346. Debrecen, 1849 március 9. Kossuth levele Görgeyhez az országgyűlés határozatairól és Vetter fővezérségéről.
346.
Debrecen, 1849 március 9.
Kossuth levele Görgeyhez az országgyűlés határozatairól és Vetter fővezérségéről.
Debrecen, 1849 március 9.
Kossuth levele Görgeyhez az országgyűlés határozatairól és Vetter fővezérségéről.
Tisztelt Barátom!
Az oroszoknak constatirozott erdélyi beütése* – s a brüsseli congressus,* és Austria erejének mind nagyobb és nagyobb öszpontosítása feletti aggodalom az országgyűlést arra indította, hogy minden erők concentratiójával egy czélra, egy iránybani operatióknak haladéktalan erélyes megindítását szabná ki hadjáratunk politicai irányzatául.
V. ö. előbb, az 535. l. 2. jegyzetével
Brüsszelben angol és francia közvetítéssel folytak a béketárgyalások Ausztria és Károly Albert között.
Hozzájárult ehhez a szolnoki fényes győzelem, melly mindnyájunkban azon meggyőződést szülte, hogyha most minden idővesztés nélkül úgy a tiszafüredi, mint a szolnoki seregek egymásnak kezet nyújtva, két olly vezér alatt, mint Ön és Damianics, előre nyomul s az ellenséget közbe veszi, a legszebb sikernek nézhetünk elibe.
Másrészről az időnek megbecsülhetlen drágasága, az alkalom kedvező pillanata, s az aggodalom annak elvesztése felett perczenkint növekedett. Klapka, Damjanics, Vécsey aggodalmasan sürgető leveleket írtak, hogy most vagy soha kell egy terv, egy combinatio szerint előre nyomulni míg az ellenség minden erejét egybe nem szedi, s minden erejével egyik vagy másik seregünkre nem veti magát. És múlt nap nap után, s az aggodalom folyvást nőtt, s az aggodalom mindig szorongatóbbá vált, s a dolog annyira ment, hogy Damianich, kinek különben jelleméhez tartozik, hogy ezred magával a pokloknak is neki megyen, azért, mert Füredről seregeink nem mozdultak előre, – a helyett hogy maga is előre menne, tanácsosnak tartó seregeinek legnagyobb részét a Tisza balpartján állítani fel, nehogy túlnyomó erővel a Tiszába szorítassék.
És minden ember azt sürgeté: hogy egység! egység! egy fővezér által, kinek rendelkezései nyomán a füredi, szolnoki szegedi, aradi, szabadkai, komáromi, péterváradi seregek mind concentrice egy czélra, egy irányban működjenek.
Én halogattam a dolgot a meddig lehetett, várva Füredről a tudósítást, hogy Ön azon terv szerint, mellyet velem közölni szives volt, előrenyomult, miszerint elmondhassam: hogy nincsen szükség, mert a két hadtestnek fővezérei, Görgey és Damianich, (miután Vécsey bár öregebb tábornok, ennek nagyobb erélye tekintetéből a vezérletet önként átadta) a hadügyministerium utasító irányzata nyomán működve, egyetértés által tökéletesen pótolják az egységet.
Azonban Füredről nem csak nem jött illyen hír, sőt ellenkező – én magam is jóformán compromittálva éreztem magam, mert hazajöttömkor Ön becses értesítése nyomán azt mondám az országgyűlésnek, hogy a füredi seregek legnagyobb része már jóval túl lesz Poroszlón, mert éppen indulóban voltak a zászlóaljak, midőn én jövék. Azonban ellenkező hírek jöttek Szolnokról pedig az, hogy a füredi seregek elő nem nyomulása miatt Damjanics kénytelen volt Szolnokot egy erős divisióval tartva, táborát a Tisza bal partjára áttenni.
A dolog halaszthatlanná vált, s az országgyűlés tegnap estve 5 órakor egyhangúlag kimondá, hogy az öszes magyar országi seregek élire egy fővezért kell azonnal állítani.*
Mindez a márc. 8-án délután tartott titkos ülésben történt. (V. ö. képviselőházi beszédének idevonatkozó részével, 614. l.)
Dembinszki lehetetlenné válván, csak Ön és Vetter tábornok közt lehetett választanunk, – Ön sok ideig messze távol lévén, sem az alsó tiszai (bácsi és bánáti) seregek személyességeit, sem belső intensiv erejét s gyengeségeit, sem s még kevésbé az aradi, szegedi, szabadkai, péterváradi körülményeket nem ismeré, sem a nép életébeni azon phasisokat mellyek amott lent az operatiók nevezetes elemeit teszik – s ezen körülményekkeli megismerkedése épen azon időnek használhatlan elvesztésével járna, mellyet legbecsesebbnek mond egyhangúlag az országgyűlés, kormány, és a szolnoki 25,000 ember – míg ezen körülményeket, s a még használható kútfőket Vetter állásánál fogva mind ismeri.
