fegyverzeti, ruházati, fölszerelési, elhelyezési és hadszertári organisatiója szükségének tekintetéből is helyeslő tudomásul vétetett.
Egyszersmind az is elhatároztatott, hogy jövendőre, tiszti előterjesztések és kitüntetések közül a hadügyminister hatósága s illetőleg az ország kormányzójának legfőbb megerősitési joga teljes épségébe annyival inkább visszaállitandó, mivel a hadseregparancsnokoknak e részben eddig gyakorlott csaknem korlátlan s az utólagos jóváhagyás körüli szabad intézkedést is ugy zavart okozónak, és más hadosztályoknál az egyenlő vagy magasabb érdemre nézve sérelmesnek, a tiszti rang kellő tekintélyére nézve pedig nem kedveznek tapasztaltatott. Jövendőben tehát a seregparancsnokok semmi főtiszti előléptetést, vagy a katonai érdemjel harmadik osztályávali kitüntetést addig ki nem hirdettethetnek, mig előterjesztéseikre nézve a hadügyminister helyeslő megerősitését nem veendik.
Törzstiszti előléptetések s a katonai érdemjel második osztályávali kitüntetések kihirdetésére pedig a kormányzónak előleges megerősitése is okvetlenül bevárandó. Tábornoki kinevezések s a katonai érdemrend első osztályávali kitüntetés csak a ministeri tanács előleges meghallgatása után fogván a kormányzó által megerősittetni.
A seregparancsnokok mindazonáltal a harcztéren s egyes rendkivüli vitéz tettek méltó jutalmául tehetnek ugyan főtiszti előléptetéseket, s a katonai érdemrend harmadik osztályávali kitüntetéseket, valamint szinte törzstiszti (de nem tábornoki) előléptetés végetti előterjesztéseiket is nyilvánithatják; de ere a rendes katonai kötelességnek még oly hű tejesitése is soha elegendő alapul nem fog vétetni, hanem csak az, ha valaki magát a kötelesség körén túl rendkivüli vitéz tett, vagy különös siker által kitünteté.
Mindezekről a hadseregparancsnokok, magok alkalmazása végett a hadügyministerium utján, s ha tanácsosnak látszandik, maga az összes hadsereg is napiparancs által azon hozzátétellel értesitendők: hogy ámbár a szükséges egység s összhangzás végett a hadi munkálatok irányzata a hadügyministeriumtól fog kiszabadni, a stratégiai kivitel körüli dispositiók s operationalis részletek szabadsága természetesen a hadvezérek hatóságához tartozandik.*
Vö. mindezeket a Görgeyhez írt máj. 12-i hosszú levél megfelelő részeivel, 158. sz. alatt, 284. s köv. l.
2-or: A jelen körülményekhez képest a hadsereg minden részeinek oly irányban kell alkalmaztatni, hogy az országnak a kettős ellenségtőli megóvására egymást kölcsönösen segithessék, s illetőleg concentratiojuk előkészittessék.
És azért:
3.or: A felsőmagyarországi hadimunkálatok főtámaszpontjául Komárom tekintendő, ugy, hogy az a legközelebbi hadjáratnál ne csak várerősség, hanem az ellenség bármi nagy haderejének előnyomulását is akadályozható elsáncolt tábor minőségében jelenjen meg; s ezért a komáromvári őrsereg a főtáborból nyomban még vagy 16.000 emberrel, nevezetesen a Damjanics- és Pöltenberg hadosztályokkal szaporitandó.
Ezen dunai hadseregnek nevezendő hadsereg rendeltetése leszen a Duna jobb és balpartja közti közlekedés biztositásán, Komárom vára oltalmán kivül a Duna jobb partján az ország határszélei felé müködni; a dunántuli megyéket az ellenségtől tisztán tartani, száguldó detachementek által azon megyében az ujonczozást és a kormány hatóságát biztositani.
Egyszersmind rendeltetése lészen szükség esetében a Duna balparti hadsereg müködéseit összhangzólag előmozditnai.
Ha Budavárának rögtöni bevétele nem siekrülne s hosszabb ostromzárnak szüksége forogna fenn, az ostromzárlati sereg is ezen dunai hadsereg vezérének főparancsnokságához lévén számitandó.
Mely dunai hadsereg egyszersmind Komárom vára főparancsnokságával Klapka tábornok ur fog megbizatni, Guyon tábornok alatta a 8-ik hadosztályt vezénylendvén. Lenkey tábornok pedig az alakitásban lévő tartalék hadsereg lovasságának parancsnokságával bizatván meg.*
Ezideig Guyon várparancsnok volt Komáromban, Lenkey pedig a vár helyőrségét képező 8. hadtestnek volt a parancsnoka.
