345. Debrecen, 1849 március 9. Kossuth beszámolója a képviselőház előtt a tiszafüredi tanácskozásokról, a hadsereg vezetésében tö…

Teljes szövegű keresés

345.
Debrecen, 1849 március 9.
Kossuth beszámolója a képviselőház előtt a tiszafüredi tanácskozásokról, a hadsereg vezetésében történt változtatásokról s Görgey és Vetter vezéri kinevezéséről.
A márc. 9-i délutáni ülés egyetlen tárgya Kossuth beszámolója volt. Almásy elnök 4 órakor nyitotta meg az ülést és bejelentette, hogy »a kormány elnöke értesítést kíván tenni a ház előtt a legközelebbi napokban tett hivatalos utazásáról«. Utána Kossuth rögtön szólásra emelkedett:
Tisztelt képviselőház! Midőn a legutóbbi alkalommal szerencsés valék a t. háznak jelentést tenni arról, hogy a Dembinszki altábornagy vezérlete alatt működő hadseregek körébeni némelly differentiák a táborbani gyors megjelenésemet szükségessé tették,* akkor egyszersmind szerencsés valék azt jelenteni, hogy Istennek hála, azon differentiák kiegyenlítettek, és seregeink a Verpelét Kápolna, kompolti vonalon az ellenség fő erejével megütközvén, habár nem is vívtak ki eredményes győzelmet, de a csatát el nem vesztették, és másfélnapi erős ütközet után, mintegy egy órányi távolságra a csatatértől megállapodva, harcszomjasan, elhatározva, élni halni a hazáért, várják az ellenséget. Ezen jelentésem utánra következő napon, amint a hivatalos lapból tudni méltóztatnak, Mezőkövesd és Szihalom táján szinte ütközet volt, mellynek kezdete a legszebb eredményekkel, elhatározó győzelemmel látszott ígérkezni a nemzetnek, mert alig támadta meg az ellenség az ott felállított seregünk utócsapatát, mellyet a vitéz Kmety alezredes vezérlett, máris a támadó ellenség csapata szélyel veretve, kivált lovasságának legnagyobb része részint lekonczolva, részint pedig szertefutva elhagyta a csatatért és seregünk birtokába négy ágyu jutott.* Megvallom, hogy már azon alkalommal, midőn ezen győzelemrőli rövid tudósítást vettem, várva vártam egyszersmind a másik tudósítást arról, hogy ez csak kezdete azon csatának, mellyel őnyomulással s győzelemmel fogja további lépteiben a nemzetet megörvendeztetni. Annál meglepőbb volt reám nézve, midőn kevés órák múlva azon tudósítást vettem, hogy seregeink a Tiszán innen, Tisza-Füreden állanak, s 35,000 embernyi tömegbe vannak öszpontosítva; egyszersmind vettem azon, tudósítást, hogy a seregbeli tisztikar és Dembinszki altábornagy között olly differentiák ütöttek ismét ki, mellyek a hazát a győzelemre okvetlen szükséges katonai fegyelemnek felbomlása által veszélylyel fenyegetik. És ismét csakhamar másodízben jöttem azon helyzetbe, hogy nem lett légyen időm a tisztelt háznak engedelmét alázattal kikérnem, hogy t. i. azon differentiák kiegyenlítése és ebből a hazára eredhető veszélyek elhárítása végett a táborbai menetemet megengedni méltóztassék; hanem saját felelősségemre, a hadügyminister s az ország tábor vezérkarának főnöke kíséretében, nyomban a hadsereghez indultam. Mielőtt a helyszínén megérkeztem volna, vettem Szemere Bertalan országos honvédelmi bizottmányi tag, s felsőmagyarországi teljhatalmú országos biztos úrnak tudósítását, mellyben arról értesít, hogy az előttvaló nap, az egyesült seregnek egy dandárát kivéve, melly előőrsökön volt, minden törzstisztei egyesülvén, tanácskozmányt tartottak, azon tanácskozmányra országos biztos urat, mint az ország kormányának képviselőjét meghívták, sőt őtet azon tanácskozmány vezérletére felhívták, s ezen tanácskozmányban közakarattal egyetlen szókivétel nélkül a fővezér Dembinszki altábornagy irányában bizalmatlanság nyilatkoztatott ki, különösen a következő pontoknál fogva:
V. ö. márc. l-i képviselőházi beszédével, 317. sz. alatt, 559. s köv. l.
L. erre Szemere febr. 28-i különjelentését a Közlöny márc. 2-i számának végén.
1-ör. Hogy Schlick serege, vitéz és őtet már már körülkerített hadosztályaink közül kimenekülni engedtetett.