Abban lőn tehát a megállapodás, hogy a tiszai seregek, úgy a mint most Füreden és Szolnokon állanak, két hadtestet képezzenek, amazt Füreden tett határozatom szerint is Ön, emezt Damjanich vezéreljék, s a seregökben lévő hadosztályparancsnokok Önöktől függjenek – e mellett addig, míg egy czélra egy irányra intézett operatio leszen szükséges, Vetter legyen az öszes magyar hadseregeknek fővezére.
Emellett az országgyűlés megkívánta, hogy én magam minél többet, minél gyakrabban legyek a hadseregnél és személyes jelenlétemmel nyújtsak az országnak megnyugvást. – Midőn ezt megigérém, azt kérdé az országgyűlés, minő biztosítást nyújthatok arészben, hogy Vetter mindenütt készséges engedelmességre fog találni, mire csak azt mondhatám, hogy őrködni fogok, miszerint Vetter jót és jól rendeljen, bízom tökéletesen Önnek és Damjanicsnak hazaszeretetében, tudom, hogy ön a legtisztább jellemek egyike, kik e szótól »dicsvágy« idegenek, tudom, hogy Ön sziklaszilárdságával ura tud lenni seregei engedelmességének s végre kijelentém, hogy amíg én élek, Magyarországot belső egyenetlenség által Lengyelország sorsára jutni nem engedem, s ha a seregben akárki is, egyik vagy másik méltán kedvelt vezér személye iránti szeretetnek a haza existentiáját – melly a katonai fegyelemtől s egységtől függ – alárendelve zavart akarna elé idézni, vagy én nem térek vissza életben soha, vagy az meghal kérlelhetlenül.
Erre Vetter – mint különben is legidősb tábornok az activitásban lévők közt s az ország táborvezérkarának főnöke – fővezérré lőn, én pedig felruháztattam a táborokra nézve mindazon hatalommal, mellyel maga az országgyűlés bir.
Már most tehát az Isten és haza nevében, kérem Önt tisztelt Barátom, nyújtson nekem segédkezet e nehéz körülmények közt a haza megmentésére, emelje fel hatalmas lelkével seregét az érzelmeknek, hazafiságnak azon magasságára, mellyről Önt olly tiszteletre méltólag lelkesültnek tapasztalám, miszerint mindnyájan érezzék, hogy a kormány rendelkezései iránti engedelmesség, s szives készségű közremunkálás, hazánk megmentésének életfeltétele – és az Istennek és a hazának örök áldása fogja kísérni Önnek lépteit.
Én a hadsereghez az ide rekesztett rendeletet nyomattam, s Szemere Bertalan Kormánybiztos úrhoz 250 példányban azon utasítással küldöttem el, hogy Önt, tisztelt Barátom, kérje fel, miszerint az, Önnek egy alkalmas napiparancsa kíséretében vitéz hadseregénél közhírré tétessék.*
L. előbb, 341. sz. alatt, 601. l.
Én vasárnap délután a hadsereghez megyek, s ott leszek, ahol Vetter altábornagy lesz, vagy ahol Ön tanácsa szerint lennem szükséges leszen.
A nemzet áldása legyen Önnel! Legyen Ön tovább is, mint volt, szegény hazánknak sziklaszilárd oszlopa s tartsa meg irántam nyilt őszinteséggel szives barátságát, mellyet egyik legbecsesebb kincsemnek tartok; s legyen Ön minden lépteivel a magyarok Istene.*
Kossuth ezt a levelet kétségtelenül még a márc. 9-i képviselőházi ülés előtt írta, valószínűleg a reggeli órákban, mielőtt még Görgey megérkezett volna Debrecenbe. (Beszédében elmondta, hogy »éppen a rendeletek kiadásával foglalatoskodott«, amikor Görgey megérkezett. L. előbb, 615. l.)
Kelt Debreczenben, martius 9-kén 1849.
Kossuth Lajos
S. k. eredeti. Hadtört. Lt. 1848/49-i vegyes iratok: 24. fasc.
Közli Steier L. Az 1849-i trónfosztás... 130. s köv. l.
Közli Steier L. Az 1849-i trónfosztás... 130. s köv. l.
