Luczfalva.
Luczfalva.
Luczfalva. (Azelőtt Luczin.) A Zagyva partján fekvő kisközség. 133 házzal és 685 tótajkú, ág. ev. vallású lakossal. Postája Nógrádmegyer, távírója és vasúti állomása Nagyszécsény. Már a tatárjárás előtti korszakban szerepelt. 1235-ben a Mosztelik-hegyen fatemploma is volt, melyet a tatárok 1241-ben elpusztítottak. 1382-ben Tari László nyerte adományul Erzsébet királynétól. 1454-ben, midőn Tari Lőrincz unokája, György, a Pásztohi családdal kölcsönös örökösödési szerződésre lépett, még a Tariak birtokában találjuk; 1465-ben azonban Tari György Guthi Országh Mihály nádornak zálogosította el, majd 1472-ben, Tari György halála után, végleg az Országh és a Nánai Kompolthi család birtokába jutott. Az 1548. évi adóösszeírásban a teljesen elpusztult helységek között szerepel. 1715-ben 3 és 1720-ban 4 tót háztartását írták össze. A XVIII. században Zólyom, Túrócz, Liptó és Árva vármegyékből lutheránus vallású tótokat telepítettek ide, kik itt fatemplomot emeltek. 1784-ben azonban új templomot építettek. 1740-ben a Ráday család, 1770-ben gróf Teleki László és Ráday Gedeon, 1826-ban gróf Ráday Pál és gróf Thoroczkay Pál voltak a földesurak. Jelenleg a báró Radvánszky család és Szabó Vilmos örökösei a legnagyobb birtokosai. 1865-ben a templom kivételével az egész község leégett. 1873-ban pedig itt is a kolera szedte áldozatait. Hozzátartozik Kiskeresztúr- és Nagykeresztúr-puszta, a hol a középkorban Keresztúr község állott. 1429–1481-ben a szécsényi uradalomhoz tartozott. Ide tartoznak még Pogányvár- és Vágás puszták.