2-szor. Hogy annak Windischgraetz főtáborával könyű egyesülése megengedtetett.
3-or. Hogy a kápolnai csatában, a győzelem nehezíttetett az által, hogy rögtön, az ütközet előtt a különböző hadtestekhez tartozó hadosztályok felállításában nem tartatott meg a hadosztályok egysége, hanem egyik osztály a másikkal öszvezavartatott, és magok az alvezérek is csak rögtön, minden előtudósítás nélkül vették az elfoglalandó állásokról szóló* seregeknek állottak élén, mellyeket nem ismertek, mellyek dandárparancsnokainak neveiről sem volt előleges tudomások, úgy hogy egészen ismeretlen seregekkel kellett küzdeniök, – a mi nem történt volna, ha mindegyik hadtest együtt maradván, mindegyik, eddig ismert, megszokott vezérének vezérlete alatt állíttatott volna ki; mit az alvezérek annál inkább szükségesnek tartottak volna, mivel minden hadseregi osztálynak megvannak saját erényei és gyarlóságai, s csak hosszas tapasztalatok nyomán lehet azoknak felosztása iránt aképen intézkedni, hogy az erősebbek a nagyobb erőt kívánó helyekre, a gyengébbek pedig a kevesebb erőt kívánó helyekre állíttatván, állásaik által a sikert sok részben biztosíthassák. Majd ismét elkövetkezett a panasz, hogy nem úgy ütött ki, mint kellett volna a mezőkövesdi ütközet, mellynek dicsőséges megkezdését szerencsém vala említeni, s mellyben 30 ezer ember egy tömegben és harczszomjasan volt egyesülve az ellenség irányában, melly számra is csekélyebb volt, hogy úgy a tisztikar s a hadvezérek, ha a csata az ellenségtől elfogadtatik, vagy ha ő harczot nem ajánlván, részünkről kezdetik meg, a győzelmet csaknem bizonyosnak tartották, annyival inkább, mert a magyar természetéből merített tapasztalásnál fogva a 30 ezernyi sereg egyik dandára által megkezdett szerencsés siker a lelkesedést annyira emelte, hogy kimondhatatlan nagy bajba került s a fegyelmet fentartó parancsnoknak nagy erőkifejtésre vala szüksége, a seregeket a fővezér parancsa nélküli támadástól visszatartóztatni. Azonban hogy a csata nem csak el nem fogadtatott, hanem a seregeknek hátravonulás parancsoltatott, melly viszont topographiai ismeretek nélkül nagy részben Egerfarmosnak, a seregnek mocsárokon s árkokon keresztül való vezetése által történvén, övezetig voltak kénytelenek vitéz seregeink a vízen keresztül gázolni, s az ágyuk megmentése is csak az által lett eszközölhető, hogy sok helyen a legénység vontatta ki a posványból az ágyukat, míg néhány ló elveszett. Illy úton vezettetett vissza a hadsereg Poroszlóig, onnan pedig Tiszafüredig, – Görgey tábornok úr parancsot kapván, hogy egy osztályt Poroszlón az ellenség ellenében tartson, aminthogy Görgey személyes vezérlete alatt felállította azon hadosztályt, de kémek által, biztos kútfőkből tudósítást kapván, hogy az ellenség három oldalról, alulról, felülről és szemközt túlnyomó erővel őtet már már megtámadni készül, úgy hogy kivévén a tiszafüredi defilet, magát csaknem bekerítettnek kénytelen volt tekinteni, s tekintetbe vevén másrészről azt, hogy a Poroszlóról Tisza-Füredre vezető töltés veszélyes defilének tekinthető, mert csak épen azon keskeny töltésen lehet a seregnek előre vagy hátra menni, mert ha tágabb tér nyílik is imitt-amott a mellette fekvő rétekre, de sok helyt erek vágják keresztül a terrenumot, melly ereknek áthágásával ismét a töltésre s azon lévő hidakra kell visszatérni, úgy hogy Görgey tábornok úr a legnagyobb veszélynek látta osztályát a visszavonuláskor