144. Debrecen, 1849 május 10. Kossuth levele Vécsey tábornokhoz: sajnálatát fejezi ki az őt Bem altábornagy részéről ért támadás …
144.
Debrecen, 1849 május 10.
Kossuth levele Vécsey tábornokhoz: sajnálatát fejezi ki az őt Bem altábornagy részéről ért támadás miatt és kifejezi reményét, hogy Bem nem fogja megtagadni az elégtételadást.
Debrecen, 1849 május 10.
Kossuth levele Vécsey tábornokhoz: sajnálatát fejezi ki az őt Bem altábornagy részéről ért támadás miatt és kifejezi reményét, hogy Bem nem fogja megtagadni az elégtételadást.
Vécsey tábornok máj. 7-én orczifalvi főhadiszállásáról levelet írt Kossuthnak: emlékeztette januárban tett ígéretére, hogy boldog lenne, ha valamilyen kívánsága teljesítésével kimutathatná iránta a nemzet háláját azért, hogy megmentette a bácskai sereget a felbomlástól.* Mot itt van az alkalom erre, olyat kér, amit az utolsó bűnöstől sem szoktak megtagadni: becsülete helyreállítását. Kérte, hogy a leveléhez mellékelt, a hadügyminiszterhez intézett hosszú beadványt, amelyben ő a »Honvéd«-ban közölt levelet mondatról mondatra boncolja és cáfolja, olvassa el és akkor bizonyára nem zárkózhat el az elégtételadástól.* Kossuth ezt válaszolta Vécsey felterjesztésére:
Január 23-án Vécseyhez intézett elismerő levelében írta ezt Kossuth. (L. Kossuth a Honv. Bizottmány élén, II. rész 199. s köv. l.)
Vécsey levele a hadügyminisztériumhoz benyújtott hosszú igazolóirat másodpéldányával. O. Lt. OHB 1849: 6797. sz. alatt van.
Tisztelt Tábornok Ur!
Régen illetett meg oly keservesen valami, mint azon méltatlanság, mellyet Bem altábornagy Tábornok Uron elkövetett.
Amint akkor, midőn rendeletem ellenére Tábornok Ur az ő dispositióiót teljesitette, e részben igazságos valék Bem altábornagy iránt,* ugy hasonló igazsággal vallom meg, hogy a panaszos tárgyban Tábornok Ur igen méltatlanul sértett meg és elismerem kötelességemet, hogy ha a dolog ki nem egyenlittetik, én Tábornok Urtól a haditörvényszék iránti kérelmét megtagadhatom.
Vö. a 122. sz. aktával, 221. s köv. l.
De a kiegyenlitést a haza érdekében óhajtanom kell. Istennek hála annyira jutottunk, hogy hazánkat más már nem veszitheti el, mint a belső egyenetlenség. Ennek eltávoztatása, ha igazsággal lehet, a haza megmentésével ugyanaznos.
Azért a haza szent érdekére hivatkozva, megirtam Bem altábornagynak nyiltan nézeteimet, s hivatkozva férfias lelkületére, felszólitottam, adjon Tábornok Urnak oly elégtételt, mellyel Ön is hazafiui nemes indulatának tekintetéből megelégedhessen s a haditörvényszéki eljárásnak a hazára nézve minden esetre káros következtetései is elháritassanak.*
Vö. az előbbi szám alatt közölt, Bemhez intézett levél megfelelő helyével.
Hinni akarom Bem altábornagy urnak igazságos érzetétől s a szabadság ügye iránti lelkesedésétől, hogy e felszólitásomnak Tábornok Ur megelégedésére megfelelend. Tábornok Urat pedig kérem, hogyha ezt Bem generális ur megteszi, nézzen el valamit, amennyire becsületének sértése nélkül lehet, a hazának szent ügyéért, mit annyival inkább reménylek, mert éppen az önzéstelen hazaszeretet az, amivel Tábornok Ur ugy az én, mint a haza tiszteletét magának biztositotta.
Ha egyébiránt e kiegyenlités nem sikerülne, tudom mivel tartozom az igazságnak. Egy kevés várakozást kérek tehát csak és kérek magasztos patriotizmust, mellynek jeleit Tábornok Urban már sokszor tapasztalám, kérem azon hazának nevében, mellynek Ön vérét ajánlotta fel áldozatul, melly Önnek ezért hálával s becsültetéssel tartozik, de mellye e nehéz időkben csak egyesség menthet meg.
Fogadja szives hazafiui üdvözletemet.
Debreczen, május 10-én 1849.
Kossuth Lajos
kormányzó
kormányzó
Ered. tiszt. Hadtört. Lt. 1848/49-i vegyes anyag 9. csomó.