4-er: A főhadsereg többi része, nevezetesen az eddigi Klapka és Aulich hadosztályok a Duna balpartjára szállandnak át s legelőbb is mindjárt Nyitra vagy Vág mentében foglalván állomást, az ország felső vidékét biztositandják, a dunáninneni vidékeket fedezendik.
Ezen dunabalparti hadsereget további rendeltetésig Aulich tábornok vezérlendi.
5-ör: Ezen hadsereggel összeköttetésbe hozandó a Dembinszky altábornagy parancsnoksága alatti hadosztály, melynek rendeltetése az országot Gallicia felől biztositani, s a dunabalparti operatióknak szélső jobbszárnyát képezni.
6-or: Dembinszky altábornagy jobbszárnyával összeköttetésbe hozandó az erdélyi hadsereg balszárnya, melynek feladata Besztercze felé az országot Bukovina ellenében fedezni.
Erdélyben ezenkivül az ojtozi, tölgyesi, gyimesi passusokra, mint szinte a tömösi és vöröstoronyi szorosokra figyelem forditandó s ezeknek megerősítésén s védelmén kivül Gyulafehérvár s Déva bevétele, s az oláh lázadás valahárai legyőzése az erdélyi hadsereg legközelebbi feladatához számitandó.
7-er: Puchner hadserege a Bánátból kiverve, Orsova, Fejértemplom, Pancsova birtokunkban, s a Bánát egészen, Bács pedig Titelen kivül meghóditva lévén, Bem altábornagy az Erdélyből magával hozott sereget a bácsbánáti combinált sereg többi részeiből 12 ezer emberre kiegészitvén, ezzel megfelelőszámu álgyukkal Perlasz felől Titelt beveendi, (aminél a bácsi oldalról s Péterváradról is támogattathatik, s ott a Tiszán átszállva, Péterváradot a karloviczi, kameniczi ellenséges seregek fenyegetéseitől s ostromkészületeitől tökéletesen fölmentendi, s ennek végzésével a lehető legnagyobb gyorsasággal a Duna balpartján fölfelé sietend, s Jellacsics mozdulatait figyelemmel kisérendi, a körülményekhez képest fogván majd meghatároztatni, vajon a dunabalparti hadsereg erősitésére fog-e rendeltetni, (s ez esetben annak fővezérletét vinni) vagy pedig a Dunán átkelve önállólag a nyugati határszélek felé operálni, mely utóbbi rendeltetés kiváltképen Budavára bevételétől feltételeztetik.
8-or: A bács-bánáti sereg főparancsnoksága Perczel tábornokra bizatik, kinek legközelebbi feladata leend a Titel bevételével végkép meghóditandó Bács–Bánátot, ujabb beütések s lázadások ellen fedezni, e végett Orsovát, Fehértemplomot, Pancsovát s Titelt hatalmában tartva, Temesvár és Arad ostromzárlat szokott erélyével folytatni, a blocad-sereg és fentebb emlitett pontok között összeköttetést mozgó csapatok által fönntartván, egyszersmind a tartomány belbékéjét is biztositani.
A fentebbi dislocatiók által az ország végvonala ekként kikerekittetvén s a szükség esetébeni concentratiók is előkészittetvén, a dunabalparti hadsereg erősitésére, Erdélyből, melyet most közelben invasió alig fenyeget, egy dandár kivonandó, mint szinte a XXI-ik zászlóaj, és oda utasitandó; az ujonczozás, felfegyverzés és fölszerelés a lehető legnagyobb erélylyel eszközlendő, a közpnoti tartaléksereg mielőbb kiállitandó, minden zászlóaljak kiegészitése siettetendő, s a lőszerkészités minden kitelhető gonddal szaporitandó, mint szinte a hadsereg élelmezése kellőleg rendezendő. Komárom várának minden szükségesekkeli ellátása pedig minden mások felett sikeresitendő.
Mindezen határozatok a hadügyministeriummal, mint általa az illető hadparancsnokokkal a kellő titoktartási kötelezés mellett közöltetni rendeltetvén, s azoknak végrehajtását a hadügyminiszter különös gondjai közzé számitandván.
Kossuth Lajos, kormányzó
Kiadta Záborszky Alajos, a minist. tanács tollvivője.
Eredeti O. Lt. Dembinski iratok III. köt. 129. sz.
Kossuth e minisztertanácsi jegyzőkönyvet az első bekezdés elhagyásával a következő bevezetéssel közölte május 21-én Perczel Mórral:
A több oldalról számos ellenséges hadakkal fenyegetett, önsorsára hagyott haza védelme, s a magyar seregek összhangzó müködése szempontjából, május 20-án a ministeri tanácsülésben ezen megállapodások történtek.*
A Perczelhez küldött változat Mészáros Károly közlésében sok kisebb stiláris eltérést mutat az itt közölt hiteles szövegtől, lényegbevágó különbség azonban nincs a kettő között.
Közli Mészáros Károly: Kossuth levelei a magyar szabadságharc karvezetésével 1848/49-ben. Ungvár 1862. 99. s. köv. l.
Klapka másnap, máj. 21-én az itt közölt részletes hadműveleti tervet juttatta el az egyes sereg- és hadtestparancsnokokhoz:
Entwurf zur Landes-Vertheidigung gegen den Einbruch der Oesterreicher und Russen.
Die Uebermacht der feindlichen Kräfte gebietet bis zum Eintreffen der nöthigen Verstärkungen, folgende defensiv-Stellung:
Komorn, als verschanztes Lager, versehen mit einer Besatzung von 30 000 Mann des 1., 2 und 8. Armeecorps, setzt dem Vordrigen der österreichischen Hauptarmee Schranken.
Festungs- und Armee-Commandant General Klapka, ad atus Oberstlieutenant Ascherman.
Das 2. und 3. Armeecorps, General Aulich, setzt sich durch Detachements am linken Donauufer in Verbuindugn mit General-Lieutenant Dembinszky und Komorn, und nimmt seine Aufstellung an der Neutra. – Aufgabe dieser vereinigten Armeecorps, die durch nachrückende Vestärkungen bald zur Hauptarmee anwachsen dürften bleit Donauufer, die Deckung der Bergstädte und die Behauptung einer solchen Stellung aus der nach eingetroffenen Verstärkungen, leicht wieder in die Offensive übergegangen werden kann. Rückzugslinie gegen Waitzen ode Miskolcz, je nach dem es die Unstände gebieten.
Die Division Kmety streift nach Wiedereroberung der Hauptsädte gegen Veszprim und setzt sich von hier aus in Verbindung mit Komorn. Aufgabe dieses fliegenden Corps ist: die Gegenden am rechten Donauufer zu decken, sich zu verstärken, endlich wenn General Bem die Donau überschreitet, die Verbindung zwischen diesem und Komorn auf das schnellmöglichste zu bewirken. – Rückzugllinie gegen Ofen.
Im Falle der Nichteinnahme Ofens verbleibt Kmety zur weiteren Cernirung dieses Platzes zurück, zieht hier alle möglichen Verstärkugnen an sich und sucht seine Verbindung im Bedrohungsfalle über Gran oder Pest mit der Hauptarmee.
Das Armeecorps in Ober-Ungarn (General-Lieutenant Dembinszky) beobachtet mit dem kleineren Theile die Pässe in Ober-Ungarn, mit dem Gros, in steter Verbindung, mit der Hauptarmee, die obere Waag un Neutra. Zu seiner Verfügung bleibt die in der Marmaros und Beregh sich bildende Armee-Division des Oberlieutenants Zurich, – Rückzugslinie über Miskolcz an die Theiss. Zur Belagerung der beiden Festungen Arad, und Temesvár, dann zur Sicherung Banats und der Bácska, verbleibt daselbst General Perczel mit der Hälfte seines Armeecoprs und dem Armeecorps des Generalen Vécsey.
General Bem mit seinen Truppen und der anderen Hälfte des Perczel schen Corps nimmt, Titel, entsetzt durch einen Angriff auf das feindliche Blocadecorps von Peterwardein diese Festung, kehrt dann auf das linke Donauufer zurück, rückt stromaufwärts a cheval des Flusses, bewerkstelligt seinen Uebergang, wo und wann es die Unstände gestatten, wenn nicht – schliesst er sich an die Hauptarmee, deesen Oberfbefehl ihm in diesem Falle übertragen würde.
Die Reserve (General Desewffy) stellt sich mit einer Division (Hadik) an der mittleren Theiss, mit der andern (Pulszky) an der oberen Theiss auf, organisirt sich auf das vollständigste und gewärtigt die weiteren Dispositionen von Seite des Kriegsministeriums.
In Siebenbürgen commandirt der General Czecz, dessen Hauptstorge die vollständige Unterdrückugn des Wallachen-Aufstandes, die Erorberung von Carlsburg und die Nachsendung bedeutender Unterstützungen nach Ungarn bleibt.
Debreczin, am 21 Mai 1849.
Der provisorische Kriegsminister
Klapka,
General.
Közli Makray Aladár: Briefe Ludwig Kossuths an
F. M. L. Bem. Pest 1870. 73. s köv. l.