kitéve s a töltés végén felállítandó ágyukkal irtóztatos sok veszteségbe került volna a hazának a Füredre eszközlendő visszavonulás. Azért a katonai disciplina megsértésével kétségtelenül a fővezér parancsának ellenére, az előörsöket kiállítván osztályát megmenteni, s haszontalanul fel nem áldozni magát ösztönöztetve érzé és maga is Füredre visszavonult. Végre hozzá járult még azon ok, hogy a seregek a 3 napi csatázás közben, hozzá járulván a 4-ik napi visszavonulás, úgyszólván semmit nem ettek, mit a tiszti kar és alvezérek annak tulajdonítottak, hogy a fővezér nem tette meg az intendantúránál a kellő dispositiókat az iránt, hol és melyik helyen tartassék készen az élelmi szerek gyűjteléke.
Itt a jelek szerint kimaradt egy sor a Közlöny tudósításából.
Illyen panaszok alapján nyilatkoztatott az összes tisztikarnak bizalmatlansága a fővezér iránt, melly minthogy nem egy-két személytől, hanem az egész tisztikartól eredett, s mert a veszélyek és kötelességek közt is a fontosabbra ügyelni, Szemere országos biztos úr magát ösztönöztetve érezte, nem akarván a hadsereget kitenni annak, hogy épen az ütközet előtti perczben az összes tisztikarnak katonai törvényszék elébe állítása által a seregnek ellenség elébe vezérlete csaknem lehetetlenné tétessék, s ezáltal a megbecsülhetlen idő elvesztegettessék, a kormány nevében szükségesnek látta akként intézkedni; hogy
1-ör. A tisztikarnak felszólítására jelentést tegyen a kormányhoz, s kérje fel, hogy a kormány elnöke személyesen menjen a táborba, s a differentiák felett határozzon.
2-or: Hogy addig, míg az elnök megérkeznék, Dembinszki altábornagy úr legyen szives a vezérletet akként vinni, hogy az alvezérek közül egy-kettőt haditanácsba magához hívni sziveskedjék; melly határozatot és megállapodást Szemere Bertalan kormánybiztos úr mint ideiglenesen a kormány nevében tettet, Dembinszky fővezérnek tudtára adván, ő a haditanácsnak tartását és a dispositiókban tanácskozólag való részvétét bárkinek is határozottan és olly eltökéllett férfias szilárdsággal tagadá meg, miszerint azon jellemző kifejezéssel élt: hogy ha süvege tudná, mit gondol feje, még a süvegét is eldobná, nem hogy mással tanácskozzék. A dolog ezen helyzetében Szemere Bertalan országos biztos úr ideiglenesen akként intézkedett, hogy a seregben a legidősebb tábornok, a ki Görgey volt, ideiglenesen vigye a parancsnokságot, addig, míg a hozzám intézett felhívás következtében megérkezném, és a hadügyministerium közbenjöttével intézkedhetném. Illy stadiumban találtam a dolgokat a táborba érkeztemkor. Méltóztatnak a tisztelt képviselők az előadottakból látni, hogy milly előzmények jöttek már itt közbe, mellyek némi morális kényszerűség színét is viselték. Meg kell vallanom, hogy a tisztikarnak s alvezéreknek illy rendkívüli fellépése maga Görgey tábornok úr által is a katonai disciplinával rendes körülmények között olly annyira össze nem egyeztethetőnek nyilatkoztatott ki, miszerint egyenesen kimondá, hogy ha ő volt volna Dembinszky, és irányában e szerint tagadta volna meg az engedelmességet Görgey, Görgeyt főbe lövetté volna; és ezt azért mondja, miszerint a kormány meggyőződjék arról, hogy midőn ő életét, és a mi előtte még szentebb, becsületét is kész volt koczkára vetni, ezt csak azért tehette, mert lelkének legbensőbb meggyőződése szerint úgy látta tökéletesen a dolgokat, hogy ha ezt nem teszi, a hazára nézve roppant veszély fogna következni.
