X.
X.
Itt tulajdonképpen véget is ér az 1512–1514. évi török–magyar diplomáciai érintkezések története. E történet egyik főszereplőjének, Bélaynak, valamint társainak további törökországi „élete” nagy vonalakban ismert. Zay Ferenc és Istvánffy Miklós krónikáiból tudjuk, hogy Szelim még hosszúévekig nem engedte haza a magyar küldöttség tagjait, sőt elvitte őket az 1516–17. évi közel–keleti hadjárataira, ahol Bélayt magyar királyként, embereit (és más, beöltöztetett oszmán katonákat) pedig magyar segédhadakként mutogatta „az oda való népek előtt”.126 Bélay végül 1519 júniusában térhetett haza, annak köszönhetően, hogy ez év tavaszán végre sikerült tető alá hoznia egy három éves fegyverszünetet Magyarország és az Oszmán Birodalom között. E fegyverszünet egyik kikötése volt, hogy a szultánnak el kell engednie a magyar diplomatát.127
126 F. Babinger: Eine neuentdeckte ungarische Kerbinschrift i. m. 210. skk. Tardy L.: i. m. 74. skk. Tardy gyakorlatilag semmi újat nem hoz Babingerhez képest, viszont elfelejti megemlíteni, hogy mindent tőle vett át.
127 Kosáry D.: i. m. 122., 195: 223. jegyzet.
A közben eltelt hat év során Bélay helyzete, úgy tűnik, fokozatosan javult. Eleinte, 1514–15-ben, szinte fogolyként bántak vele. Valamikor 1514 második felében a magyarokat Konjából visszavitték Isztambulba, és ott minden valószínűség szerint a követek szállásán, az Elcsi–hánban zárták el őket. Erre utal az az 1515. augusztus 20-i raguzai hír, hogy „a magyarok követét Konstantinápolyban nagy őrizet alatt tartják”, valamint Keteji Székely Tamás híres rovásírásos felirata az Elcsi–hán falán, mely szerint „László király öt követét váratták itt. Bilaji Barnebás kettő esztendeig itt valt ...”.128 Amikor 1515–16-ban Szelim újra megkereste a budai udvart, hogy 219nagyszabású keleti haditervei miatt három éves fegyverszünetet ajánljon, a magyar követ helyzetében javulás állt be. Az egyezkedések során a magyar kormányzat ismét érintkezésbe léphetett Bélayval, s az összeköttetés többé már nem szakadt meg közöttük. Időről–időre futárok tették meg az Isztambul (vagy a keleti tartományok) és a Buda közötti utat, s hozták–vitték a híreket és az utasításokat a királynak és követének. 1517 márciusában például a Mislenovics Márk nevű udvaroncot küldték Bélayhoz.129 A magyar diplomata kényszerű törökországi tartózkodása azért nyúlt olyan hosszúra, mert Szelim lényegében túszként használta őt a magyar királlyal folytatott alkudozásaiban.
128 Gelcich József: Diplomatarium relationum Reipublicae Ragusanae cum regno Hungariae/Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. Bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta: Thallóczy Lajos. Bp. 1887. 678. No 433. F. Babinger: i. m. 206–210., Abb. 68. és Németh Gyula: A magyar rovásírás. In: A magyar nyelvtudomány kézikönyve. II/2. Bp. 1934. 26. Székely Tamás szavait mind Márki Sándor (Magyar parasztháború i. m. 15 [1914] 556.), mind Babinger félreértette: mindketten úgy gondolták, hogy Raguzai, Zolthay és Czobor Bélay követségének tagjaként tartózkodott Isztambulban, ami tévedés. Székely Tamás feliratát nyilván úgy kell értenünk, hogy Bélayval együtt négy magas rangú magyar diplomata érkezett a tárgyalásokra.
129 E. Kovács Péter: Jajca és az 1519-es magyar–török béke. Levéltári Közlemények 63 (1992) 92.
