A HÉT HARSONASZÓ
A HÉT HARSONASZÓ
Az előző fejezet eseményei voltaképpen végül nyugvópontra jutnak, csak a „félórai csendesség” vetíti előre borzongatóan a folytatást. A sorban megzendülő harsonaszók újabb világméretű katasztrófákat vezetnek be. Az első négy az egyiptomi csapások némelyikére emlékeztet. Az ötödik és a hatodik harsonaszó nyomán egészen különös hibrid szörnyek támadnak a megrémült bűnösökre: egyszer emberfejű, skorpiófarkú páncélos sáskák, majd oroszlánfejű és kígyófarkú paripák. A hetedik harsona megint nyugvópontot hirdet – az angyal bejelenti az Úrnak és Fölkentjének örök győzedelmét, és a mennyben feltűnik az új templom és az új frigyláda, a végső Szövetség zálogai.
A prófétának le kell nyelnie a könyvtekercset – ez a mozzanat is Ezékieltől való (3, 1–3), akinek ezt mondja az Úr: „Emberfia, gyomrod eméssze meg, és egész belső részed teljen el ezzel a tekerccsel.” A kissé bizarr kép azt érzékelteti, hogy az Úr üzenete ily módon vérévé válik a prófétának. A különös falat Ezékiel szájában is méznek tetszik – János gyomrában pedig azért válik keserűvé, mert még sok borzalom üzenete rejlik rajta.