A hadügyminister és Vetter táborvezérkari főnök úrral a helyszínén megérkezvén, mindenekelőtt úgy a fővezér, mint a sereg parancsnok urakat magunk elébe kérettük, s egymás jelenlétében a dolgok állása iránt felvilágosítást kívántunk, a mi meg is történt. Mindkét részről megtétettek a nyilatkozatok, s azon nyilatkozatokat hallotta a hadügyminister is jelenlétemben s az egész seregnek együtt volt törzstisztikarát kihallgatta, s a dolgok állásáról magának tökéletes felvilágosítást szerezni iparkodott, valamint én is iparkodtam, s meg kell vallanom, miszerint azon meggyőződésre jutottam, hogy a legközelebbi napoknak eredménytelensége igen is meglepő: hanem, hogy olly tökéletes bizonyossággal el tudja az ember határozni, valjon csak épen és egyedül magának a fővezérnek hibás dispositiói miatt, vagy egyszersmind talán egyik vagy másik részről pontatlanság, s a közremunkálás készségbeni lanyhaság, vagy talán a két ok együtt okozhatta ez eredménytelenséget, annak kipuhatolására és megítélésére hosszabb idő, s több heteken keresztül tartó hadi vizsgálatok volnának szükségesek, s a körülményeket úgy látom, hogy az országnak állapota, s az időnek megbecsülhetlen fontossága, most teljességgel nem meg engedi, hogy illyen vizsgálatok tétele végett, hadseregeink ellenséggel szemközt heteken által hurczoltatva inactivitásba tétessenek; s midőn egyrészről kinyilatkoztattam, mint az ország kormányelnöke, hogy a tisztikar részéről a fővezér irányában lett bizalmatlanság nyilatkozatát a katonai fegyelemmel összeegyeztethetőnek teljességgel nem ismerem, s én azt határozottan rosszalandónak tartom, s rosszalom is, más részről Dembinszky altábornagy urat felszólítottam, valjon tekintve a hazának jelen körülményeit, miket fővonásaiban említeni már alkalmam volt, elégedettnek érzi-e magát ezen elégtétellel vagy nem? szives készséggel úgy nyilatkozott hogy ez tökéletesen elégli, hanem kinyilatkoztatta, hogy katonai reputatioját sokkal magasbra becsüli, mintsem hogy ne kérné magát disponsáltatni azon sereg vezérletétől, mellyben iránta bizalmatlanság nyilatkozott, mert ő nem biztos arról, hogy a seregnek magasabb és alacsonyabb állású tiszteiben egyenként és összesen nemcsak hideg engedelmességet, hanem azon szives készségű közremunkálást fogná feltalálni, melly a győzelemnek és sikernek feltétele. Azért ő saját maga becse iránti tartozásból kinyilatkoztatni véli magát, hogy továbbá ezen sereget nem vezérelheti, hanem kéri magát más intézkedésekre használtatni, magát egyébiránt a kormány dispositiója alá bocsátván. (Tartós éljen.)
