Puhányok.
Puhányok.
A polipok (Octopus vulgaris és Eledone moschata-folpo); e legnagyobb fejlábúak a nappalt sziklaodvaikban töltik, éjjel azonban elhagyják azokat és vadászatra indulnak. Ilyenkor lámpa- vagy fáklyavilágításnál ladikból szigonynyal ejtik el, nappal pedig a sziklaüregek mentén póznára kötött fehér posztódarabot mozgatnak és ezzel csalva ki a polipokat rejtekhelyükből, szigonynyal vagy pedig ólomdarabhoz erősített hármas (háromágú) horoggal fogják.
A kalmárokat (Loligo vulgaris, Calamaro), a melyek tengeri füvel vagy algákkal sűrűn benőtt területeken laknak, vagy vonó hálóval, vagy korán reggel és estefelé a koronahoroggal fogják. Áll pedig ez vagy 1 cm. átmérőig öntött ólomdarabból, a melyből közben kis, fölfelé néző aczélhorgoknak egész koronája áll ki; az egész szerkezet faggyúrétegbe van beágyalva. A mint a halász ladikjából a koronát leereszti, a kalmár mohón utána kap és a horgokon fennakad. A korona helyett gyakran nagyobb horgot használnak, a melyre kisebb tőkehalat tüznek föl, a kalmárok kedvencz eledelét. A kalmár a tőkehalat karjaival átölelve hozzá simul, mire a halász vágó horogjának segélyével kiemeli.
Zoppolo (hosszmetszet.)
(Eredeti rajz)
A tentahal (Sepia officinalis, Sepia) sziklás partokon, de még inkább a partok közelében elterülő homokos vagy agyagos tengerfenéken tartózkodik és éppen azért csendes időben szigonynyal vagy kotróhálóval könnyen kiemelhető. Mélyebb tengerben vagy hullámos felszinnél az ilyen területekre vesszőből vagy nádból font varsákat dobnak, melyeket zöld galyakkal és bozóttal béllelnek ki, a mi magához csalogatja a tentahalat, mely csakhamar bebúvik a varsába. A varsákat délután sülyesztik le és másnap korán reggel szedik ki.
A halászatnak ez a neme különösen nyáron jár eredménynyel, a mikor a tentahalak azért is sietnek a zöld galyak felé, hogy petéiket lerakhassák. A sziklák között élő tentahalakat, éppen úgy mint a polipokat, fehér posztóval is kicsalhatják; ilyenkor szigonynyal ejtik el.
A varsákat ezenfelül jó eredménynyel használják a sziklás part mentén tartózkodó halak (durbincsok, fogasok), továbbá a partmenti fenékhalak (sárkányfejű halak, Scarpaena), nemkülönben a nagy ollós és csápos rákok (Homarus, Palinurus) fogására is, csakhogy ilyenkor a varsákba csalétket tesznek be, mint rothadásnak indult húst vagy romlott halat, állatok beleit stb.
A kagylókat sekély vizben kézzel, az alsó héjukkal odatapadt osztrigákat feszítővas segélyével, mélyebb vizű osztriga-telepeken kotró hálóval, a talajhoz nem tapadó kagylókat, u. m. a hüvelykagylókat (Solen, Solecurtus) a fésüs kagylókat (Pecten), a szívkagylókat (Cardium), a Venus-kagylókat, a sima kagylókat (Cytherea chione) stb. kaparóhálóval szokták kiemelni. A kotróhálónak alsó vaslapja, a kaparóhálóé ellenben egész hoszszában éles fogakkal van ellátva.
397A csigákat egyszerű meregető hálóval szedik ki.
A tüskebőrűek közül egyedül a sünt fogják (Echinus esculentus). Ezek a gömbalakú, köröskörül tüskékkel biró állatok partmenti sziklákon vagy a dülő sziklás partokon tanyáznak. A vízszinhez közel lévőket egyszerűen kézzel szedik ki, a mélyebb vizrétegben tanyázókat hosszú póznára erősített kétágú villával, melynek fogai derékszög alatt meg vannak hajlítva, vagy pedig póznára erősített vasszöggel a sziklafalról leszakítják és az alájuk tartott meregető hálóba hullatják.
