IX.
217IX.
Az oszmán kémszervezet már április közepe táján jelezte, hogy Magyarországon valami készül; a hírek szerint a magyar király követet küldött a pápához, a bárók pedig tanácskozásra gyűltek össze. Az oszmán vezetők a velencei követhez fordultak magyarázatért, aki felvilágosította őket, hogy a keresztény fejedelmek valóban erőik egyesítésén fáradoznak, de megnyugtatta a Portát, hogy a Köztársaság soha nem vesz részt egy szultán ellen irányuló szövetségben.120 Miután a szultán szintén biztosította Velencét, hogy visszatérése után megadja a kért segítséget, abban a tudatban indulhatott el a keleti hadjáratra, hogy Velence és a Földközi–tenger felől nem fenyegeti veszély. Rumélia őrzésére Edirnébe rendelte fiát, Szülejmánt, aki május utolsó napjaiban vonult be az egykori fővárosba.121 Ekkorra már az oszmán határvédelem túlesett az első próbán; május elején Szapolyai János erdélyi vajda, a keresztes haditerv részeként, betört „Bolgárországba”, nagy riadalmat keltve a törökök soraiban. A Gallipolin át hazatérő lengyel követ május végén–június elején azt hallotta, hogy a törökök a köznép általános mozgósítását rendelték el. Szapolyai azonban a keresztesek lázadása miatt június elején kénytelen volt visszafordulni, így a ruméliaiak feje fölül elhárult a veszély.122 Közben a magyar parasztfelkelés hírei is eljutottak az oszmán vezetőkhöz, akik fellélegezhettek: a szultán immár zavartalanul foglalkozhat a „szofival”, s ehhez a magyarok fegyverszünetére sincs különösebben szüksége.
120 Minderről a bailo április 21-i jelentése tájékoztat: N. Iorga: Notes et extraits i. m. 76. No CIX.
121 I. m. 79. No CXIII. Május 31-i jelentés.
122 Barta G.–Fekete Nagy A.: i. m. 68., 133., 184. Monumenta rusticorum i. m. 103. Acta Tomiciana III. 154. No CCXVI. Zsigmond Ulászlónak, 1514. július 30.
Hogy a szultán valóban így gondolkodott, az a magyar követség további sorsából eléggé nyilvánvaló. Az uralkodó egészen Konjáig magával cipelte Bélayt és társait, de az itt eltöltött egy hét alatt úgy döntött, hogy a városban hagyja őket.123 Ezt csak azzal magyarázhatjuk, hogy Szelim ekkor értesült a magyarországi eseményekről, s ekképpen jelezte, hogy a maga részéről egyelőre befejezte az egyezkedést. A követtel lévő magyarok nem is sejtették, hogy milyen szerencsések, hiszen így megúszták azokat a nem mindennapi szenvedéseket, amelyekből oly bőven jutott a Perzsia felé menetelő oszmán katonáknak.
123 I Diarii di Marino Sanuto. XIX. Venezia, 1887. 85–88. hasáb. Szelim konjai időzésére ld. még A. Ug˘ur: i. m. 238., 242., 244.
A szultáni seregtől való elválás után a magyar küldöttség eltűnik a szemünk elől. Az utolsó híradást 1514-ből egy Zacho Schiavina nevű velencei hírszerzőnek köszönhetjük, aki június elején jött Konjába, és a ciprusi kormányzón keresztül Velencébe eljuttatott beszámolójában megemlékezik a magyar küldöttségről is.124 Schiavina szerint Bélayt 104 ember kísérte el Törökországba, köztük két káplán, két kapitány és zenészek. A népes társaság hat szekeret és százhúsz lovat hozott magával, ezért ellátásuk nem 218csekély költséget rótt a szultáni kincstárra.125 A törökök Bélayt házi őrizetben tartották Konjában; lakásából nem léphetett ki, és senkivel sem érintkezhetett. De kíséretének tagjai szabadon járhattak a városban, s ezt használta ki a melléje beosztott királyi titkár, hogy egy milánói úr, bizonyos Antonio házában titokban találkozzék a velencei hírszerzővel. A titkár eredetileg egy levelet akart átadni Schiavinának, de aztán meggondolva a veszélyeket, a következő szóbeli üzenetet bízta rá: a ciprusi urak írják meg Velencébe, hogy miképpen tartják fogva a küldöttséget, a velencések pedig tudassák a magyar királlyal, hogy most jött el az óra, amikor meg kell támadnia a törököt. Mindebből nyilvánvaló, hogy a Konjába rekedt magyarok semmit sem tudtak az otthoni eseményekről. Mint ahogy azt sem tudták elképzelni, hogy a magyar kormányzat sem ekkor, sem a jövőben nem lesz képes többé kihasználni az efféle „jó konjunktúrákat”.
124 I Diarii di Marino Sanuto i. h.
125 Napi élelmzésükre a következőket utalták ki: 10 herélt bárányt, 14 gödölyét, 25 tyúkot, 2 öszvértehernyi bort, 150 akcse árú kenyeret, 2 db. cukrot és 40 mérőárpát.