A dolgok helyzete így volt, és én megfontolva minden körülményeket s értekezvén az alvezérekkel, s bizonyosságot szerezvén magamnak azoknak hazafiúi indulatok iránt, akint intézkedtem Tiszafüreden, hogy a Szolnok körül egyesült hadseregnek vezérlete iránti dispositiot függőben tartván, a sereg Tiszafüred táján volt részének, – nevezetesen Görgey, Répásy, és Klapka vezénylete alatti hadosztályának, mellyet máshova besorozni a kormány szükségesnek nem tartott, – vezérlete Görgey tábornok úrra bízassék, – minthogy e részben a rendeletet ki is adtam és Szemere Bertalan kormánybiztos urat utasítottam arra, hogy a kormány nevében folytonosan a seregnél maradván, amint egyrészről a politicai és politialis hatóságot gyakorolja, úgy másrészről őrködéssel legyen afelett, valljon a hadjáratnak politicai irányzata, mellyet kiszabni egyedül a kormány joga s kötelessége, híven megtartatik-e, és folytonos világosságban tartsa a kormányt mindazokról, mellyeket a hadseregre nézve a kormánynak tudni érdekében áll. Görgey tábornok úr szives nyilt férfias készséggel mind ezen intézkedéseket, miket úgy e tekintetben, mint különösen a sereg élelmezésére nézve az intendanturánál, továbbá a rendes ellenőrségnek a pénzkezelés körüli behozatala iránt tettem, a leghelyesebbnek és természetszerűeknek elismerve, s a hazának hűséget, a kormány iránt engedelmességet, mindnyájunk személye iránt pedig a legférfiasabb szives őszinteséget ajánlván, azon meggyőződéssel jöttem vissza, hogy az összes sereg fővezére iránti bizalom hiányát azon egyetértés fogja pótolni, mellyet a hallott nyilatkozatok folytán közte és a többi vezérek között fenmaradónak álhatatosan hiszek.
Alig érkezém meg a fővárosba, Dembinszkytől egy levelet vevék, mellyben azt adja tudomásomra, hogy ámbár ő a kormánynak lépéseiben tökélletes megegyezését kinyilatkoztatta, mivel azonban időközben az ő dispositioi következtében, Damjanics és Vécsey tábornok urak fényes győzelemmel Szolnokot nemcsak bevették hanem Ottinger brigadájának megtámadása ellen győzelmes visszatorlással meg is tartották, jogát véli fenforogni, felszólítni a kormányt, miként neki azon elégtétel adassék meg, hogy a fővezérséget győzelmeinek közepette tovább folytathassa. Azt gondoltam és gondolom most is, nem bocsátkozván, azon dispositiókba, mellyeknek következtében Szolnok bevétetett, s mellyeknek mivoltáról értesülve vagyok, egyáltalában nem látom a körülményeket aként fenforogni, hogy a kormány maga rendelkezéseiben ma adott szavának becsületével könnyelműen 24 óra alatt játszhassék, s azért, mivel a 3-dik és 9-dik zászlóalj, derék, vitéz és hős tábornokuk vezérlete alatt, mondhatni a veszély előtt szemet hunyni nem tudó bátorsággal rohanja meg az ágyu telepeket, és a pusztító kereszttűz között 11 ágyut elvesz, s az ellenséget kiveri, nem láttam elegendő okát fenforogni, hogy a kormány által 24 óra alatt szükségesnek talált intézkedések megváltoztassanak, s az egyenetlenség, zavarodás magva hintessék el ismét a seregbe. Én tehát Dembinszky úr kérelmét kereken megtagadtam, s megmondám neki, hogy nagyon csodálkozom ezen kívánságán. – Meg voltak téve a hadiministerium táborvezérkari osztály részéről tudtommal s megyegyezésemmel a hadi munkálatok folytatása iránti intézkedések és utasítások, de csak egy pár óra alatt is tapasztalnunk kellett, hogy egy országnak olly hosszú vonalon hadvezérletét továbbá is a távolabb lévő debreczeni bureauból sikerrel intézni nem lehet, hanem hogy a helyszíne az, honnan az egységnek a rendelkezésekben kifolyni kell s honnan kell egyszersmind azon egységekből kifolyó rendelkezések pontos