MAGYAR-TÖRÖK BÉKETÁRGYALÁSOK 1512–1514-BEN
193FODOR PÁL–DÁVID GÉZA: MAGYAR-TÖRÖK BÉKETÁRGYALÁSOK 1512–1514-BEN
In: Történelmi Szemle 36:3-4 (1994)
A Mohács előtti magyar–török diplomáciai kapcsolatok történetének egyik bonyolult, máig nem kellően ismert fejezete az 1512–1518 közötti időszakra esik. Ezen belül különösen az 1512–14. évi tárgyalásokról és az állítólagos 1513. évi fegyverszünetről jelentek meg homlokegyenest ellenkező nézetek. Többen úgy vélték, hogy 1513-ban három évre szóló fegyverszünet jött létre a két ország között. Amennyire megítélhető, ez a nézet J. Chr. Engeltől származik, és a nemzetközi szakirodalomban az őt követő J. von Hammer terjesztette el.1 Hammer álláspontját fogadta el K. M. Setton is, aki a korszak diplomáciatörténetének egyik legnagyobb szabású– és a török vonatkozásokra erősen figyelő– összefoglalását írta.2 A mérvadó török feldolgozások – jóllehet több áttételen keresztül – szintén Hammer nyomdokain haladnak, amikor arról írnak, hogy Szelim szultán 1513-ban, keleti politikájával összhangban, három éves fegyverszünetet írt alá a magyarokkal.3
1 Johann Christian von Engel: Geschichte des Ungrischen Reichs. Dritter Theil. Zweyte Abteilung. Wien, 1813. 161. Joseph von Hammer: Geschichte des Osmanischen Reiches. II. Bd. 1453–1520. Pest, 1828. 390–391.) Horváth Mihály: Magyarország történelme. III. Pesten, 18712, 309. (Horváth eléggé homályosan fogalmaz; lehet, hogy a békekötést 1514-re tette?) Hasonlóképpen kétértelmű: Márki Sándor: Magyar parasztháború 1514-ben. Hadtörténelmi Közlemények [a továbbiakban: HK] 15 (1914) 399–400.
2 Kenneth M. Setton: The Papacy and the Levant (1204–1571). III. The Sixteenth Century to the Reign of Julius III. Philadelphia, 1984. 163.
3 Selâhattin Tansel: Yavuz Sultan Selim. Ankara, 1969. 222. Tansel közvetlen forrása Johann Wilhelm Zinkeisen: Geschichte des Osmanischen Reiches in Europa. Zweiter Theil, 1453–1574. Gotha, 1854. 577.
Nem kevesen vannak, akik viszont kételkednek abban, hogy a két hatalom valóban megállapodásra jutott volna 1513-ban. E szerzők aggályait nemcsak az 1512–13. évi tárgyalásokról szóló tudósítások ellentmondásai ébresztették fel (vagy az, hogy a megegyezésről semmiféfe okmány nem maradt fenn), hanem mindenekelőtt Bélay Barnabás 1513-ban kezdődő törökországi követségének sorsa. Régóta ismert, hogy Szelim szultán hosszúéveken át visszatartotta a magyar követet, s ebből többen is joggal következtettek arra, hogy ekkoriban valamiféle zavar támadt a török–magyar kapcsolatokban.4 Az újabb magyarországi kutatások nem foglaltak határozottan 194állást a kérdésben: sem teljességgel elvetni, sem kétségkívül megerősíteni nem tudták a fegyverszünet létrejöttét.5
4 Szalay László: Magyarország története. III. Lipcse, 1853. 476.: egy „1513. július 10-én lefolyt [lejárt?] fegyverszünet”–ről beszél. Meszics Mátyás: A horvátok a XV–ik század végével és a XVI–ik század elején. In: Margalits Ede: Horvát történelmi repertórium. II. Bp. 1902. 499.: csak egy 1513. nyarán létrejött 4 hónapos fegyverszünetről ír. Nicolae Jorga: Geschichte des Osmanischen Reiches. II. (bis 1538). Gotha, 1909. 320–321.: fontos, a magyar történettudományban többnyire figyelmen kívül hagyott adatokat hoz, de előadása hézagos és sokszor összefüggéstelen. Franz Babinger: Eine neuentdeckte ungarische Kerbinschrift aus Konstantinopel vom Jahre 1515. In: Aufsätze und Abhandlungen zur Geschichte Südosteuropas und der Levante. II. München, 1966. 210.: a magyar követek útja eredménytelen maradt. Tardy Lajos: Régi magyar követjárások Keleten. Bp. 1971. 74. skk: Bélay követségének részleges leírása, anélkül, hogy a valódi problémákat érintené.
5 Barta Gábor–Fekete Nagy Antal: Parasztháború 1514-ben. Bp. 1973. 30–31., 305. Kosáry Domokos: Magyar külpolitika Mohács előtt. Bp. 1978. (Gyorsuló idő) 102–105.
A fegyverszünet körüli bizonytalanság egyik fő oka minden bizonnyal abban keresendő, hogy nem kaptak elegendő figyelmet azok a régóta rendelkezésre álló források, amelyek lehetővé teszik Bélay követségének és a török–magyar tárgyalások menetének nyomon követését. Részben ez indított bennünket arra, hogy ebben a tanulmányban megpróbáljuk összefoglalni az 1512–14. évi török–magyar diplomáciai érintkezések történetét. A döntő lökést azonban az adta, hogy kezünkbe került három eddig ismeretlen levél, amelyek a tárgyalások sűrűjébe vezetnek be bennünket. Mindhárom levél uralkodótól származik: az elsőt II. Ulászló király nevében küldték a Portán tárgyaló magyar követnek, Raguzai Félixnek, a másodikat I. Miksa német–római császár írta I. Szelim szultánnak, a harmadikat pedig Szelim küldte Ulászlónak. A dolog iróniája, hogy mindhárom iromány az ellenfél nyelvén maradt ránk: Ulászlóés Miksa levele török, Szelimé pedig latin fordításban. Mielőtt azonban ezekre, illetve tárgyunkra rátérnénk, röviden át kell tekintenünk a megelőző időszak török–magyar kapcsolatait és a korabeli nemzetközi helyzetet, hiszen ezek nagymértékben meghatározták a tárgyaló felek politikai magatartását és mozgásterét.
