347. Debrecen, 1849 március 9. Kossuth levele Klapkához Görgey, Damjanics és Vetter vezéri kinevezéséről.
347.
Debrecen, 1849 március 9.
Kossuth levele Klapkához Görgey, Damjanics és Vetter vezéri kinevezéséről.
Debrecen, 1849 március 9.
Kossuth levele Klapkához Görgey, Damjanics és Vetter vezéri kinevezéséről.
Tisztelt Ezredes úr!
Már régóta azon gondolatban voltam, hogy Görgey tábornok seregének egyesülése után a tiszai vonal különböző pontjain állomásozó összes hadseregeknek egy czélra, egy arányban, egyszerre kell mozgásba tétetni, és kimondhatatlanul sajnálom, hogy Dembinszki altábornagy Damjanich tábornok úrnak oly későn adta ki e részben a rendeletet, miszerint Szolnok dicsőséges támadása a felső-tiszai hadseregek előnyomulásával összhangzásba nem hozathatott, sőt épen mikor Szolnok bevétetett, a felső seregek ahelyett, hogy előre mentek volna, hátra mentek.
Meggyőződtem arról, hogy a operatiónak egysége épen most kétszeresen szükségessé vált, midőn Damjanich tábornok s az ott küzdött vitéz seregek Szolnok bevételével egy oly alkalmat nyitottak, melyet gyors és erélyes előmenetellel fel nem használni oly veszteség volna, hogy azt tán esztendei toborozással sem tudnók helyre hozni. – Féltem attól is, hogy ha mindakét nagyobb seregtest nem működik, az ellenség egész erejét külön-külön egyikre vagy másikra veti, s ekkora nyert nagyfontosságú tért feladni leszünk kénytelenek, s ismét a Tiszáninnenre szorulunk, honnan az aradi tábort, a Debreczen táji tartalék-sereget is ide számítva, mintegy 75 ezer embert, élelmezni lehetetlen.
Még sürgetőbbé tette a gyors és erélyes előnyomulást az oroszoknak Erdélyben megkezdett interventiója és a brüsseli congressus, melytől félek, hogy ha a főváros sietett visszavételével imposans állást nem veszünk, az olasz ügyeket a mi rovásunkra találja kiegyenlíteni.* – Ennyi fontos tekintetek ösztönözték az országgyűlést, hogy – miután Dembinszki altábornagy lemondott, s különben is tapasztalám, hogy aki körülményeinket nem ismeri, Magyarország összes haderejének concentrikus felhasználása körül lehetetlen hibákat el nem követnie – engem, mint a kormány elnökét arra utasítson hogy azon időre, míg a munkálatokbani egység szükséges, a magyarországi összes hadseregek számára egy fővezért nevezzek.
L. előbb, a 616. l. 3. jegyzetét.
Dembinszki lehetetlenné válván, Bem pedig Erdélyben levén elfoglalva, csak három egyéniség között lehetett választanom, úgy mint: Vetter, Görgey és Damjanich tábornokok közt. – Görgei sem az alsó-tiszai (bácsi-bánáti) seregek személyiségeit, sem belső intensív erejét avagy gyöngeségeit, sem s még kevésbbé az aradi, szegedi, szabadkai, pétervári körülményeket nem ismeri, sem a népéletbeni azon phasisokat, melyek amott lenn az operatiók, nevezetes elemeit teszik.
Damjanich tábornok pedig hasonló helyzetben volt a felső táborra, s a felső-magyarországi, s különösen komáromi körülményekre nézve, – s ezen körülményekkeli megismerkedés épen azon időnek használatlan elvesztésével járna, melyet kimondhatatlan becsűnek kell most tartanunk, míg mind ezen körülményeket s a még használható kútfőket Vetter tábornok úr állásánál fogva mind ismeri, s különben is legidősb az activitásban lévő tábornok urak között.