tellyesítésének biztosságáról magának s fővezérnek jelenléte által intézkedni. – Hozzájárult ehhez még azon körülmény, miként, ha a kápolnai és mezőkövesdi ütközetekért az ellenség kebelében Te Deumokat tartottak is irányunkban Pesten,* az egy kis respectust gerjeszthetett, sőt gerjesztett is; másrészről pedig a szolnoki győzelem egy kissé talán többet is gerjesztett a respectusnál. Minden esetre a dolog úgy áll, hogy a szolnoki győzelmet hadviselésünk kiindulási pontja gyanánt minden időveszteség nélkül haladéktalanul, rögtön a legnagyobb eréllyel felhasználni a hazának olly érdekében áll, hogy ha ezen alkalom elhalasztatnék, olly alkalom halasztatik el, mellyet meglehet, egy egész évi táborozás fáradtságaival sem lehetne helyrehozni. És ezen szempontból indulva, széttekintve egyszersmind Európa politikai conjuncturái között, mellyek minden erőfeszítésünknek megkettőztetését látszanak igényelni, s mellyek iránt, midőn az időt arra alkalmasnak látandom, a tisztelt ház bölcs határozatát felhívni majd szerencsés leszek, akkint valék meggyőződve, a képviselőháznak, mint amellytől venni kell a honvédelmi bizottmánynak munkálkodásábani irányzatát, előleges tanácskozásokbani véleménye nyomán is, hogy rögtön és azonnal egy fővezér neveztessék ki, ollyformán, hogy a Tisza körül két főponton egyesült hadseregeink, nevezetesen mellyek Szolnok táján, és mellyek Tisza-Füred táján állanak, bár több rendű hadosztályokból egyesülve, két nagyobb hadtestet képezzenek, és a felsőnek már Tisza-Füreden tett intézkedéseim folytán vezérlete Görgey tábornoknak, az alsónak vezérlete pedig, miután Vécsey tábornok nemes resignatioval (zajos helyeslés!) mellyért a hazának nagy méltánylatát és köszönetét érdemli, a vezérletet, mert a hazára nézve úgy jobbnak látta, ideiglenesen, Damjanics tábornoknak által adta volt, – Damjanich tábornoknak adatván,* és ezen, hadseregtestekben beolvasztott hadosztályok, a régi számokat természetesen megtartván, úgy az aradi, és a legközelebbi órákban. Perczel tábornok úr vezénylete alá bízandó Szeged-bácsi hadseregnek, nem külömben az ország váraiban lévő őrségeknek éljén álljon. Valamint a fővezérnek kineveztetését épen e pillanatban, midőn az összes seregben harmónia, az összevágó egybehangzás, és minden oldalróli egy czélra dolgozás,* múlhatlanul szükségesnek találta a kormány, úgy az egyének között szétnézve minden körülményeket megfontolva legczélszerűbbnek azt vélte, hogy Magyarország hadseregének fővezérévé mindaddig, valameddig az egyesült munkálatoknak szüksége tartand, Vetter tábornok neveztessék ki. (Közhelyeslés.) Egyszersmind azonban kötelességemnek tartottam a t. ház irányában kinyilatkoztatni, miként én, számot vetve a kötelességek között, nem csak azért, mivel nem hiszem, hogy Debreczenbőli távollétem, bár kevesebb vagy hosszabb ideig tartson is, az ország kormányzatában legkevesebb csorbulást okozna, azért mert tisztelt társaim, a honvédelmi bizottmány tagjai, nélkülem úgy, mint velem együtt az ország hasznára legjobb belátásuk szerint intézkednek, úgy mint eddig is intézkedtek: hanem azért is, mert mint a honvédelmi bizottmány elnöke ott vélem leginkább helyemet lenni, hol a kormányzati befolyásnak a legrögtönösb intézkedési szüksége foroghat fenn, elhatároztam magamban minél gyakrabban, és minél több időt a táborban tölteni. (Éljenzés.) Mert a táborbani jelenlétem által nem csekély személyem befolyásával, hanem azon hatóságnál fogva, mellyet a nemzet akaratának következtében hivatalos állásomban viselek, és amellynek súlyát és tekintélyét mindenki irányában fentartani tudom is, fogom is, (zajos éljenzés,) nyújtsak