145. Debrecen, 1849 május 10. (?) Kossuth dorgáló levele Perczel tábornokhoz: szétforgácsolt erőkkel és céltalan kalandozásokkal …
145.
Debrecen, 1849 május 10. (?)
Kossuth dorgáló levele Perczel tábornokhoz: szétforgácsolt erőkkel és céltalan kalandozásokkal nem érhet el hathatós sikereket.
Debrecen, 1849 május 10. (?)
Kossuth dorgáló levele Perczel tábornokhoz: szétforgácsolt erőkkel és céltalan kalandozásokkal nem érhet el hathatós sikereket.
Perczel tábornok Uzdinból máj. 8-án írt hosszú jelentésében beszámolt Uzdin előző napi elfoglalásáról és részletesen felsorolta mindazokat, akik kitüntették magukat a harcokban. Beszámolt arról is, hogy bácskai csapatai is sikeresen harcolnak, áttörtek a római sáncokon és Csurogot elfoglalták. »Szóval – írta – annyira jól mennek itt a dolgok, hogy lehetetlen többet kivánni.«* Kossuth nem volt vele egy véleményen: világosan látta, hogy a helyi sikerek nem pótolhatják a tervszerű, átfogó, gyors hadműveleteket és nem segítenek hozzá az ellenség teljes megsemmisítéséhez, ami nélkül pedig a kitűzött cél nem érhető el. Véleményét e sorokban hozta Perczel tudomására:
Perczel jelentése OHB 1849: 6919. sz. alatt van, nagyrésze megjelent a Közlöny máj. 15-i számában.
Önnek az uzdini táborból hozzám intézett leveléből csak annyit értek, miszerint mig apró s minden eredmény nélküli csatázásokkal a drága időt s vért fecsérli, addig Bácsban az ellenség a nemzet kimondhatatlan kárára egész területeket foglal vissza, gyujtogat, rabol, s a népet hasonló dühhel mint uj év kezdetén, üldözi gyilkolja.
Önnek missiója nem terjed annyira, hogy a Bánátban kalandozzon; hanem hogy Bácsot megtisztitsa a lázadoktól s azt megtartsa.
És tekintsük a sikert: hogy állunk jelenleg? A ráczság Óbecsét visszafoglalta, a római sáncokat ismét elboritotta; a magyar csapatokat egymásután megveri s zavarja, Péterváradot csaknem elzárva s bekeritve tartja. Jellachich a Dunán levonult s nyiltan háboritatlanul csatlakozik a szerb hadakkal, hogy az annyi vér és áldozatba került tartományrészt visszafoglalja! S mindez Ön szemei előtt történik, kinek kötelessége s nem kisebb érdeme lett volna, mint eddigi gyötrelmei, ezt föntartóztatni s meggátolni, nem pedig védtelenül hagyni. Figyelmeztetem Tábornok Urat küldetésének céljára, s arra, hogy Bánátban nem önálló parancsnok s ott csak Bem altábornagy rendelkezése szerint működhetik. Egyébirnát gondolja meg azt is, hogy a nemzet kormánya bármennyire tudja s akarja is méltányolni a hazafiak érdemét, azt nem türheti, hogy az ország megmentésének nagy munkáját s tervét egyesek szeszélye s önkénytes kisérletei zavarják s elvégre megsemmisitsék.
Közli Mészáros Károly: Kossuth levelei a magyar szabadságharc karvezéreivel. Ungvár 1862. 86. l.