Abban lőn tehát a megállapodás, hogy a tiszai seregek, úgy amint most Füreden és Szolnokon állanak, két nagyobb hadtestet képezzenek, amazt, a füredit, mely most a Görgei- és Répási-féle hadosztályokból áll, Görgey, emezt pedig, melyet jelenleg a bánáti, bácsi és ezredes úr alatti seregek képeznek, Damjanich tábornok vezéreljék, s a seregekbeni hadosztály-parancsnokok azoktól függjenek, emellett addig, míg egy czélra, egy irányra intézett operatio leszen szükséges, Vetter tábornok legyen, az összes magyar hadseregeknek fővezére, ki mint ilyen egyszersmind altábornaggyá kineveztetett. Emellett az országgyűlés megkívánta, hogy én magam minél gyakrabban legyek a hadseregnél, és személyes jelenlétemmel őrködjem, hogy belső visszavonás ne veszélyezze azt, mit a seregek vitézsége a hazának megszerez. Midőn ezt megígérém, azt kérdé az országgyűlés: minő biztosítást nyújthatok a részben, hogy Vetter tábornok mindenütt készséges engedelmességre fog találni? – Mire csak azt válaszolhatám, hogy őrködni fogok, miszerint a fővezér jót és jól rendeljen, hogy bízom különösen Görgei és Damjanich tábornokok rendíthetlen hazaszeretetében, mely minden személyes érdeken felül van emelkedve, s tudom, hogy oly férfiaknak, mint ön, közremunkálásával, jellemök sziklaszilárdságával urai tudnak lenni seregeik engedelmességének, s végre kijelentvén, hogy a míg én élek, Magyarországot benső egyenetlenség által Lengyelország sorsára jutni nem engedem, s ha a seregekben akárki is – egyik vagy másik méltán kedvelt vezér személye iránti szeretetnek a haza existentiáját, mely a katonai fegyelemtől, s egységtől függ, alárendelve – zavart akarna előidézni, vagy én nem térek vissza életben soha, vagy az meghal kérlelhetlenül.
Erre az országgyűlés engem felruházott a táborokra nézve mindazon hatalommal, mellyel maga az országgyűlés bir.
Már most tehát az Isten és a haza nevében kérem önt, nyújtson nekem segédkezet a haza megmentésére, s hasson közre befolyásával, hogy a seregek az érzelemnek és hazafiságnak azon magasságára fölemelkedjenek, melytől Önt oly tiszteletreméltólag lelkesültnek tapasztalám, miszerint mindnyájan érezzék, hogy a kormány rendelkezése iránti engedelmesség és szives készségű közremunkálás hazánk megmentésének életfeltétele.
Én tudom, hogy Damjanich tábornok úr Vetter altábornagy iránt személyes barátsággal nem viseltetik, de tudom azt is, hogy mindenek felett hazafi és katona, s azért amint megkívánom, úgy tudom is minden bizonnyal, hogy személyes indulatainak alárendelésével első leszen a példában azon disciplinában, mely nélkül sikerre számítani nem lehet.
Ily értelemben írtam Damjanich tábornok úrnak,* de egyszersmind Ön iránti nagyrabecsülésemnek akartam jelét adni, midőn confidentialiter ezennel önt is fölvilágositom a körülményekről, és felkérem, hogy a hadseregben a kellő katonai szellemnek minden tekintetbeni feltartására hatályos befolyásával közredolgozzék.
A Damjanicsnak márc. 9-én írt – nyilván hasonló tartalmú – levél OHB 1849: 2992. sz. alatt szerepel az iktatókönyvben »confidentialis elnöki levél s rendelet« megjelöléssel, az iratok közt azonban ez a szám hiányzik, nincs róla fogalmazvány.
Görgei tábornok urat egy kedvező véletlen épen most Debrecenbe vezérlé, s alkalmam lévén vele személyesen szólani, csak annyit mondhatok, hogy olyannak találám őt, a minőnek mindig hittem: magasztos érzelmű tiszta hazafinak.
Én kormányelnöki állásomnál fogva a hadsereghez az ide rekesztett proclamatiót intéztem,* s annak számosabb példányát Vukovich kormánybiztos úrnak általadtam azon utasítással – eszközölje ki Damjanich tábornok úrnál, hogy az kellő napiparancs kíséretében a seregnél kihirdettessék.
L. előbb, 341. sz. alatt, 601. s köv. l.
Magam egy pár nap alatt szintúgy a táborba menendek, s örvendeni fogok önnek férfias jobbját baráti érzettel szoríthatni.*
Szembetűnő a levél sokszor szószerinti egyezése a Görgeyhez írt, előző szám alatt közölt levéllel.
Isten áldja Önt
Kelt Debreczenben, 1849-iki márczius 9-én.
Az országos honvédelmi bizottmány
elnöke
Kossuth Lajos
elnöke
Kossuth Lajos
Klapka György: Emlékeimből. 113. s köv. l.
A levél német fordításban megjelent Klapka: Mémoiren, II. k. 287. s köv. l., innen magyarra visszafordítva közli Gelich R. is, i. m. II. k. 495. s köv. l.