a nemzetnek biztosítékot arészben, hogy a hadseregben nem fog történni semmi ollyan, mi a sikert koczkáztathatná, el lesz hárítva minden, olly akadály, melly az előmenetelt nehezíthetné, és fenn lesz tartva azon katonai fegyelem és felsőbbség rendelkezései iránti szives készség, melly készség a hadseregek ismeretes hazafi szeretetével és lelkesült vitézségével párosulva kétségtelenül biztos győzelemnek néz elébe. És el lévén eszerint határozva a seregekbeni fegyelem, a fővezér iránti engedelmesség tekintetében biztosítást kerestem és találtam abban 1-ör, hogy a hadseregeket és azoknak vezéreit, valamint különösen a két nagyobb hadtestet vezénylő tábornokokat is, olly hazafiúi tiszta szeretettől ismerem, sőt tudom lelkesülve, miszerint biztom elmondhatom – magamat és mindnyájunkat bele értve – hogy csak úgy lehet a hazát szeretni, mint ők szeretik, jobban nem. (Hosszas éljenzés.) 2-or: Találtam a biztosítékot magának Vetter fővezér úrnak férfias erélyében, miszerint kétségtelen tudományomhoz képest bir azon tehetséggel, hogy magának a hadseregben kellő tekintélyét megszerezni, mind fentartani tudja, mert én akként vagyok meggyőződve, hogy nagyon gyengén állana azon fővezér tekintélye, ki mástól volna kénytelen kívánni azon tekintélynek támogatását, és önmagában az elegendő biztosítékot fel nem találná. 3. Végre az egész seregek hazafiúi érzelmein kívül találtam biztosítékot abban, miszerint el valék, sőt el is vagyok határozva időmnek legnagyobb részét a táborban tölteni, pedig azon elhatározással, hogy érezve a rajtam fekvő felelősséget, melly felelősség tekintetéből, a nemzet akaratából vállaimra bízott hatóságot teljes kiterjedésében gyakorlom, el lévén arra is határozva, miszerént akként fogoly megjelenni a hadseregnél, hogy vagy én nem élek, vagy az nem, ki a kormány iránt engedetlen mer lenni. (Zajos helyeslés.) Ekkint állottak a dolgok a tegnapi napon; midőn a körülmények sürgetős voltánál fogva Vetter tábornok, ki egyszersmind a legöregebb tábornok az activitásban lévők között, altábornagygyá kineveztetett s a fővezérségre felhivatott. Éppen a rendeletek kiadásával foglalatoskodtam, midőn egy szerencsés véletlen bizonyos értekezés végett a hadjáratra nézve Görgey tábornokot körünkbe hozá. (Éljen!) A tegnapi tanácskozmányban egy érdemes követ úrnak azon kérdésére: valljon biztos vagyok-e, nyújthatok-e elég biztosítékot, hogy a fővezéri kinevezés a seregeknél engedelmességgel fog találkozni? csak azon biztosítékot mondhattam, mellyeket most előszámláltam, de most már tiszta lélekkel mondhatom, e tekintetben egység van, s most a. t. ház, és a nemzet nyugodt lehet, hogy a hadsereg vezérei között megvan, és meglesz az engedelmesség, egyetértés, s azon öszhangzás, mellyet a hazafiúi érzet, és katonai kötelesség érzete sugall, és a melytől hazának a megmentésére szükséges öszhangzás kétségtelenül megkívántatik. (Tetszés.) Ezek lévén jelentéseim a dolgok mostani állására nézve, hogy és miként nyomulnak már e perczben, és nyomulandanak a legközelebbi napokban seregeink előre, annak elbeszélésétől esdeklem, méltóztassanak feloldozni, kérésem csak az, hogy a t. ház az elmondottakról tudomást véve, vagy ezen történteket helyeselni és azáltal a mondottak nyománi intézkedéseknek, a nemzet akaratának súlyával erőt kölcsönözni méltóztassanak, vagy pedig bölcsességük szerint, ha másként tarják jónak, másként intézkedni sziveskedjenek. (Általános helyeslés.)
A kápolnai csata után Windischgrätz Pestre visszatérve nagyhangú kiáltványban jelentette be, hogy a »lázadókat« tönkreverte és ünnepélyes Tedeumot tarttatott a »győzelem« örömére.
