VIII.
VIII.
Kettőjük közül a török „nuncius” helyzetében következett be hamarabb változás, ami a magyarországi parasztlázadás kirobbanásának volt köszönhető. A pápai bulla április 9-i kihirdetése nyomán megindult a paraszthadak toborzása, amit a nemesség kezdettől gyűlölettel nézett. Az anyagi fedezet hiánya, a sereg ellátatlansága rövidesen kilengésekhez, a parasztok tömeges bevonulása pedig nemesi retorziókhoz vezetett. Május közepére robbanásveszélyes helyzet alakult ki, s a megrettent bárók, összefogva a köznemességgel, 216előbb arra kényszerítették Bakóczot, hogy állítsa le a toborzást (május 15.), majd arra, hogy tiltsa le az egész vállakozást (május 24.). Az érsek és a király által kiadott parancsok a keresztesek visszaéléseivel, rablásaival és más gonosztetteivel indokolták a határozatot.115 A kormányzat azonban nemcsak a riasztó belső eseményekkel próbálta igazolni a hadjárat lefújását, hanem külpolitikai érvet – ürügyet – is bedobott. Nevezetesen azt, hogy három évre békét kötött a törökkel, tehát a keresztes hadjárat értelmét vesztette. Ennek a momentumnak a jelentőségét már Márki Sándor felismerte, s joggal hangsúlyozta, hogy ez a parasztok szemében árulással felérő lépés volt az a szikra, ami a lázadás tüzét fellobbantotta.116 A források – főleg Sanuto – alapján ezzel a megállapítással egyetérthetünk, csak, ismerve az előzményeket, az a kérdés, hogy tényleg létrehozhatta-e Ulászló ezt a fegyverszünetet?
115 Az egészről ld. Barta G.–Fekete Nagy A.: i. m. 60–94.
116 Márki S.: Magyar parasztháború i. m. II. közl. 400–401., III. közl. HK 15 (1914) 556–557.
Válaszunk – adathiány miatt – merőben hipotetikus, de összhangban áll a kevés ide vonható forrással. Feltételezésünk szerint az események elfajulását látva a király és tanácsadói előhozatták a Budán veszteglő török követet, és valószínűleg feladva korábbi kikötéseiket, megegyeztek vele a három évre szóló fegyverszünetben. Ezután pedig, s ez a kevés forrás alapján is kétségtelen, nyilvánosan kihirdették a megállapodást. M. Michiel naplója szerint erre „kevéssel” a keresztes háború meghirdetése után került sor, amikor már rengetegen összegyűltek.117 Nyilvánvaló azonban, hogy mindez csak a keresztes fősereg Budáról való elindulása és a tiltó parancsok közzététele után, vagyis legkorábban május 25-én történhetett.118 De ez is elég volt ahhoz, hogy a Pesten maradt mintegy 5000 főnyi keresztes had a budai várba zárkózott király ellen forduljon, „mert nem akarták eltűrni, hogy a király békét vagy fegyverszünetet kötött a törökkel”.119
117 S. Ljubić: Diarii di M. Michiel i. m. 139., július 11-i bejegyzés: „... di lŕ poco era sta publicada la treuga ...”. Fontos tény, hogy a Wunderzeichen című röplap, amely egy budai polgár május 25-i levelén alapszik, szintén tud a 3 éves békéről, bár fogalmazása azt sugallja, mintha azt a keresztes háború kihirdetése előtt kötötték volna: „Nach dem das sie mit den Turcken drey iar fried gemacht haben, das volck nit hynabzuziehen lassen”. Ld. Monumenta rusticorum i. m. 318.
118 A fősereg elindulását gondos mérlegelés után május 9–10-re tette Barta G.–Fekete Nagy A.: i. m. 70–76.
119 Wenzel G.: i. m. II. 256–257. Július 5-i bejegyzés. Ld. még Márki S.: idézett helyek.
Van persze egy másik lehetőség is: a király és a bárók blöfföltek, s a török követtel való kiegyezés nélkül, egyoldalúan hirdették ki a békét, hogy ürügyet találjanak a keresztesek hazaküldésére. Egy dolgot azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni: azt, hogy az ország a balul kiütött keresztes háború miatt teljesen védtelenné vált, ezért a királynak nem maradt más választása, mint hogy sürgősen és bármi áron keresse a megegyezést a szultánnal. Ennek előmozdítására – feltételezésünk szerint – a török követet is hazabocsátotta. Ekképpen Ulászló megtette azt, amit az adott helyzetben tennie lehetett és kellett; a továbbiakban minden azon múlott, miképpen reagál a szultán a magyarok megváltozott hajlandóságára.
