180. Debrecen, 1849 május 17. Kossuth közli Perczel tábornokkal a minisztertanács határozatát: nem fogadják el a déli hadsereg ve…
180.
Debrecen, 1849 május 17.
Kossuth közli Perczel tábornokkal a minisztertanács határozatát: nem fogadják el a déli hadsereg vezérségéről való lemondásról.
Debrecen, 1849 május 17.
Kossuth közli Perczel tábornokkal a minisztertanács határozatát: nem fogadják el a déli hadsereg vezérségéről való lemondásról.
Vettem Tábornok Urnak f. é. május 12-én Nagybecskereken kelt levelét, mellyben a vezénylete alatt lévő hadsereg parancsnokságáróli lemondását, s május 25-ére önnek helyébe egy más parancsnok küldetését sürgöli.*
Perczelnek ez a jelentése nem ismeretes. A fogalmazványa neveztetett feljegyzés szerint »a beadvány a 4. számú miniszteri tanács jegyzőkönyvében találtatik«. Ismeretes a minisztertanácsi jegyzőkönyvek pedig egy-két kivétellel mind elkallódtak. Ismeretesellenben Perczelnek Pancsován máj. 10-én kezdett és máj. 11-én befejezett levele, amelyben részletesen megokolja Kossuth előtt lemondását; a máj. 12-én Nagybecskerekről írt levél az iktatókönyvi bejegyzés szerint csak rövid, hivatalos bejelentés lehetett annak, amit Perczel máj. 11-i levelében részletesen próbált megindokolni. Kifejtette máj. 11-i levelében, hogy 3000 fegyveresből és 3000 fegyvertelen felkelőből álló seregével 25–30 000-nyi ellenséget vert meg s nélküle Bem sem érhetett volna el sikereket a a Bánátban. Részletezte sikeres hadműveleteit s Kossuth levelére célozva így kiáltott fel: »Nem kell oly hamar megijedni, a magyar haza halála az illyes bizalmatlanság. Vagy nem volt elég Mór, nem Kápolna?« Bemmel – írta – jóviszonyban van, de újra kijelenti: »Parancsteljesítés hozzám nem fér!«– Úgy látja, hogy az ő sorsa a haza szerencsétlenségének előfutárja, s kijelenti, hogy Kossuth levele és Klapka rendelete lelkileg megsemmisítették őt. Jellacsisot üldözni nem az ő feladata lett volna, miért nem üldöztette Görgey? Kis hadával százezernyi ellenség legyőzésével foglalkozva nem gátolhatja meg Jellacsics átkelését. Most, amikor az orosz közeleg, úgy látszik, megint mindent megtesznek, »hogy egyetlen hazafi vezérünk, ki talán tudna valamit elriasztassék, vagy eltörpüljön.« Ő annyit tett egymaga – írta – amennyit Kossuth tábornokai évek alatt tudnának csak tenni, az elmult nyáron pedig Kossuthtal szemben is megmentette a hazát. Be fogja fejezni küldetését, meg fogja tisztítani a Csajkás kerületet és 14 nap múlva leteszi a parancsnokságot. A parancsnokság és a felelősség ettől kezdve Bemé, ő pedig »előre protestál azon gyalázatos bánásmód ismétlése ellen, mellyel egy érdem nélküli egyén mentése miatt azon gyalázatos bánásmód ismétlése ellen, mellyel egy érdem nélküli egyén mentése miatt őt merészelték a móri csata után piszkolni.« Ez az utolsó mondat arra enged következtetni, hogy Perczel elkedvetlenedésében körzejátszott Görgey hadügyminiszterré történt kinevezése is. (A levelet l. OHB 1849: 7154. sz. alatt részleteket közöl belőle Steier L.: Az 1849-i trónfosztás előzményei és következményei. 293. s köv. l.)
Én e levél emlitett tartalmát őszinte sajnálattal olvastam – s Ön lemondását egyuttal fontosnak tartván, siettem annak f. é. május 16-án tartott minisztertanácsbani előadásával.
A ministertanács Önnek lemondását édes hazánk érdekeivel összeférhetőnek nem tartván – azt egyáltalában – s közös egyetértéssel elnem fogadhatónak határozá.
Én pedig ismerve az Ön tántorithatlan hazaszeretetét s polgári erényeit, erősen hiszem, hogy Ön, Tábornok Ur! jelen viszonyaink közepette, midőn az ellenség közelgő orosz invázió által segitetve ujra és ujabb erővel ránktörni készül, egy perczig sem leend képes a hadi pályán szerzett s annyi szép győzelmekkel dicsőitett képességét a hazától megtagadni, kivált akkor, midőn a haza minden egyes polgárának, annál inkább tehát a hadvezéreknek egyetértését és ernyedhetlen közös munkálását megvárja – s ennélfogva igénybe is veszi.
Tábornok Ur! Önnek lemondását, miként érintém, a ministertanács a haza javával össze nem férhetőnek, sőt a közügyre nézve károsnak tartván, el nem fogadta.
Ez Uram, hizelgés nélkül is becses megtiszteltetésnek tekinthető.
És méltán! ert ön ezt Tábornok Ur teljes mértékben megérdemli.
Annálfogva én szivesen osztozva a ministertanács egyhangu akaratában, s még szivesben követve saját őszinte kebelem Ön iránti vonzalmának sugallatát – fölszólitom Önt hadvezéri állásának megtartására.
Ezt várja Öntől a haza – óhajtja a kormány – s követeli a kötelesség.
Igen, a haza iránti kötelessége mellynek megfelelésére Tábornok Ur, Önben valamint képesség bőven van, ugy akarat és szilárdság soha – de sohasem hiányzik.
Ez önrőli hitem.
Ön tehát parancsnokságát megtartandja, – és én eleve tudom, hogy a pályán ujabb érdemekkel fogja önmagát a haza szolgálatában dicsőiteni.
Ered. fogalm. O. Lt. OHB 1849: 7059.
Közli (a befejezés nélkül) Thim J.: A magyarországi 1848/49-i szerb felkelés története. III. köt. Bp. 1935.751. l.
Perczel máj. 20-án kelt válaszában jelentette, hogy a felszólításnak engedve megtartja tábornokságát, de kijelenti, hogy a bácsi és bánsági erők feletti rendelkezést igénybe veszi. (OHB 1849: 7339.)