V. ö. előbb, az 599. l. 4. jegyzetével.
A mondat így hiányos, valami kimaradhatott.
Jelentem egyszersmind a t. háznak, hogy ma egy nem akarom mondani fényes, hanem részemről legalább sokáig kedves emlékezetemben maradó jelenetben voltam szerencsés részt venni, mellyről megvallom, sajnálom hogy nem intézkedtünk úgy, miszerint oly helyen történt volna, hol a közönségnek minél nagyobb része lehetett volna tanuja a kormány s a kormány által a nemzet azon akaratának, miszerint nem az, hogy meg akarja hálálni vitézeinek azon feláldozását, miként véröknek s éltöknek koczkára vetésével iparkodnak e hazát megmenteni, mert ez olly érdem mellyet meghálálni, nem lehet, hanem hogy lehettek volna tanui a kormány azon akaratának, hogy az érdemeket méltányolva, magát az érdemesek kitüntetésére kötelezve érzi. Értem t. ház, hogy ma történt az országgyűlés kegyes jóváhagyása következtében felállított katonai érdemrendeknek, a mennyiben ezen jelek ideiglenesen elkészültek, legelső kiosztása a t. ház több tagjai jelenlétében; azoknak a kik jelen voltak, nevezetesen Vetter altábornagy, Görgey tábornok és vitéz követ társuk Perczel tábornok uraknak mellei, (éljenek!) ezen érdemrend közép osztályával a nemzet nevében nem mondom feldíszesíttetvén, hanem a nemzet nevében keblökre tűzetvén azon zálog, hogy valamint ők szívök tisztasága s igaz magyar érzelmöknél fogva a hazának mindig hívei maradnak úgy azon zálog oda tűzésével a nemzet lekötötte irántuk a nemzet nagyrabecsülésének tiszteletének és érdemeik elismerésének zálogát. A többi tábornok urak, akik egyúttal szinte ezen napról ezen érdemjellel feldíszesíttettek, nevezetesen Kiss Ernő (lelkes éljenzés,) altábornagy úr, betegsége miatt akadályozva volt jelen lenni, a ház elnöke, többek kíséretében volt szives magára vállalni azon fáradtságot, hogy azt nékie személyesen, átadja. Valamint szintén Bem tábornok úrnak (szünni nem akaró helyeslés.) Ugy Damjanics tábornok úrnak, (tartós éljenzés), és a manswörti, s a szerencsétlen bár, de emlékezetben, nagyszerűen dicső nagyszombati, nemkülönben a branyiszkói csaták oroszlánbátorságú hősének Guyon ezredesnek, (nagy éljenzés,) kire nézve jelentem, hogy a kormány indíttatva találta magát a nemzetnek egyik fő kincsét, Komárom városát hűségére bízni. (Közhelyeslés.) Ezen érdem rendjelek kiosztása elrendeltetvén, ez illetőknek úgy okleveleik mint érdem jeleik is a maga útján, kézhez szolgáltatnak.*
V. ö. Kossuthnak Bemhez előző nap írt levelével (606. l.), valamint a kitüntetéseket nyilvánosságra hozó hadügyminiszteri rendelettel a Közlöny márc. 10-i számában.
Ezekből állanak jelentéseim, amikre nézve a tisztelt háznak határozatát, helyeslő vagy roszaló, minden esetre bölcs s hazafiúi indulattól vezérlett intézkedését kikérvén, magamat kegyes türelmökbe ajánlom. (Általános helyeslés, és éljenzések.)
Elnök: Ugy hiszem fel vagyok jogosítva a ház azon érzelmét nyilvánítani, miszerint a kormány elnöke jelentését örömmel fogadva, intézkedéseiben a ház tökéletesen megnyugszik, azokat helybenhagyja, s megerősíti. (Közhelyeslés.) Felszólítom ez alkalommal a ház jegyzőit, hogy holnap reggeli 11 órakor a ház irodájában megjelenni szíveskedjenek. Ez úttal egyéb tárgy nem lévén az ülés eloszlatik.
Közlöny, március 11.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages